Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-31 / 53. szám

2 KOVARVIDEK 1905. deczember 31. az, hogy lapunk mai keretét alakban és belbecsben túllépve bizalmas, előkelő és kedves orgánuma legypp vidékünk társa­dalmának, Kővár életének, eseményeinek. Mert ha lapunk rövid fennállása óta is sokat tett, arra nézve, hogy hírszolgá­latát intensivebben rendezze be, hogy felébressze a szerényen szunyadó tehet­ségek irás vágyát, hogy növelje az együtt érzést, mely a közügyek fellendítésének legbiztosabb alapja, hogy a ma létező Kővár összes gondolkodó tollforgató embereit bevonja a lap iránti állandó érdek­lődést, úgy e törekvéseit jövőre még kitartóbb eréllyel fogja felszínen tartani. E programmszerü kijelentésünkkel kívánunk boldog új esztendőt nemcsak munkatársainknak, hanem Kővárvidék lap­olvasó közönségének is. Kívánjuk nemes ragaszkodásukat az oly formán elképzelt szellemi kapcsolathoz, hogy lapunkat ép oly jó indulatu érdek­lődéssel olvassák ezután is, mint a milyen szorgalommal és becsvágyó igyekezettel törekszünk azt mi a saját kicsiny körű erőinkből Kővárvidék közönségének pa­pírra vetni. Dr. Olsavszky Viktor, főszerkesztő. Rz ujesztendő. 1906. b. b.) Egy esztendő tette meg pályafutását az idő végtelenségében, egy esztendő futotta meg rendes útját, s alig hogy lehunyja szemét az ó- év, nyomába lép egy újesztendő az 1906-ik esztendő, mely nem ismert és nem sejtett dolgokat rejt magában. Sötét lepel, sürii fátyol borítja a ma éjjel beköszöntő új esztendőt és mindnyájan reménykedve nézünk elébe. Sokan elmélázva ezen napon, behunyt szem­mel szinte megdöbbennek a lefolyt évek hatalmas árjától, de a jövő még is csak más s van min­denkinek egy-egy terve, egy-egy talán soha meg nem valósuló álma. Legalább egy napra való. Mert az idő változás nagy befolyással van az emberre is. A jövő iránt soha se veszítsük el bizal­munkat, a jövő mindenkor lelkesítsen és buzdít­son bennünket, mert nem tudhatjuk, hogy a nagy homály a végtelen feketeség mit takar. Legyen hitünk, legyen szívós kitartásunk, legyen akaraterőnk, hogy komoly munkánk, korrekt kötetességteljesitésünk nyomán jót, ki­elégítőt remélhessünk. Bizzunk önmagunkban s akkor a jövőnkben is bizhatunk. A mi az elmúlt évben nem kedvezett, noha hittük, vártuk, hogy kedvezni fog, még mindig élhet és kell hogy éljen bennünk a remény, hogy az új esztendő meghozza azt, a mivel a sors a múltban fukarkodott. Azért hát ne is gondoljunk a múlttal. Aki­nek balsorsul csak bút és bánatot hozott, feledje el és lássa annál szebbnek, boldogitóbb- nak a jövőt. De sokat ne várjunk ettől sem. A sok bizalom is nagyon kellemetlen következ­ményekkel járhat. Mert ugyan ki ismeri a véletlen idő futását? . . . Edzett szívvel és erős lélekkel, hazafias érzéssel és telt baráti szeretettel, egyetértéssel induljunk az új év felé, mert csak akkor lehet boldog az új esztendő. Tartsunk össze és dolgozzunk egyesült erővel a haza és a magunk jó voltáért, mert csak úgy lehet reményünk, hogy minden óha­junk teljesülni fog az új évben. Az újévre viradva önkénytelenül is arra gondolunk, hogy ismét öregebbek lettünk, mindazonáltal ne gondoljunk ilyenkor a múltra, mert a jövő csábitó szép és kihivólag kedves! A kis gyermek is örül e napnak, óh hisz ez annyi kellemessel telt! És rajongó érdek­lődéssel észre sem veszi, hogy lassanként mint a vízből a pára, tova tűnnek a boldogító álom­képek s betölti a helyét a gond. Az ifjú szivét betölti e nap, a pajkosság és a jókedv. Ma még csak örülni tud, az élet az övé, de lassan-lassan az élet gondjai nehe­zednek rá és csak azon veszi észre magát, hogy ráncolt homloku családapa. Az atya örömtől duzzadó kebellel látja meg szaporodott szép és előtte nagyon kedves családját, de ugyanakkor arra is gondol, hogy mennyi fáradtsággal jár gyermekeinek fel­nevelése - de bízva a jövőben - nem gondol a múltra. Ilyen az élet . . . A nagy mindenségnek ismét letelt egy másod perce, meg mozdult a kerék egy foka s mi mórtföldekkel estünk közelebb a véghez. S miként egyik ó- esztendőt felváltja a másik, azonképen tölti be helyüket éppen úgy, mint mi tettük volt, egy másik, akinek szerepét ismét egy harmadik tölti be. A társadalomban még ember pótolhatlan hézagot soha sem hagyott maga után, pedig ugyancsak óriások is távoztak már el. Dolgozzunk tehát és hízzunk a jövőbeli. fiz iparosokról — az iparosoknak. Rég akartam én már erről írni, de tudja Ég — mindig közbe jött valami. Községünkben az iparosok egészen magukra vannak hagyatva. Egy kicsit társalogni a korcsmán kívül máshova alig mehetnek. A korcsma pedig veszedelmes be­szélgető hely . . . Hiszem iparosaink is vágyódnak egy olyan hely után, hol üres idejüket hasz­nosan és kellemesen eltölthetnék. Szeret­nének egy kicsit ők is közelebb jönni egymáshoz, hallani valamit érdeklő dol­gokról — a világ folyásáról. Mert hiába, ma már minden ember holtáig tanul. S magára hagyatva a leg­eszesebb törekvő iparosnak is roppant nehéz valamire menni, bármit is megva­lósítani; de összetartva könnyű, igen könnyű . . . Más helyeken olvasókörökbe, kaszi­nókba járnak, hol beszélgetéssel, olvas­gatással, vagy pedig különféle játékokkal töltik el szabad idejüket. Néha felolvasásokat, előadásokat tar­tanak, mulatságokat rendeznek . . . S nem is képzelik, mily jól esik ne­kik, ez a kis szórakozás!? . . . Hogy iparosainknak is legyen vasár- és ünnepnapokon s néha esténkint is hova menniök, legyen szórakozásuk; óhajtanék itt is egy ilyén „kört“ szervezni. Célja lenne a községünkben lakó benne élet halálra, — kiéhezett vad állatokkal. Később a keresztényeket, kik Jézust megtagadni nem akarták, végezték ki a legkegyetlenebb módon. Ez a kínzás 300 évig - Nagy Kons­tantin trónralépéséig tartott. A római írók sze­rint 11 millió keresztény vérzett itt el. Az épület most már repedezett. Több helyen megvan erősítve. Megnéztük a legjobb karban levő diadalkaput, melyet Nagy Kons­tantin császár tiszteletére emeltek. A lateráni templomot. Előtte hatalmas obeliszk áll. A hely, melyen épült a pogánykorban a Lateránus családé volt. Rég palota állott e helyen, melyben a pá­pák rejtőztek, mikor kijöttek a katakombákból. 165 pápa székelt itt — több mint ezer éven át. Innen mentek a világ minden részére a hit­térítők. Innen kapta Szent István is koronáját — apostoli kettős keresztjét — királyi méltó­ságát . . . Itt láttuk azt az asztalt, melyet az utolsó vacsorán használtak s melyen Krisztus urunk a legméltóságosabb szentséget szerzé. Egy oltár felett a falban áll. Előtte folytonosan lámpa ég. Utána a szent lépcső nevű templomot (Skala Sancta) néztük meg. Itt van az a 28 márvány lépcső, melyen Krisztus Urunkat Pilátus elé vezették. Szent Ilona (Nagy Konstantin anyja) ho­zatta ezt ide Jeruzsálemből s ajándékozta a pápának. Ezen a lépcsőn csak fokról-fokra tér­den állva szabad felmenni. (Lejönni egy másik lépcsőn kell.) S hogy ne kopjék, deszkával van bevonva. A lépcsővel szemben kis kápolna van, melyben több becses ereklyét őriznek. E kápolnában szintén csak a pápa mi­sézhet. Második nap. — Nagypénteken. ­— Először a Pantheont, az összes pogány istenek tiszteletére épített templomot néztük meg. Ez a világ egyik legrégibb épülete. Krisz­tus előtt 26 esztendővel építette Agrippa. Ha­talmas kerek épület. Tele oszlopokkal s kisebb szobrokkal. Ide helyezik az olaszok nagyobb halottaikat. Benne fekszik Consalvi bibornok. Rafael - a világhírű festő. Umbertó olasz király. Az épület hátánál még most is látszanak a régi fürdő maradványai. Régen ott volt a bemenet. Midőn a templomba mentek volna, ott mosakodtak meg. Most is isteni tiszteletül szolgál. A girinál épületét. Előtte 2 gyönyörű lovas szobor áll. Közte obeliszk. Előtte szökőkút. 1871-ig pápai birtok volt. Gyönyörű helyen fekszik. Itt laktak télen át a pápák. Az épület hátánál óriási kert van. Ezen épületben lakott nagy Napoleon csá­szár is. 1871-ben erőszakkal vették el az olaszok a pápától. S. Maria Maggioret. Róma egyik főtem­ploma Mária tiszteletére építette Liberius pápa és egy János nevű római főnemes. Azon idő­ben még kevés Mária templom volt Rómában. Az Ur egy éjjel tudtul adta Libériusnak s annak a gazdag főnemesnek, hogy építsenek egyet Mária tiszteletére. A helyét mindketten meg­álmodták. Miután álmukat egymásnak elbeszél­ték, mentek a helyét megnézni s csodálkozva látták, hogy a templom helye hóval van borítva. Arra a helyre építették a templomot. Mennyezete Amerikából hozatott fából, oldala mozaikból van kirakva. Igen szép benne a keresztelő kápolna, melynek medencéje por- firből (roppant drága kő) van. (Ilyen van a Szent Péter templomban is.) Egy igen becses ereklyét is őriznek itt. Búzát a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát konkolyozni ===== illetve kitisztítás végett elvállal az ­....— ........ „E lső Kővárvidéki Hüűgőzmalom és OSajg^ár“----------- r—..

Next

/
Thumbnails
Contents