Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-12 / 7. szám
2 KOVARVIDEK 1905. február hó 12. gyalogjárókat elkészíttetni, olyan terhet vállalna magára, melyet elbirni képtelen. Hanem volna ennek a kérdésnek más megoldási módja is. E móddal oldják meg manapság az összes járdákat építő városok és községek ezt a kérdést. Ez a mód a »söpörjön kiki a maga portája előtt< elvén alapul. Hogy t. i. mindenki csináltasson olyan hosszúságú járdát, amilyet a portája kíván. És a község csak a közhelyek előtt és a közutak szélein legyen köteles járdákat húzni. így aztán nem emelkedik még 100u/o_al sem a pótadó. És azt, akinek háza van, az az elé szükséges járda készítési összege nem tesz tönkre. Hogy miből legyen? Milyen széles legyen? Én nem tudom. Azt a községi képviselőtestület határozza el. Mindenesetre úgy volna helyes, ha egyöntetűen egyenlő anyagból ugyanazon szélességben készítenék. A fő, hogy készítsék valahogy. Hogy ez ázsiai állapotokból kijuthassunk valamikép. Tiszti értekezlet. Három hónapi pihenés után e hó 6-án ültek össze I)r. Péchy Péter járási főszolgabíró elnöklete alatt járásunk jegyzői, hogy megtartsák szokásos havi tisztiértekezletüket. Az értekezés előadója Székely Ernő törökfalvi h. körjegyző volt, ki a következő felolvasást tartotta: Tekintetes Főszolgabíró Ur! T. Tagtársaim! Járásunk állattenyésztésének fellendítése érdekében kívánok pár szót felhozni. Szatmárvármegye gazdasági egylete tudtommal Nagykárolyban és Szatmáron évenként díjazással egybekötött állatkiállitáso- kat rendez, melyen minden gazda állatját bemutathatja. eselédfogadásnak. Szép húsos gyerek volt a két Györgyi fiú. Úgy néztek ki, - mihez is hasonlítsam őket - mint két hízott ökör a mázsán. Súlyra is körülbelül hasonlítottak volna egymáshoz, értelmi tekintetben azonban már határozottan a Györgyi fiuké az előny, mert ők bizonyosan választó polgárokká lettek később, mig a négylábú állatok elől örökre el van zárva az urna. Ezzel az összehasonlítással azonban nem akarom az ifjú gazdákat alázni, mert náluknál vannak még kevesebb tudásu gazda- fiak is. Egy hét múlva helyre állt Nagy Mihály. Mikor a tanyában leszállt a kocsiról, olyan szak- avatottsággal vetette le az istrángot, hogy a két-három elősiető béres majd sóbálványnyá vált a bámulattól. Mintha egész életében csak istrángot hányt volna le. Azután meg csak úgy félkézzel megfogta a kocsirúd végét s bár a kocsin zsákok is voltak tele liszttel, úgy lökte a nagy eperfa alá az árnyákba a kocsit, mintha valami nádszállal labdázott volna. Elbámultak az erején. Nagy Mihály is pár alattomos pillantással végig nézett leendő czimboráin. Mik voltak azok hozzá képest! Kis görhe, nyápicz emberek. Menés közben úgy tettek, mintha hintáztak volna. Az inuk jobban szeretett összecsuklak, mint kinyílni. Szóval korházba való emberek voltak mind. Nagy Mihály mélységesen lenézte őket úgy magában. Hát még ezek is emberek? No hiszen ezek közt könnyű lesz a munka! Ezen kedvezmény csak ezen két város és legfeljebb járásaira terjed ki; mert a nagy távolság miatt például a nagysomkuti járás kisbirtokosai sem vehetnek részt azokon, pedig járásunk kisgazdái úgyszólván csakis az állattenyésztésből tartják fenn magokat s igy e vidéken lenne legnagyobb szükség erre. Ez által kisgazdáink : a borjuk minél jobb gondozására és i takarmányozására serkentetnének; buzdi- tólag hatna, a községi tenyészbikák és tehenek minél jobb megválasztására, továbbá, felvilágositná a kis gazdákat, hogy a legszebb üszőket ne adják el a mészárosoknak. Szarvasmarha állományban járásunknak nagy kincse van a kisbirtokosok kezé- | ben és épp ez indít arra, hogy a szarvas- | marha javítása és igy értékesebbé válása ! érdekében buzdítás és jutalmazás által is minden lehetőt elkövessünk. Az első és legfontosabb lépés az apa állatok beszerzésével már megtetetett. Szatmárvármegye gazdasági egyletét és a vármegyei mezőgazdasági bizottságát fel kellene kérnünk, hogy jutalmazással egybekötött állatkiállitásokat járásunk székhelyén is rendezzen s a díjazásokat legalább 1 és 2 éves üszőborjukra terjessze ki s a járás területéről bármely 50 holdnál nagyobb területen nem gazdálkodó kisgazda bemutathassa saját nevelésű üszőjét. Állattenyésztésünk fejlesztése érdekébe igen fontos teendőnk továbbá, hogy a tagositatlan községekben, a szabadgazdálkodás helyett a nyomásos gazdálkodást léptessük életbe s ennek hasznáról kisgazdáinkat felvilágosítsuk, mert a 30—60 sőt 100 apró parczellából álló s különböző helyen fekvő birtoka miatt állatjait nyáronát is kénytelen istállón tartani. Hogy miként kellene ezt keresztül vinni, a megyei gazdasági egylet titkára volna megkeresendő. Az értekezlet az áliatkiállitásra vonatkozó részt elfogadta és az azzal kapcsolatos indítvány alapján a szükséges lépéMivel épen dél volt, ebédhez ültek. Itt már valami furcsaságot tapasztalt Nagy Mihály. Úgy ettek az emberek, mintha ostorral vágták volna őket. Eszeveszett sietséggel hajigálták magukba és szinte megrágatlanul nyeldesték el a falatokat. Alig múlt el néhány perez, már végeztek és ment mindenki a dolga után. A nagy gyorsaság eredménye az volt, hogy Nagy Mihály éhen maradt. De azért csak befogta a neki adott négy ökröt és kiment a többiekkel szántogatni. Mikor már az alkonyat is elmúlt s az ökrök nem látták a barázdát, kifogtak. Előbb ellátták a jószágot, aztán maguk is vacsorázni mentek. Mire ezzel végeztek, az esthajnalcsillag lemenőben volt. Bizony jól esett volna Nagy Mihálynak a lefekvés. Azonban nagyon furcsajeleket vett észre. A szolgáló lámpát vitt a góréba s elhelyezte ott a mosószéken. A kanász meg az ostorgyerek ponyvákat teregettek és czövegeltek ki. Az elült ruczák ijedten koezogtak ki a góré alul. A béresek meg szónélkül vették a kis székeiket és szépen, lassan ballagtak a góréba, hol a székeket beállítva, ráültek, mint a lóra szokás s a szék végére vert kés hátához elkezdték rángatni a csöves kukoriczát, vagyis morzsoltak. Nagy Mihály is úgy tett, mint a többi. Mikor egy csövet lemorzsoltak, akkor mindig pihentek addig, mig a másik csőért nyúltak. — * Némán folyt a munka. Beszélgetni nem is nagyon volt kedve senkinek sem, de meg nem is hallották volna egymást a morzsolás okozta sek megtételét kimondotta. Ellenben a szabad és nyomásos gazdálkodásra vonatkozó indítványt, tekintettel arra, hogy annak mikénti kezelését a törvény szabályozza, — elvetette. HÍREK. Felkérjük lapunk tisztelt előfizetői közül azokat, kik előfizetési (Ujjal hátralékban vannak, hopp azt a szerkesztősép czimére kn Ideni szív esi: cd jenek. Személyi hir. Kápolnokmonostori Papp Sándor, a magyarláposi kerület országgyűlési képviselője e hó 5-én községünkben időzött. Ezüst-lakodalom. Folyó hó 8-án ünnepelte meg gróf Teleki Sándor és neje, szül. tíraefl Sarolta boldog házasságuknak 25. évfordulóját. Délelőtt 9 órakor a grófi család ünnepélyesen vonult be a róm. kath. templomba. Isteni tisztelet után a jubiláló pár fogadta a gratulácziókat és az ország minden részéből érkező jókivána- tokat, melyeket a távirda hozott. Ez alkalomból a grófi kastélyban ebéd volt, a melyen a jubiláló pár gyermekein — gróf Teleki Edine, gróf Teleki Jenő, gróf Teleki József és gróf Teleki Tiboron — kívül résztvettek: gróf Teleki Géza és neje, gróf Teleki János, báró Blomberg és Veszprémy Sándor róm. kath. plébános. Ezen alkalomból mi sem mulaszthatjuk el azon óhajunknak kifejezést adni, hogy adja az Ég, hogy az arany-lakodalom is hasonló erőben és egészségben találja a nemes grófi családot. Eljegyzés. Hartmdn Henrik — Rózenfeid Miksa szatmári nagykereskedő ezég könyvelője - a napokban jegyezte el Lázár Ilonka kisasszonyt Szatmárról. Sub auspiciis regis. A budapesti tudomány- egyetemen ez idén is két ifjú lesz királyi kitüntetés mellett tudorrá avatva. Ezek egyike: Lakatos Géza, a szatmári kir. kath. gimnázium növendéke volt, ki minden osztályt jeles eredménynyel végzett. Tiszti értekezleti előadó. A járás jegyzői által jövő hónapban tartandó tiszti értekezletre előadóul Vám falvi Jónás jederi körjegyzőt jelölte ki a járási főszolgabíró. zaj miatt. Csak olykor hangzott egy-egy vastag- hangú kiáltás: — Kotorjál Pista ! Ilyenkor a kanászgyerek felmászott a csöves kukoricza tetejére, félig hanyatt fekve, két kezén megtámaszkodva, nagy csizmás lábaival lusta, hosszú rúgásokkal kotorta a kukoriczát a morzsolok elé. Hajnalfelé, mikor a két gazda már íjkialudta magát, egyikük az udvar közepéig menve, odaszólt a góréhoz: — Gyertek be, hé! Annak rendje és módja szerint meg- föstökölömöztek, aztán a jószág körül elvégezve a dolgukat, mivelhogy már világosodott, befogtak és kiballagtak szántogatni. így ment ez valami három napig. A munka nem akart véget érni se éjjel, se nappal. Mintha a pihenésre nem is lett volna szükségünk. Csupán addig szundíthattak egyet-egyet, mig az istállótól a góréig vagy a górétól az istállóig mentek. Nagy Mihály, halálos fáradtságot érzett tagjaiban. Úgy tántorgott a barázdában, mintha holt részegre itta volna magát. Még jó, hogy ott volt a barázda, mert igy, ha elszunditott is, valahányszor a barázdából kilépett, mindannyiszor felébredt a nagy zökkenésre. Ki tudja, hová el nem kódorgóit volna másképpen! És még megnyugodott volna sorsában, ha czimboráin is vett volna észre valami változást. De azok nem látszottak sem fürgébbeknek, sem vidámabbaknak, sem szomoruabbaknak, mint az
