Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-10 / 50. szám

2 1905. deczember 10. KOVARVIDEK mert nincsen olyan helyzetbe, hogy cse­lédet tarthasson és nincs kivel vitesse. Havonként 40—50 ilyen szülőre szab­nak ki pénzbüntetést azért, mert gyermeke nem jár óvodába. Dehát ilyen körülmények között lehet-e követelni, hogy az ilyen szülők a törvénynek megfeleljenek ? Nagy feladat a felnőtt embernek is, különösen az őszi sáros időszakban, hogy a szekér utón legyen kénytelen járni, ha egy szekér jön szembe vagy utána, a legnagyobb sárba kénytelen kitérni, mert ha elég gyorsan ki nem tér, ki van téve az elgázolás veszélyeinek. Különösen a nőknek nagy feladat ilyen időszakban az utczán való járás. Sokan heteken át ki nem mozdul­nak a szobából csak azért, mert nem képesek a nagy sárban az utczára kimenni. A nők nehezebben térhetnek ki a velük egy utón vágtató kocsinak, a ki ! vagy hazamenő csordának, vagy malacz csürhének, különösen a heti vásárok alkal­mával, a midőn a forgalom is élénkebb és kénytelenek a heti élelmi szükségle­tüket a piacon beszerezni, a legnagyobb veszélynek vannak kitéve. Feleslegesnek tartjuk részletezni a járda előnyeit, mert hisz azt mindenki tudja. Szintén jóleső érzés fog el bennün­ket, a midőn látjuk, a járó-kelőket, hogy azt a kis járdát, a mely a gyógyszertár­tól a községházáig van, mennyire igye­keznek igénybe venni, hogy legalább ezen a kis nton ne legyenek kitéve az esetleges veszélynek és nem kénytelenek a nagy sárban evezni. Majd minden kisebb községben van már ma járda, ha nem más, de legalább deszkapalló, a hol nem kénytelenek az emberek a szekerekkel és marhákkal egy utón járni. Ne tekintsük tehát a járdát nélkü- lözhetőnek és felesleges luxusnak és ne mondjuk azt, hogy el voltunk mi eddig is járda nélkül, el lehetünk ezután is,“ hanem hassunk oda, hogy a járdát nem­csak eszményileg, hanem tényleg — meg­valósítsuk, ha mindjárt egy kis áldoza­tunkba is kerül. Ne riadjunk vissza egy kis költségtől, más községek, a kik kénytelenek voltak az ahhoz szükséges anyagot messze vidékről szállítani, meghozták az áldozatot, mi pedig, a hol úgyszólván az anyag, a kő majdnem reánk szakad, idegenkedjünk annak létesítésétől. Tárgyaljuk az eszmét egymás között, szerezzünk híveket ezen eszmének, hogy eszménk megvalósuljon. Lapunk t. olvasói olvashatták Sándor Vilmos főmérnök urnák lapunkhoz intézett nyílt levelét, melyben Ígéri, hogy a kivi­vitelre és költségekre vonatkozó vélemény- és tervezetnek elkészítését polgári köte­lességének tartja. Ha igy fogjuk fel az eszmét és készséggel leszünk hajlandók kisebb-nagyobb áldozatokat hozni, meg­valósulása nem fog nehézségekbe ütközfii. A költségek mikénti fedezéséről még most nem nyilatkozhatunk, mindaddig, mig nem ismerjük a költségek mennyiségét. Mihelyt azonban a költségekről tájékozva leszünk, azok mikénti fedezéséről lapunk hasábjaiban tájékoztatni fogjuk lapunk t. olvasóit. Addig is foglalkozzunk ezen kér­déssel, mert egy járda feltétlenül szük­séges és nélkülözhetetlen. Az Iván gyerek pedig nincs seholsem . . . Nyilvánvalóvá vált, hogy az bizony megszö­kött . . . Később tudtam csak meg, hogy egy könnyüvérii színésznőt szöktetett meg . . . Sok utánjárás után, későn, évek múlva pedig arra is rájöttem, hogy Iván, a kit én felneveltem egy énekesnő szerelmi gyermeke volt . . . Most azután egy cseppet sem csodálkoztam a fölött, hogy igy jártam . . . Hiába! . . . Felneveltem, de a vér nem tagadta meg magát!“ „Hát én hogy jártam ?! “ kezdé a másik tábornok. „A szentpétervári csendőrkerület főpa­rancsnoka voltam. Egy reggel a ministeriumból titkos, sürgős rendeletet kaptam, hogy a péter- vár —moszkvai útvonalat a lehető legrövidebb idő alatt a kereskedők és utasok biztonságát veszélyeztető rablóktól tisztítsam meg és ennek megtörténtéről sürgősen tegyek jelentést. Hát ez bizony nehéz feladat volt. Épen azért személyesen szándékoztam e parancsot teljesíteni. Egy éjjel mozgósítottam egész kerü­letemet és az útvonal egy részén lesbe állot­tam . . . Három kocsi jött, telve utasokkal . . . Embereim feszülten figyeltek . . . Hirtelen, mintha a földből jöttek volna ki mintegy 30 rabló támadt az utasokra. Szerencsém volt, hogy embereimmel az ellenkező oldalt foglaltam óvatosan el, mert ha a másik oldalt szállom meg, a gazemberek még korán kereket oldanak . . . Kétszázötven főnyi csapat volt körülöttem készletben a kémszemlére kiküldött embereken kívül . . . Ezekkel aztán körülkerítettem — az utasok legnagyobb örömére — a rablócsapatot... Egy kis pirosképü, rendkívül fiatalnak látszó fiú vált ki hirtelen a rablók közül és egyenesen felém tartott . . . Azzal a kéréssel jött hozzám, hogy mielőtt lefegyverezem őket, engedném meg neki, hogy egy félórára elmehessen az édes anyától elbúcsúzni . . . Ránéztem a szelíd arczra . . . Gyönyörű kék szemű fiú volt. A rosszaság egy árnyalata sem látszott arcán . . . Lehetetlen volt kérését nem teljesítenem, olyan könyörgoleg nézett rám . . . S bár tudtam, hogy ha vissza nem jő a fiú, Szibéria lesz a direktióm, mégis elengedtem . . . S egy félóra múlva a fiú pontosan előjött .. . Szaladva tartott felém s hálás könnyek között mondott nekem köszönetét . . . Akkor győződtem meg arról, hogy hiába akartak rablót nevelni belőle, a ki úgy szereti az édes anyját, mint ez a fiú, abban rósz vér nincsen s én is azt mondom, a vér nem tagadja meg magát. Rablók között nőtt fel ez a fiú, rablót akartak belőle nevelni, de hiába“ . . . S ebből a két történetből tényleg azt látjuk, hogy a nevelés sokat tehet, de a vér mindent!... Mily befolyással van a faanyag beérése a gyümölcsfák termékenységére. — Irta: Csávolszky Mihály. — A nemes gyümölcsfák termékenységére nagy befolyással van a faanyag és gyümölcsnek beérése a hideg évszak beállta előtt. Ha az évi hajtások fája nem érik k tel­jesen, ha az uj faképződmények a tél beállta előtt elfásulnak, úgy azok az első keményebb fagy, vagy már sokszor a tartós nedvesség következtében elpusztulnak. Ugyanis a zöldhaj­tásoknak sürü szövetképződményén a jégrészek és jegecek könnyen áthatolnak és azok kérge nem elegendő sűrűségű, hogy az alatta lévő finomabb nedvedényeket és háncssejteket a hideg ellen megvédje. Ezen hajtások elfagyásá­val az alatta lévő levélbimbók elpusztulnak és ezzel a levélképződés lehetősége a jövő évre kivan zárva. De a hiányos levélképződéssel a növényzet lélegzési képessége és a kellő gyor­saságú anyagcsere is nem kevésbbé befolyásolva van, és a hajtások az aszálynak és üszkösödés­nek kivannak téve. Ez gyakran előfordul a fi­nomabb csontáros és körtefajoknál. Ily módon a faanyag beérése és a fa termőképessége bizonyos élettani összefüggésben áll, ha nem is egy és ugyanaz. Ha déli országokból egy-egy gyümölcsfajt nem csak arra kell ügyelnünk, hogy annak a hazájában megszokott meleg álljon rendelkezé­sére, hanem arra kell törekedni, hogy azt a hideg és túlságos nedvesség ellen kellő módon megvédelmezzük, és a fa hajtási sebességét a mi rövid nyári szakunknak megfelelően sza­bályozzuk. így első sorban a fa életerejét kell fokoznunk, azonban másrészt a gyümölcsfákat tulerős növésükben megkell akadályoznunk, minthogy a faanyag buja képződése a termé­kenység rovására megy. Ily módon minden mű­velési mód és eljárás, mely az egyik képződését elősegíti, a másik kifejlődését akadályozza. Egy régi és hathatós eljárási mód, a tul- buja hajtását megakadályozni : a fák nyesése, de ez magában még nem elégséges, minthogy az erős visszanyesés következtében a faanyag beérési képessége szenved. A fa azon élettani törekvése, hogy a metszési sebeket behegessze, az erőteljes növéshez szükséges életnedveket majdnem kizárólag a kéreg képződésre tereli. Az ily módon kezelt gyümölcsfák, melyek ta­vasszal erősen lettek visszavágva, ritkán adnak bő termést. Egy sokkal biztosabb és hatályo­sabb mód egyidejűleg bő gyümölcstermést és faérést elérhetni a gyökerek nyesésében, az úgynevezett gyökérmetszésben áll. A gyümölcsfának nagyjában háromféle gyökere van, melyek ugyanannyi célnak szol­gálnak, és pedig: 1. Rostos gyökerek, melyek kötegeket képeznek: ezek a gyümölcsöt táp­lálják. 2. Kisebb-nagyobb mennyiségű mellék­gyökerek, melyek a főgyökerektől kiindulva, a földben elágaznak : ezek faképzésre szolgálnak. Ezek a gyökerek nagy felületeket hálóznak be, hogy a tápanyagot a faképzésre beszerez­zék s ily módon gyorsan túlszárnyalják a cso­mókban ülő rostos gyökerek tápképességét. Ennek elkerülhetetlen következménye, hogy a gyümölcsfán sok a hajtás, de kevés gyümölcs képződik, tanácsos tehát a faképző gyökereket megnyesni s ilyenformán elősegíteni a gyümölcs­képző rostos gyökerek tápláló képességét. 3. Főgyökér, mely függőlegesen bocsátkozik a talajba s ezzel a fának szél és vihar ellen a kellő ellentállási képességét megadja. Ezen gyökéren végzett metszések sem a fa sem pe­dig a gyümölcsképződést nem segítik elő lé­nyegesen, a mi természetes is, ha a főgyökér­nek főrendeltetését vesszük figyelembe. Semmi sem képes a gyümölcsfáknál a gyümölcstermést annyira befolyásolni, mint a gyökérmetszés. De minél mérsékeltebb a fa­képződés a nyári hónapokon át, annál köny- nyebben és tökéletesebben érnek be a fakép­ződmények és az azokon található gyümölcs­rügyek azonnal jobban erősödnek meg, már a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát konkolyoznl ■ ■ ------ illetve kitisztítás végett elvállal az ----------------­„E lső Kövárvidéki Műgözmalom és Olajgyár“ y — INTAGYSOMBLUTOIM. , '

Next

/
Thumbnails
Contents