Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-26 / 48. szám
II. évfolyam. Nagysomkut, 1905. november 26. 48. szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLŐM. Egész évre Fél évre . Elöfi sotÓHi ár: . . . 8 K Negyed évre . . . 4 „ Egy szám ára 2 K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN HUNDEN VASÁRNAP. Újságírás — szakoktatás. \ Nagysomkut, 1905. november 25. A mi lapunk nincsen hivatva erről a témáról Írni; mindazonáltal néhány sornyi helyet szorítanunk kell ennek a tárgynak is, mert lesznek olvasóink között sokan, a kiket ez érdekelni fog. Még most is — de különösen a kilencvenes években, ha az ember külföldön megfordult és ha véleményt hallott hazájáról, ez mindenütt egyforma volt; mindenütt azt lehetett hallani: „Magyar- országon ázsiai állapotok vannak.“ Mikor azután a külföldi újságírók rajként elözönlötték Magyarország minden nagyobb pontját, akkor látták, hogy bizony nagyon rosszul vannak informálva, mert sok európai ország jóval mögöttünk áll, de sőt a legcivilizáltabb országokból hozzánk jönnek egyet-mást tanulmányozni. Az újságírók — már a külföldieket értem — nemcsak tudósításokat küldött- tek haza lapjaiknak, hanem ittlétüket felhasználták arra, hogy ismereteiket kibővítsék. Minden suszter a kaptafánál marad, hát ők is nem egyebet, mint a magyar újságírást tanulmányozták, megfigyelték. S miket tapasztaltak? . . . Azt, hogy ebben a tekintetben olyan jól vagyunk berendezkedve, hogy kénytelenek lesznek bennünket utánozni. De különösen azon csodálkoztak, hogy mig nálunk majdnem minden kisebb gócpontnak megvan a maga helyi érdekű lapja, addig náluk sok nagyobb helységben meg nincs lap. Ennek a hátrányát persze rögtön észrevették. Az ő olvasóközönségük csak ä távoli nagyobb városok híreit olvashatta és ha valami a helység környékében történt, azt sokszor nem is tudták, addig nálunk ez a hézag pótolva volt. Látták végül a külföldi újságírók, hogy az újságíráshoz szükséges eszközök nálunk sok helyen tökéletesebbek, mint külföldön, az újságírás módja, a berendezkedés más és sokkal jobb ahhoz képest a milyennek gondolták. Mikor azután ezek az újságírók hazakerültek hazájukba, legalább némileg eloszlatták sok külföldi ország azon véleményét, hogy nálunk ázsiai állapotok vannak. Mert ha valahol tökéletes az újságírás módja, jó eszközök vannak az újságíráshoz és minden legkisebb faluba újság jár, a helységek legnagyobb részében helyi érdekű lapok is jelennek meg, egy ilyen országban — legalább az újságírást tekintve — nincsenek, de nem is lehetnek ázsiai állapotok. Tagadhatatlan, hogy ezen a téren nagyon sok pótolni valónk van még, de az újságainkkal legalább annyit elértünk eddig, hogy a külföld hátrányos véleménye megváltozott. A „KŐYÁRYIDÉK" TÁRCÁJA. Sebek. Múlt szerelmemre még emlékezem, Múlt szerelmem miatt még vérezem. De már heged a seb, heged, heged: Egy másik lányba beleszeretek. Onnét tudom, hogy szerelmes vagyok, Mivel a szivem újra fáj, sajog, Mivel alighogy begyógyul a seb, Támad helyette sokkal mérgesebb. T. J. ¥ Tíz év után. Irta: Alpári Lajos. Soha iyen tarka társaságot nem köszöntött még a vén, potrohos fogadós, mint a minő a mienk volt. Tizenhárom derült arcú, férfikora elején álló fiatal ember, tele jókedvvel, tele reményekkel. Volt köztünk prókátor, orvos, tanár, katona, sőt még pap is. Mind régi, jó barátok, egykor kenyeres pajtások, pedig most már akad olyan is, a ki rá sem ismer a másikra. Nagy idő is az a tiz esztendő! Éppen tiz esztendeje, hogy elváltunk egymástól. Mi minden esett meg azóta! A ki még akkor bajusza helyét simogatta, most Mohamedet igyekszik megszégyeniteni hatalmas szakálával. Négyünk-, nek már családja is van. Itt vannak az asszonyok is. Hogy megváltoztak! Azokból a bohó bodri fürtü kis leánykákból minő csinos, méltó- ságos tekintetű menyecskék lettek ! — Itt van-e mindenki ? — kérdi a hosszu- szakálu profeszor? — Egy megint hiányzik! - feleli azonnal a felvidékről közzénk cseppent, tót diákból lett orvos. Szinte várta, hogy kérdezzék. Büszke volt rá, hogy ilyen jól összeterelte a nyáját, mert hát a hosszú tiz év alatt ő tartott benünket evidencziában. — Megint hiányzik egy! mormogta félig hangosan a káplán. Éppen úgy, mint ma tiz éve, akkor is hiányzott egy. Akkor is tizenhármán voltunk. Juhász Dani hiányzott. — Most is ő hiányzik, toldotta meg hamarosan a mi tótunk. Megjön ő bizonyosan, hiszen emlékezzetek vissza, akkor is megjött, csak késett egy kicsit — vélekedik a prókátor. Ha nem lettek volna annyira elfoglalva a viszontlátás örömeivel, valószínűleg észrevették volna, mint pirult ki Juhász Dani nevének hallattára egy bájos asszony arc s mint sápadt el egy különben is halvány férfi, az, a ki legtöbbre vitte közülünk, mert legkevesebbet tanult. Én észre vettem mind a kettőn a hirtelen elváltozást. Nem is véletlenül. Szándékosan pillantottam feléjük, várva a hatást, melyet hiányzó társunk emlegetése fog előidézni arcaikon, mert nekem jó emlékező tehetségem van. Nem feledtem még el, hogy miért jött tiz év előtt oly későn a bucsulakomára Juhász Dani. Akkoriban többen is tudtuk az okát, de hát azóta sokkal több gondunk volt mindnyájunknak, hogy sem ilyen apró diák — bolondságokra is ráértünk volna visszaemlékezni. De én még sem felejtettem el, hogy miért késett meg ? Ott sétált biz ő a kertek alján egy szőkehaju, gerlekacagásu, kis leánynyal, a ki oly üdvözülten nézett rá mosolygós kék szemeivel, mikor megmutatta néki érettségi bizonyítványát. Az egyedüli kitüntetéssel nyert bizonyítványt. Mily édes álmokat szőttek, mily ragyogó légvárakat építettek a jövőről a szerelmesen susogó nyárfák alatt. Az ifjú úgy állott előtte, mint a mesék TT '"lx r *lt IT j 1 i s SZAPPAKTYOS iTUHSTC* D) uzletmegnyitas Nagysomkutou! H Divat-, vászon-, diszmü-, rövidáru- és piperecikkek. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrás. ||
