Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-19 / 47. szám
2 KOVARVIDEK 1905. november 19. Rend a lelke mindennek! — Ezt ✓ tártja a közmondás. Es nagyon helyesen. Mert a hol rend nincs, ott nincs előmenetel, nincs megelégedés; a rend ellenben a boldoguláshoz, a megelégedéshez vezet. Csakhogy a rendszeretet nem születik ám az emberrel, mint a költői tehetség; erre őt nevelni kell. Nevelnünk kell a népet is, ha azt akarjuk, hogy időben és munkában rendhez szokjék és ezáltal előre haladjon. Mert mi az oka a köznép hátramaradásának, különösen az anyagi téren? Az, hogy nem akkor és nem úgy teljesiti kötelességeit, a mikor és a hogyan kellene. Megtörténik úgyis gyakran, hogy a mit tavasszal kellene elvégeznie, a nyárra hal sztja, a mit pedig nyárban kellene tennie, azt őszre bizza, mig egyszer aztán megérkezik a kietlen tél, a mikor takarítani többé nem lehet. És ha adósságot csinál, ha kölcsönt vesz föl, ezzel sem bánik rendesen, igy aztán nem fogy a tartozás, sőt ellenkezőleg: szaporodik a kamat, nyakába szakad a por, a fizetség, a nyomorúság. A renden kívül takarékosságra is kell szoktatni a népet. Erre ugyan nem kellene nevelni a népet, ha az önzésben fösvénységben állana a takarékosság; mert annyi bizonyos, hogy senki mohóbban nem kapna a pénz után és senki nehezebben nem adja ki mint ő. Közcélokra éppen nem szeret áldozni. Ideálizmust nem igen találunk nála. Mindent abból a szempontból néz és itél meg: van-e belőle anyagi haszon? Erre vezethető vissza a gyermekhiány is. Ez azonban ép oly beteges állapot, mint a tékozlás. E két szélsőség között van az arany közép ut: a józan takarékosság, melyre népünket szintén nevelnünk kell. Ha ezeket beolthatjuk a nép lelkü- letébe, akkor elősegítjük egyúttal a társadalmi osztályok között való békességet. A békesség az emberiségnek egyik legdrágább kincse. Mert: „a hol a béke, ott az áldás, a hol az áldás, ott az Isten és a hol az Isten, ott szükség nincsen!“ A békességben rejlik tehát a szociális kérdések kulcsa; úgy, hogy a ki megteremtené a társadalmi békességet, az egyszersmind megoldaná és megszüntetné az összes szociális kérdéseket is, melyeknek közös alapja az elégedetlenség. Kövessük a nemes példát. A „Nagybánya és Vidéke“ november 12-iki számában Neubauer Hermin, a nagybányai gyer- mekmenhely bizottság elnökének tollából „Az elhagyott gyermekek védelme“ cim alatt egy igazán figyelmet érdemlő cikk látott napvilágot... Az elhagyott gyermekekről s a gyermek- menhelyekről szól. Leírja az ilyen gyermekek szánandó sorsát . . . Mit tesz az állam érdekükben ? Mi a gyer- mekmenhelyek s gyermekmenhely-telepek célja ? Mi a társadalom teendője? —*■ Nem akarok községünkben ilyen gyermek- menhelyet létesíteni. Bár szükség volna rá! S a régi megye-háza épületében el is férne. Nem! De egy oly eszme felkarolására akarom kérni községünk s a környék közönségét, mely egy tiszta, nemesen érző, igazi szeretettől áthatott női kebelből pattant ki, mely világit mint a nap s ma még páratlanul áll. Egy kéréssel fordulok „Kővár“ lelkes s áldozatkész elemeihez: áljon e szent ügy szolgálatába. Pénzintézetek, vállalkozók, tisztviselők, papok, tanítók, orvosok, ügyvédek, kereskedők, iparosok — a társadalom összes tényezői kötelezzék magukat önként arra, hogy egyelőre meghatározott napon — évenkint — ezen egy nap tiszta jövedelmének 3°l0-át a szegény gyermekek felruházására, segélyezésére adják. Az áldozat egyesekre nézve igen csekély s mégis összehozza azt az összeget, mire évenkint községünknek szüksége van. Ez volna azon eszme! Dicső ! Olyan, minő csakis nő agyában fogamzha- tik . . . Neubauer Hermin ezzel oly példát adott, melyet követnünk kell! Az aláírások gyűjtését — gondolom — Bocsánczy Márton ur is elvállalná . . . Felkérem tehát mindazokot, kik a szegény gyermekeket felruházó és segélyező bizottság ligájába belépni óhajtanak, ebbeli szándékukat a Bocsánczy Márton ur üzletében kitett ivén jegyezzék fel. Üdvözlöm Neubauer Hermint, ki ez életre való eszmét - említett lap hasábjain megpendítette . . . Hiszen esdő szava nem fog a pusztában elhangozni. Több lap tollára veszi — s követőkre is talál . . . Adja Isten, hogy úgy legyen! Szűcs Gyula. Rz élőfa a népek Hitregéiben. — Irta: Csávolszky Mihály. — A régiségbuvár az „életfája“ eszméje és ábrázolásával találkozik lépten-nyomon, a legrégibb asszír, perzsa és egyiptomi emlékeken. Az assziriai ősi maradványokon gyakorta előkerülő szent fa az alakjából Ítélve ciprus lehetett, a keletnek ma is szentfája az. A régi németeknél Igdrafill az élet kőrisfája, a hindu ashoka búbánat nélkül való fát jelent, a Szentirás a tudásfáját említi. A hinduk szemében a teremtő erő megtestesülését két fügefa, a Fieus indiea Fieus religiosa képviseli, összefüggésben áll vele az Ó-Perzsák, görögök és germánok hitregéje, mely fáktól származtatja az emberpárt (Ask és Embla), az arab, pedig a datolyapálmát, mely hiedelme szerint vele egyidőben s az ő kedvéért teremtődött, egyenesen testvérének nevezi. Sokat regél az ausztráliai szigetek ősnépe az életfájáról, melynek egetverő ágain át Tangaroa és másnevű istenségek a földre alá- szállottak és az a Tonga szigetbeli Toa-fa volt. A Szamoa szigetcsoporton úgy regélik, hogy miután Mani kihalászta a tengerből Ata szigetet, a Vui fa két ágra nőtt, de letörött az egyik, mikor Tangaroa istenség rajta a földre jött; az elkorhadott fa állományából lett a Manu állat és Kiú madár, követte pedig őket az első emberpár, Kohai és Kohau a Tuitongák ősei. Isten szellemek lakoznak a fákban; nagybátyjától Inaporaitól tanulta meg Mani az alvilágban, mikor a Noró fát kopogtatta, hogy az ő, és nővéreinek élete ahhoz van kötve. Jó volna tudni micsoda fák ezek? Korrov király háza előtt áll egy cserje, utolsó sarj azokból a fákból, melyek az el- sülyedt „lelkekországából“ kerültek. Az Akanlea vagy beszélőfa Kuleusnak az ég urának lakása előtt áll és mihelyt ő valamely embert magához akar venni, annak a tövéből indul kanoe (csónak) hogy a meghalt ember lelkét elszállítsa. Ez a halálfa a lelkeket azért is árnyéka alá veszi, hogy adhasson belőlük, ha az élet fáján új embertest sarjad, igy beszélik a Szamoa szigeteken. Az ujzélandi maoriknál Tané istenséget képvisalik a fák s azok gyermekei a szárazföldi és vizi madarak; ezért csapdaállitás vagy kanoe készítéskor a Tané fákhoz fohászkodnak. Tahiti szigeteken az Ao-fát a templomok közelébe ültetik, mert közhiedelem szerint istenek lakják; az Aitó nevű fa pedig az melynek szilánkjaiból az önmagától lett Tangaroa istenség alsóbbrangú égi társait teremtette, mielőtt leánya Hirával az embereket nemzette. A Vezi-fát meg az ostondiráival dúsan tova terjeszkedő fügefát a Fioshi szigeteken istenek lakának tartják; az emberek iránt jóakaratu szellemtörpék pedig a Veli-fa odúiban énekelnek. Byor szigeten a kókusz pálmák sudara szolgál hidul Aui Istenségnek, mikor a földre lejött. Kálit istenök, ki a Pelew szigeti főnököknek nevet adott, eredetileg a föld alatt lakott és az erdei nagy fákban testesült meg; azon a szigeten egy nagy magas Areea pálma csúcsáról a benszülöttek egyike bepillanthatott az égbe is. Még az itáliai favágó ma is azt hiszi, hogy az Apennin hegység fáinak kérge alatt természetfölötti lények rejtőznek s a fa nedve isten vére; reszketve vág bele és igy szól: „Ha Istenség vagy, bocsáss meg nekem“ és elmorzsolja arra való imádságát. A cseh erdőirtó szintén bocsánatot kér előbb a fától, a melyet ki akar vágni, mert hiedelme szerint lélek lakik abban, ki sok szenvedést hozna rá, ha előbb ki nem lenne engesztelve. Délamerikában a mokoindiánok nem vágnak fát, ha szivárvány van az erdő fölött, mert szerintök a vizek fejedelme, ki a fákat védi, •elsülyesztené a csónakot, melynek a fája szi- várványos időben ejtődött. Keleti és nyugoti regék egyformán sokat foglalkoznak azzal, hogy egyes emberek, kivált pedig az életűket szerencsétlenül végzettek, fákká változva folytatják a létet. — Osiris a hanga (Erica) fában él, koporsóját is az öleli körül. Daphne babér bokorrá változik át, Paéé- ton nővérei borostyán bokrokká. Török myt- hologia szerint Zakum nevű fia van a pokolban, melynek ördögfejhez hasonló gyümölcseivel tartják az elkárhozottakat. Sok monda szól a cseh népnél arról, hogy az ember élete valamely fáéhoz van kötve. Egy asszony lelke éjj idején mindig fűzfába röpült s mikor a jósnő tanácsára kivágta a férje azt a fát, tüstént a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát ■ — ■■ ■ ------ illetve kitisztítás végett elvállal az ko nkolyozni ,Elsö Kövárvidéki Műgözmalom és Olajgyár“ i------- 3NTAGYSOMK.UTON. ----------
