Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-26 / 48. szám
1905. november 26. KOVARVIDEK 5 hogy a leányok ily magos kort éljenek el — hanem eltekintenek minden érdektől és tisztán szerelemből idejében fognak házasodni. Utazás vasúton a kártya körül. A napokban egy öt tagú társaság utazott kis vasutunkon a III-ik osztályban Gilvácstól Nagysomkutig. Ez oly hosszú ut különösen éjjel, hogy jut az időből mindenre, még kártyázásra is. Es ha jól megy a kártya, még tekintélyes összeget nyerhet, de veszíthet is az utas. Említett társaság nem csupán szórakozásból, de inkább üzleti szempontból mindjárt a vonat elindulásakor Gilvácson neki látott a kártyának. Mint értesülünk egyik játszó társukat — ki szerencséjére csak a Homoródig utazott — alaposan megfosztották kis pénzétől, a mennyiben összesen 180 koronát nyertek el tőle. Megjegyezni kívánjuk, hogy a nyertes fél előzetesen megegyezett társaival, hogy csak ne szóljanak bele a kártyájába, a nyereséget majd egyenlően megosztja velők, nem is szólották bele, megtartották hűségesen a szabályt, hogy „Kibic hallgass.“ A midőn a nyereség elosztására került a sor, az ilető, a ki a nyereséget elzsebelte, hallani sem akart a pénz megosztásáról. Társai türelmesen vártak, a mig a somkuti állomásra érkeztek, de ekkor már tettlegességre került a dolog és oly nagy zajt csináltak a község utcáin, hogy az éjjeli őrök kénytelenek voltak a kártyázó kompániát a községházához kisérni, a hol a csendőrség is beleavatkozott a dologba és megindította ellenük a vizsgálatot. Nagysomkuti piaci árak. Az első kővárvidéki Műgőzmalom és olaj-gyár jelentése szerint. Búza — (100 kgr.)- 14 K 00-14-50 Rozs — ff ff- 10 „ 00-10 50 Tengeri ff ff — 17 „ 00-17 50 Zab ff ff- 9 „ 50-10-00 CSARNOK. Népdal. Falu végén patak, malom, Oda hallik az én dalom; Kerge szellő cifrázza ki — Vájjon hallgatja valaki ? A malomba sok nép jár bé — Nevet rájuk a molnárné; Ha egyszer rám mosolyogna, .Ej ha! — beh jó kedvein volna . . . Lantos. R tizenhatéves asszony. (Vége.) Zizike megkapta az első hosszú ruhát. Csakhogy az a menyasszonyi ruha volt. Hosz- szabb is volt, mint más hosszú ruha és Zizike büszkesége határt nem ismert. Úgy suhogott fehér selyme a szép ruhának és a slepje hossza húzódott utána. Igazán remek ruha volt és meg is csodálta mindenki. Liza néni azt is mondta, hogy a többi lányokat egyéb leli majd, ha meglátják. Szombaton délután volt az esküvő és a mama úgy sirt, amikor Zizike fejére tette a mirtuskoszorut. Különben mindenki sirt, csak Zizikének volt határtalanul jó kedve. A templomajtóban pláne, mikor kifelé jöttek, hangosan el is kacagta magát. Úgy esett a dolog, hogy a hosszú menyasszonyi ruhában alig tudott járni Zizi. Pedig a sleppjét is felfogták. A cinteremben aztán valahogy a térdei közé ga- balyodott a fehér, habos selyem és majd, hogy elbukott. Ezen kacagott aztán. Otthon óriási nagy lakzi volt. Pazarul fel- teritettek az ebédlőben és még Muki bácsiék is eljöttek Nádasházáról, pedig ez teljes tizenkét óra gyorsvonattal. Lehetellenség is azt elmondani, mi minden volt a lakzin. Zizikének igen kellemetlenül^ esett az, hogy mindenki vele foglalkozott. És mindig mondták: — Az uj asszony. Az uj asszony . . . A mama folyton azt súgta a fülébe: Viseld magad illedelmesen. Aztán ne dobálódz kenyérgalacsinnal az asztal fölött! A fogaidat pedig ne mutasd annyit! Légy komoly! Na! Muki bácsi valami nagy beszédet mondott. Szépen kikanyaritotta, az asztalnál mindenki helyeslőleg bólintott a fejével. Aztán odajött Muki bácsi Zizikéhez és megcsókolta. Brrr, de borszagu volt. Palinak egy párszor rá kellett ütni a kezűére, mert mindig a Zizi kezeit szorongatta. Éjfél felé asztalt bontottak. Kihordtak mindent az ebédlőből és azt mondták, hogy tánc lesz. Liza néni fog zongorázni. Papa igaz cigányokat akart hozatni, de a mama azt kérdezte: — Minek az? — De mondta a papa — a mi lakodalmunkon is cigányok húzták . . . — Az akkor volt! Most más világot élünk. Punktum! * Ezzel el volt intézve. Zizike olyan álmos volt. A feje is fájt. Talán mert bort is ivott. Pali ugyanis biztatta, hogy igyák. Mig rendezgettek s a székeket hozták erre-arra, senki sem figyelt Zizikére. Palit karonfogta Muki bácsi és mind magyarázott neki. Zizike gondolt egyet. Ha most kiszökne innen. Beszaladna a hálószobába és bebújnék a mama ágyába. S senki sem venné észre, így, de pompásan aludnék. Aztán kereshetnék. Különben hátha nem is keresnék. Igazán nagyszerű. Besurrant a hálószobába és bebújt a dunna alá. Menten elaludt és az ajkán bolondos, vidám, pajkos mosoly röpködött. Mamáék aztán keresték is, meg is találták és szörnyüködtek. Mindenki begyült a hálószobába, a férfiakat alig lehetett kituszkolni. A mama aztán szidta, korholta a lusta kis asz- szonyt és megparancsolta, hogy azonnal keljen föl. Különben is nem itt fog aludni többet. Elmegy Palival abba a nagy sárga, emeletes házba a piactéren. Ott fognak lakni. Na csak egy-kettő! Kint a hálószoba előtt a férfiak kórusban kacagtak és folyton kiabáltak: — Lássuk az asszonyt! Közben egyre tuszkolták Palit. — Na, menj be a feleségedhez! Zizikével azonban nem lehetett bírni. Sirt, jajgatott, hogy ő nem megy el a sárga házba, hogy^ő meghal ott. 0 csak itt marad a mamánál. 0 jó lesz ezentúl, a kisasszonyt se bántja többé, a hosszú ruha se kell. A mama dühösködött, aztán szelíden kérte, cirógatta. Liza néni, Tinka néni segítettek a kérésben. De mind hiába volt. Zizike megkötötte magát, hogy, nem, nem és nem ! Végtére a mama kijelentette a vendégek előtt, hogy a kicsike beteg, fáj egyszikrányit a feje, később majd kijön. Addig csak mulassanak. A vendégek hitték is, nem is. Palinak résztvevő arccal szorongatták a kezeit és kacagtak. Aztán tovább mulattak. A mama még jeges borogatást is vitt be a hálószobába, hogy annál nagyobb legyen a látszat. Négy napig nem tudták Zizikét hazulról elcsalni. Se szép szó, se harag nem használt. Pali búskomorságba esett és pisztolyt emlegetett. Már kétségbe voltak esve. A mama kijelentette, hogy megveri ezt a fruskát. Pali megtiltotta. Zizike az ő felesége, ahhoz ne nyúljon teremtett lény egy ujjal sem. — Na hiszen szép feleség! — vágta vissza gúnyosan a mama. — Ha a maga felesége, vigye hát haza. Na ? Végtére is a mamának akadt valami jónak ígérkező eszméje. Szavát adta Zizikének, hogy nem kell ott maradnia, csak jöjjön vele a sárga házba. Mert mégis csak illik, hogy lássa a szobáit. Mert szobái vannak ám Zizikének. Több is. Ebédlő, spajz, konyha, szalon. Jaj, micsoda szalon! Azt látni kell. Csupa selyemplüssel vannan bevonva a bútorok. Itt vannak a kulcsok. Ez az ebédlő kulcsa, az a spajzé. Nem is kell ott maradni, csak éppen hogy megnézik egy kicsit. Estére visszajönnek. Palit addig bezárják ide a papa dolgozó szobájába. Jó ? Hát hogyne volna jó ? Hisz estére vissza jönnek. És elmentek. A mamának igaza volt. A szalon csakugyan remek szép volt. Zizike nem tudta megállani, hogy bele ne vesse magát minden fotelbe. A selyemplüs huzatott mindenütt megsimogatta, az apró nippeket egytől-egyik végigmustrálta. Hanem az ebédlővel baj volt. Ott több rendetlenséget tapasztalt Zizike, amit nem tudott elnézni. A nagy, üveges kredencben semmi sem volt a helyén, aztán több más baj volt. Azon mind segíteni kellett és Zizike folytonosan tett-vett. A mama közben kilopózkodott az ebédlőből. Sötét is lett és Zizikének még dolga volt. Tisztára beesteledett. Ki akart szólni, hogy hozzanak valami világot és akkor rémülten látta, hogy rázárták az ajtót. Dörömbölni kezdett, de senki sem jött. Sirt, jajgatott és aztán újra dörömbözött. Koromsötét volt már. Félni is kezdett. Oh bár jönne valaki, ha mindjárt Pali is lenne. És ekkor kinyílt az ajtó és — belépett Pali. Pakots József. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratokat nem adunk vissza.) Csávolszky nihály. Pribékfalu. Lapunk minden számát elküldtük t. p.-ként. Hogy kézhez nem vette, ennek nem mi, hanem a posta lehet az oka. Tessék velünk közölni, hogy mely számok hiányzanak és ha azokkal rendelkezünk, készséggel utólagosan megküldjük. A kilátásba helyezett munkát kérjük mielőbb beküldeni, hogy tájékozva lehessünk annak mikénti elhelyezéséről. Mindenesetre jó lesz az egész munkát egyszerre és nem részletekben küldeni. Köszönet, Érdeklődő magyar. Szögedi tájszólást akar tőlünk hallani? Nincs ugyan időnk e miatt odautazni s csak hallásból ennyit idézünk: „Ögyél könyeret mögygyel, ha nem köll, tödd el, máj’ mögöszöd röggel!“ B. S. C. Azért vagyunk mi kiadóhivatal, hogy hivatali titkaink is legyenek s az a mit Ön kérdez, a szó legszorosabb értelmében — hivatalos titok. ioo sz. előfizető. A mit Ön a rátótiakról olvasott, az mind való igaz. De azért, hogy a teljes igazságot kikutassuk, telefonice kérdést intéztünk Mikszáthhoz, ki is odanyilatkozott, hogy nem volt ugyan ottan, mikor azok a dolgok történtek, de azt hiszi, hogy a tehén még azelőtt döglött meg, mielőtt ahhoz az ócska falhoz hozták, hogy az ott nőtt füvet lelegelje. A rátótiak csak nem vették észre, hogy döglött és azt hitték, azért lehelte ki páráját, mert mikor a falra felhúzták, a kötél nagyon szoríthatta a nyakát. Reméljük, hogy megelégszik ezzel a felvilágosítással. Az előfizetési dijat várjuk és a 2 korona telefondíjat is. Fömunkatárss ACKERMANN BÉLA. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. Ä liiviArt I „ j_ 1 lrArtrF-S-f A 1 AngyaUköszvényszesz (egy üveg elhasználása után biztos hatás) üvegje IlliS AílSVíll KriisZlilTl PiH VPiK ' 2 kor- - Ar,gyal=ken<5cs (bőrviszketeg, bőrkiütés ellen) tégelye 3 kor. - llliUU HU UZJ1 UilUll JUH. Angyal=fagyszesz (fagydaganatok ellen) üvegje 2 kor. Számtalan hálalevél. - Raktár Ausztria-Magyarország részére az egyedüli készítő: dl gryÓgyszeríár, IlatVcintoan. - Postai szétküldés naponta!
