Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-03 / 49. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfissetósi ár: Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkuí, Telekidér 388. sz. Egész évre .................8 K Negyed évre .... 2 K . , „ ,, ~ --------------­Fé l évre.....................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér relelos szerkesztő: Barna tieno. MEGJELEN niNDEN VASÁRNAP. Kö nyöriiletesség. A természet mintegy életét boldog és munkás filozófiai elvek szerint be­osztó agastyán derűs képet mutat, de haj, a deres fürtök költészete már csak a múltak költészetét dicsérik, a mely után következik az elmúlás, az örökkévalóságba vagy a nihilbe való átmenet. A sárga lombokon átszürődő napsugár már nem a tavaszunk reményt adó melegét rejte­geti; a tavasz elmúlt, vége van a nyár­nak is és most már csak az életére való visszaemlékezések tartják az e földhöz való ragaszkodást és a ki hátborzongatással gondol a bekövetkező évekre, a mikor vége lesz mindennek, vége az ideálok­nak, melyekért ifjúságában rajongott, vége a küzdelmeknek, a melyek az ideálok megvalósításáért folytak és vége a nyu­godalmas aggkornak, a mikor minden szen­vedély lecsillapult. A nagyszerű természet is igy van ilyentályt, éppen igy. A lehulló levelek nem emlékeztetnek egyébre, mint a be­következő megsemmisülésre; az a derűs és nyugalmas érzéseket kicsaló gyönge napsugár mintegy reflexe az elmúlt idő­szakok majd éltető, majd perzselő nap- sugárjainak. Azután volt — nincs . . . Mindennek vége; a természet felveszi az utolsó kenetet és reáborul a fehér lepel. .. Ezeket a szinte szentimentális érzé­seket, a melyektől a mai kor embere távol van, minden művészi eszköz nélkül kicsiholya belőlünk az a hangulat, a mely végigvonul mostanság a természet egész vonalán. Egymás képéről olvassuk le, hogy ezeket az időszerű gondolatokat — úgy érezzük, — hogv mindegyikünk, mint | a természet gyermekei, fájlaljuk annak ; elmúlását. Ámde ezzel a fájdalmas érzéssel a jobb emberek szivébe beköltözik egy másik érzés is, a melyik sokkal intenzivebb, mint az, a melyet a természet felé hajló szemlélődés fakaszthat. A jobb ember, a ki tudja azt, hogy mi emberek mind egy Isten képmására alkottattunk, hogy szegény és gazdag, egészséges és nyomorék, gróf és paraszt egy és ugyanazon anyagból van gyúrva, továbbá a mi gyarló és a történeti haladás folytán kialakult gazdasági rendszerünk oka, hogy olyan éles és majdnem át- hidalhatlan a különbség társadalmi osztály és emberek között. A ki mélyebben belát az emberi cselekmények szövevényes műhelyébe, a ki a bűnt kiérzi a legjámborabb maszk alól is, a ki tudja, hogy mennyi méltatlan boldogul itt ezen a földön és mennyi jóravaló derék egzisztencia pusztul el a folytonos kenyérért való keserves küz­delemben, a ki egy szóval az emberek egyenlőségét vallja és annak épen ellen­kezőjét látja, annak szükségképpen kell hogy összeszoruljon a szive, rágondolván a küszöbön álló télre és annak — a szegény emberre nézve — minden borzalmára. Emberek vagyunk, gyarló halandók, A „KŐYÁRY1DÉK“ TÁRCÁJA. Viszontlátás. — Irta: Ackermann Béla. ­A Bosporus partján vagyunk . . . Gyö­nyörű vadregényes táj. A szem káprádzik a természet szépségétől. A hatalmas hegylánczolat festői látványt nyújt. Lent a tenger terül el pompás szépségben. * * * Lassankint beesteledik. A völgyben el­terülő országúton, a sötétség leple alatt egy lovas vágtat. Gyorsan száguld a paripa, de mintha a lovas ezzel a gyorsasággal nem volna megelégedve, megrántja a gyeplőt: „Csak elő!“, biztatja paripáját. „Reggel elakarom érni a határt, hogy az­után nyugodtan átkozhassam hazámat .... Hazámat ? . . . Hát van nekem hazám ? . . . S nektek ti hősök, honfiak, ti szájhős, nyomorult proletárok — ti, a kik megvettek engem — van szivetek talán ? . . . vagy azt hiszitek^ hogy nem látok a vesétek legmélyebb fenekére ? . . . Azt hiszitek, hogy nem tudom, hogy a hazát áruba bocsájtanátok, mint egy darab rongyot, csak lehetne kalmároskodni vele ! ? . . . Özönével szórja még lovasunk az átkot; . . . beszél önmagával s az éj rémes csendje viszhangozza minden egyes szavát; végre ki­virrad é az átkozódó lovas Mehemed pasa tá­borában találja magát. Ez volt utjának tulajdonképeni czélja Tudta ugyan, hogy a hatalmas úrhoz Mehemed pasához nem egy könyen fog bejutni, de bir­tokában olyan iratok voltak, a melyeknek fel­mutatása mellett határozottan számított, hogy beszélhet a pasával. Néhány spahi - a mint a táborba jött - rögtön lefogta. „Mehemed pasával a fővezérrel akarok beszélni“ mondá ez. A spahik egymásra néztek, mert a gyaur kijelentése oly határozott volt, a mely meglepte őket. A spahi csapat tisztje lépett elő: „És ki vagy te, hogy oly határozottan mered kérni, hogy a fővezir elé vezessünk? »Hogy ki vagyok, az elvégre nektek mind­egy, azt azonban megmondom, hogy azért aka­rok a pasa elé menni, mert az ellenségtek hadi tervéről tudomásom van, olyan iratok birtoká­ban vagyok, a melyeknek titkát csak magának a pasának árulhatom el!“ Ez hatott, mert a spahik tisztje még tisz­telgett is a gyaurnak. Beköttette szemeit és a csapatfőparancsnokhoz vezette. Itt előadta a gyaur kívánságát. A főparancsnok közel lépett hozzá: „Van-e tudomásod arról, te gyaur, hogy a nagyvezir élet-halál felett rendelkezik s ha igen, mégis beakarsz-e hozzá menni ?“ „Életemmel régen leszámoltam, okvetlenül beszélnem kell mehemed pasa vezérrel.“ A gyaur szemeit újra bekötötték és vezet­ték tovább. Érezte, hogy lépcsőkhöz értek. Két ember felemelte és úgy vitték a lépcsőn felfelé. Végre megállották. Leoldották szemeiről a kendőt és egy hatalmas sátorszerü épületben találta ma­gát. Ugylátszik, ez volt a fővezér hadiszállása. Rögtön a nagyur elé vezették. A szolgálat- tevő tiszt odalépett hozzá és megparancsolta neki, hogy háromszor érintse homlokával a föl­det és csak azután nézhet a nagyur szemei közé. Megtette. Egy vastag nehéz függöny válik szét s a hatalmas pasák pasája kilép rajta. A jelenlevő segédtisztek valamennyien homlokukkal érintet­Djí izletn Divat-, ’ aegnyitás í faszon-, diszmű­íagyson rövidáru­i j I SSAFFiUNTYOS J-23TVCÍ> iKlIÍftm megbízottja: Ulti túli. ÜEUBSZTESS 21SIGMO]>m. és piperecikkek. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrás. ||

Next

/
Thumbnails
Contents