Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-12-17 / 51. szám
4 KOVARVIDEK 1905. deczember 17. Lélekíagyasztó hideg idő volt már, amikor az az ábrándoslelkü, lantzengető fiú először beszélt, az ő fehérarcu Madonnájával. Dermesztő fagyos novemberi nap volt, de a fiú szivében mégis egy rózsafakasztó kikelet napvilága égett, mert ő csak az imádott leány bűvös szemeinek lángsugarát érezte, csak holló fekete szöghaját látta s nem látott semmit a hideg, szürke világból, melyre fehér fá- tyolt borított a mindent elfedő hó. ... A folytatás nagyon szomorú. Elmondom néked, rozmaringvirágom, bár te jól ismered e dalt, mert hiszen te vagy az a gyönyörű babaarcu leány, én meg az a szegény lantpengető fiú, a kinek te magaddal vitted minden boldogságát, mikor elhagytál azon szomorú téli napon. * Vérző szívvel sírom vissza azt az édes bus időt, boldog ifjúságom elhalt szép szerelmét s visszaálmodom mégegyszer csengő-bongó rímekbe szőtt borús szerelmemet, az éjhaju leányt, a ki nem lett az enyém. Hallgasd meg te is, kegyes olvasóm, talán okulsz az én históriámon, mely első volt s talán az utolsó. Ne várj azonban valami vidám, uj históriát, mert az én históriám is csak a régi história, mely úgy kocog a régi járt utón. Nincs benne méreg, tőr vagy temetés, egy szív regénye csupán az egész. Hol volt, hol nem volt, volt egy hűtlen lány; szerettem, megcsalt; sírjak is talán? Hol volt, hol nem volt, megcsalt — nincs tovább . . . S könnyezve mentem egy házzal odább. Mert a mint nótám elején mondottam: Én vagyok ez a lantos diák; Rólam szólnak e bús melódiák; S az éjhaju leány szerelmes napom, Ki lehanyatlott nékem egy napon. S ezzel regényünk véget ért s véget ért a sok szép csilingelő nóta is az én éjhaju Madonnám bűvös szemeiről, csókos ajakáról, de hogy miért, azt nem tudtam én se, de ő se. Mindennek ő, csak ő volt az oka, Nem e búsdal még búsabb dalnoka. Én őt szerettem, ő mást szeretett, Ilyen baj is csak engem érhetett. Ez a történetem, mely fájdalom, igaz történet, valóság. — Most jön az ábránd. * Éj van. Merengve nézem az'aranytüzektől ékes menyboltozatot és hallgatom egy fülemile dalát — szivemét. Oh mert az ég elhozza őt nekem a szerelem szárnyain s akkor az enyém, egyedül az enyém az a mosolygó arcú rózsaszál, a ki legdrágább nékem a földön. Jer hát édes álom, borulj rám csendesen s vigyél magaddal fényes országodba, hadd éljem át jövendő életem, drága szép Madonnám ölelő karjaiban . . . Itt a kikelet! A természet felébredt téli álmából és szerelmes hírnökei a tarka harmatos virágok vígan bólogatva köszöntik a boldog feltámadást. Ünnepi harangszó csendül a légben, mig a zsolozsmák hangjai szent misére hívják az ájtatos hívőket. Halleluja! zúgja keresztül a hívők serege az orgona zúgását, Feltámadt a Názáreti Feltámadt Madonnám szerelme is a ki ölelő ka”jába zárva szerelmesének bánatos fejét, lecsókolja a szomorú múlt minden szenvedését. Boldog örömmel öleli magához a szegény lantverő az ő megtért Madonnáját, mig lágyan a fülébe súgja. Jer édes, hagyjuk itt ezt a szürke világot s én elvezetlek egy szebb és boldogabb hazába a hol nincs bűn, nincs bánat, a hol nem rosszak az emberek. Jer királynőm! Lantverőd rabszolgád zengő nászi dallal köszönti jöttödet s a szerelem színes virágaival ékesíti fürtös szép fejedet. Nézd hideg a hir világa, nem nyíl ott a szív virága; hagyd hát bohó álmon s én rózsákkal hintem végig az életed útját és tenyeremen hordalak, mig csillag lesz az égen, szerelem a földön; jössz-e hát? . . . Hir helyébe nótát, tövis helyett rózsát adok néked, édes, jössz-e hát ? Hagyd hát dőre állomképed, meglásd szebb az élet. Mert hazug a hir világa, nem nyíl ott a szív virága; hideg ott az élet, mást adok hát néked; hir helyébe nótát, tövis helyett rózsát . . . nótát . . . fehér rózsát. . . fehér őszi rózsát . . . Beh kár, hogy ez csak délibáb .. . csalfa álmok . .. nóták ... nóták . . . melódiák ... A NEVETŐ KŐVÁR. Regénycimer Tatár Péter hagyatékából. * A műkedvelő kétszersült smokingban, vagyis kinek a papné, kinek a leánya, kinek pedig mind a kettő hitelben avagy ingyen. * Jó tanácsok mindenünnen, vagyis a feltűnési viszketeg, mint Erényi rombolója. * A szörnából, mint kötélverő, vagyis onnan húzzál, a hol még nő, vagyis egy elátkozott szivar a cápa gégéjében úgyis mint bűnvádi biztos az óceánon. * Mi sziszeg az alkonyban, vagyis egy Kloáka titka. * Egy közép nemes kővárvidéki vagyonos földbirtokosnak baja gyógykezeltetése végett huzamosabb időre el kellett utazni. A szorgalmas javakorabeli ember soha sem tartott maga mellé tiszttartót, úgy vélvén, hogy elég éber, munka biró eg3'én ő az összes felügyeletre s viszont talán egy nem uradalomnyi birtok meg- sinylené diplomás szakértő alkalmazását. A birtokot azonban még sem hagyhatta csak úgy Isten nevébe egymagára. Tehát felfogadott egy jóképű faluszerte hires gazdaembert ispánnak. „Hát János gazda — szólt a földes ur — olvasni tud maga ugye ? „Már hogyne enstállom tekintetes ur!“ — felelt* János némileg méltatlankodva. Meg- alkusznak s a földbirtokos azonnal el is utazott. Ámde a második nagyobb állomásnál eszébe jutott valami fontos dolog és stante pede meg- sürgönyzi a gazdának. A gazda a távirattal bemegy az udvarház úrnőjéhez és hümmögve köhécselve imigy kezd mondókába: „Instalom cédula jött sürgöny.“ Igen? — felel az úrnő érdeklődve, hát mi van benne, olvassa el János ! Hászen csókolom kezeit elolvastam volna én már eddig, de egy a baj, hogy én csakis a magam Írását tudom elolvasni. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Sok érdeklődőnek. Tudatjuk, hogy a szalmafonó tanfolyam igen is ünnepélyesen megnyílt annak idején, ha jól emlékszünk f. évi november hó 12-én. Azonban a teljesen lanyha érdeklődés miatt nem prosperálhatván, a tanfolyam ambiciótus vezetője kérte a curzus beszüntetését a debreceni iparkamara elnökénél. Ez a való tényállás. * Csillagász. Hogy a nagy medve bundája miért olyan fényes néha ? Nem tudjuk, de tessék esetleg felsétálni s ha ott valami érdemlegest tapasztal, kérjük bennünket értesíteni. Ám jó lesz vigyázni, mert a mint Sinder bácsi mondja, ott fenn a csillagpályákon nagyon sok „tulatás“ van s főképp arra kell ügyelni, nehogy valamelyik üstökösnek véletlenségből rálépjen a farkára. * Paedagóga. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter 56060/1905. számú körrendeletét a tüdővész elleni küzdelem tárgyában a tanítói és orvosi hatáskört illetőleg fontosságánál és érdekességénél fogva valószínűleg karácsonyi számunkban fogjuk közölni. Köszönjük szives érdeklődését mely mint az éltető meleg napsugár úgy növeszti lelkűnkben a munkaszeretetei. Hisz ami a napsugár a fejlődő virágnak, az az érdeklődés a lélek fejlődő törekvéseinek. Ahol nincs érdeklődés, ott nincs vágy, érzelem, akarat, szóval semmi erkölcsi alap nem organisálódik arra nézve, hogy a törekvés zsenge vállalkozásából hatalmas test, a bimbóból virág, a hajló vesszőből terebélyes erőssfa, a kavicsból hatalmas szikla-orom legyen. * Vitorla Dénes. Jászapáti. Ön vicceket és viccszerü dolgokat szeretne beküldeni, de fél, hogy esetleg nem válnak be s akkor mi önt haragosan ledorongoljuk. Ne féljen kérem semmit, mi senkire sem haragszunk, legfeljebb azokra a tisztelt előfizetőinkre gondolunk sokszor, a kik régóta hátralékosak, de nálunk egykét rósz vic még nem csinál nyarat, hogy indulatosan hevüljünk. Várjuk küldeményét. * Ihlett Izidor. Csákigorbó. Regésen romantikus korrajznak nevezett közleményéből leadjuk alábbiakat: . . . Komor, vad februári délután volt. Fagyos lehangoltság uralkodott a székeken ülők lelkében, mig olykor-olykor bágyadt szél, hullámok rohantak át az égen és a légen. De csitt! Mintha kopogtatnának. S csakugyan „Nyílik az ajtó S belép a végrehajtó“ (Elég!) Erős a gyanúnk, hogy uraságodnak valami erős léghuzam van a fejébe, a mely nemes szervét a magdeburgi féltekékkel tette légüresség lekintetében egészen hasonlatossá. Csak előre különben! * Reform Illés urnák. Itthonn. Saját ház. Ön bizonyos kényes dámák Ízlését akarja megjavítani és helyes reform eszmék hijján honfi búnak eredt, mely szivét emészti. Lássa rokonszenvre érdemes barátunk, mi nem vagyunk olyan szomorúak, mint ámbár egyenesen az ízlésnek vagyunk alávetve. De mi elvégzők a dolgunkat telhetőleg és nem óhajtunk az u. n. „Ízléssel“ foglalkozni, mert „az asszonyi Ízlés vagy édes mint a cukor, vagy keserű mint az epe“ — a közepes arányút igazságánál ízlését megteremteni célzó nagy apparátusokkal pedig nincs szerény szerkesztőségünk berendezve. * KödöIIő Ossián Stockholm. Hogy télen lehet-é nyaralni? Hogyne! A trópusokon és a kuptyosokon. * Főtisztelendő V. J. urnák. Ns. Igenigen le lennénk kötelezve egy mindenkor nemes tónusáról már közismeretes karácsonyi tárca beküldése által. Fidibus Toncsi, Naprád. Ön mágnes vasakat tétetett cselédeinél a cipők talpára, hogy igy egyik mágnes a másikat vonván, a lábak járása gyorsabbá legyen és egyben mint biztos óvszer érvényesüljön az utcai ácsorgások ellen. De elméltóztatott felejteni, hogy „szürke barátom minden elmélet, de föld az élet arany fajú.“ A mi vérbeli hanyag cselédeink az ajtófélfára akasztanának fel ilyen minden mágne- tikus „Menet gyorsító és műközi időpazarlást óvó, önműködő száraz talpgépeket“ és mezítláb járnák el útjaikat a régi stylben. * Valaki. Igaz; egy úrnő a vásártéren hirtelen elvesztette lélekjelenlétét, mi tekintettel a fontos esetre, azonnal sürgönyöztünk Scherloch Holmesnek, a ki igy válaszolt: Sz. N .-Somkut. L. j. meglesz. Indul Holmesz Scherloch Conan Doyle. És csakugyan: kedvence jött, talált és ment. Főmunkatársi ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. F ogorvosi műtermemet műfogak könnyen megszokható és legfinomabb kivitelű teljes fogsorok tevésére, foggyógyászatra, íogkövek eltávolítására, elsárgult, elfeketült fogaknak eredeti színük visszaadására berendezve, hol továbbá fogtöméseket (plomb) eszközlök és fogat, gyökereket a foghuzási technika legjobb módszere szerint távolitok el, — szives figyelemre ajánlom. ........ ....................- . ■■ La kás: Nagysomkuton, a „Megyeház" épületében. IDl*. ZES.O'V.Á.OS egyetemes orvostudor, fogorvoa.
