Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-11-05 / 45. szám
II. évfolyam. 45. szám. Nagysomkut, 1905. november 5. rw r r KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Slőllzetési ár: Egész évre ...................8 K Negyed évre . . . . 2 K Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Aag^dtakut', sTéleki-tár 388. sí. MEGJELEN H1NDEN VÁSÁRNAP. Non múlta séd múltúm! (Nem sokfélét; de sokat.) Régi latin mondás. Arany igazság, melyet a gyümölcstermelés jövedelmezővé tétele céljából folytonosan szem előtt kellene tartaniok a termelőknek. Addig ugyanis, mig a gyümölcsfák ültetése csak vagy leginkább abból a célból történt, hogy az illető a saját terméséből, tetszése szerinti gyümölcscsel dessertiroztathassa övéit vagy vendégeit; „a varietas delectat“, eleve s az ízlés különböző voltánál fogva szinte törekvéssé vált; a hány fák, annyi fajban ültetni; s ez a mellett a cél melett, helyes eljárás is volt, mióta azonban — végrevalahára, nem csak egyes vidékeken, hanem széles e hazában kezdenek reá jönni a termelők arra, hogy a gyümölcs nemcsak mint csemege, hanem mint bő jövedelmi forrás is jutalmazza a fáradozást, mióta a jövedelem is célul tekintetik a fatenyésztésnél, kerülnünk kell az oly tényeket, melyek a termés eladásának s jó árának, szóval a haszongyümölcsészetnek útjában állanak és respektálni, követni azon elveket, melyek azt élősegiók. A borkereskedő is, ha csak lehet, igyekszik, lehetőleg egyenlő ugyanegy minőségű borból venni minél többet, pedig a bor még egalizálható. Nem igy a gyümölcs, ezt hiába keverjük össze a különféle válfajokból, sem fűszerességét, sem jóizét, sem tartósságát, szóval semmi- némü jó tulajdonát a jó a hitványabbra át nem ruházhatja; a hitvány a jó közt is megmarad hitványnak, és igy egy középminőséget nem állíthat elő a kereskedő, innen van, hogy hamarabb s jobb áron elkel még a középfinom izü, de egyfajta gyümölcs, mint a sokkal finomabb, de sokfaju vegyes; — az ily sok fajtájú vegyest ha kivált fűszereden és szállításra alkalmatlan, inkább csak borkészítésre veszik lehető legolcsóbb áron. Az is tény, hogy egypár puttonnyi gyümölcsöt jól értékesíteni nehezebb, mint akár tiz métermázsányit egy és ugyanazon amannál hitványabb fajból is. Példa reí Kecskemét vidéke, arra kell tehát törekedni, hogy minél kevesebb fajban, de a kevésből annál nagyobb mennyiségben találja a kereskedő termésünket. Ha valamely baj konstatálva van, rendszerint annak kútforrását veszi figyelembe az ember, hogy az orvoslást is ezen kezdhesse. Midőn hehát a Non múlta „séd múltúm“ -nak, mint a gyümölcsészet minél jövedelmezőbbé tételéhez szükséges jelszónak megszivleltetése céljából szerény közleményt irok, nem tehetem ezt anélkül, hogy a községi faiskolákra nézetemet kiemeljem, mivel Collectiojuk tartalmas s a faiskolák nagy collectiója egyik oka annak, hogy a gyümölcstermés igen sok fajra van alapítva, másrészről pedig mindazoknak, kiknek hivatásuk a tenyésztésre valóban érdemes fajokat szaporítani. Megjegyzem, hogy a „községi faiskolák“ A „KŐYÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. Xalottak napján. Motto: Isa por és chomuv vagymok. Magasba néző, erősnek látszó Rozoga műmalom: emberi lény! Gúnyol az arcod, csipked a nyelved, A inig itt bolygasz e sáriekén. Jóság, kegyesség, hűség, barátság Addig áll, mig az: önérdeked, De ha öncélod betelve látod, Álarcod gyakran sutba veted. Gyarló! te mindezt jól tudod, ámde Tudni, hogy igy van, nem szereted, Megcsalatásod tenmagad várod, A nyílt, igaz szó nem elemed. Memento móri! — súgják a hantok — Gúnyold magad csak, óh balgatag, Te, ki a földön síri férgeknek Tartaléktára, jövője vagy! Komor. R vezérigazgató. — Herz, van önnél öt forint? — kérdezte hanyag mosollyal az a tiszteletre méltó öreg férfiú, aki deres császárszakállát nemes nyugalommal pihentette az Íróasztal itatóspapírján. A fiatal ember, akihez e sajátságos szavak intézve voltak, a májbetegek keserűségével kacagott. — Öt forint? ismételte olyan hangon, mintha az ősz padrone valami szumátrai ritkaságot kért volna tőle egészen váratlanul. — Van már legalább két hete, hogy nem láttam egy eleven bankót. Ma délben szalámit fogunk ebédelni, mert a feleségemnek nem adhattam ki a konyhapénzt. A különös párbeszéd még nem ért véget, mikor egy harmadik személy lépett az elegáns irodahelyiségbe. A harmadik személy, aki megy- szinzsinóros egyenruhát és ezüstcsatos sipkát viselt a szép Heléna álom-dalát fütyörészte. A tiszteletre méltó agastyán egyszerre a homlokára ütött, s mintha valami váratlan jó ötlet jutott volna hirtelen az eszébe, leereszkedő kegyességgel fordult a megyszinzsinóros egyéniséghez. — Hanák, mondta finom szemcsiptetéssel, — Hanák, gördüljön le a sarki korcsmába és hozzon föl egy jó korsó hideg sört. De vigyázzon, Hanák, hogy a habbal a kimérőlegény ne éljen vissza túlságosan. Mert ha sört akarok inni, ebből az következik, hogy sörre és nem habra szomjazom . . . Hanák — nevezzük őt mi is e diszes nevén — még egy darabig tovább fütyülte a Heléna álomdalát, aztán egy ásitás után oda fordult az agastyánhoz. — És a pénz? — kérdezte ridegen. — Micsoda pénz? — Hát a miért a korsó sört felhozzam ... A császárszakállas öreg előkelőén bólintott. — Vagy úgy, — mondta — ön azt a potomságot gondolja, amibe az általam óhajtott sör kerül ... Ön tudja, Hanák, hogy nem szeretek bajlódni kicsinységekkel és igy arra kell kérnem, hogy a korsó sör árát vegye fel az apró kiadások rovatába . . . Hanák szemtelenül felkacagott. — Apró kiadások? Hahaha! Ön a tizenkét krajczárt röviden csak apró kiadásnak nevezi? szíveskedjék hát ezennel tudomásul venni, hogy két hét óta mindössze se láttam több pénzt kilenc vagy tiz krajcárnál. Azt mondom önnek, hogy a pénzpiac helyzete e pillanatban kétség- beejtőbb, mint valaha . . . XT' " 1 i , • j r \r , i i j SZAPPANYOS JTUJSIO Ilj uzletmegnyitas Nagysomkuton! k^eszäsxgmond. || Divat-, vászon-, díszmn-, rövidáru- és piperecikkek. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrás. ||
