Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-29 / 44. szám
II. évfolyam. Hagysomkut, 1905. október 29. 44. szám, '■r KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. XUőfizetésl ár: Egész évre ...................8 K Negyed évre . Fé l évre........................4 „ Egy szám ára . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. Felelős szerkesztő: Barna Benő. megjelen hinden vásárnap. november 2. Közéig november hónap 2-ik napja» a melyet sok felekezet „halottak napjá“- nak nevez, azért, mert e napon tart ünneplést a szivben élő kegyelet drága halottal felett vissza siró forró emlékezettel, sűrűn lepergő sajgó könyhullatással. Elvonul lelki érdeklődésem előtt gondolat festette képekben november 2-ának estéje. Látom, a mint a természet büszkesége, az ép erejével mindent le- igázni vágyó hatalmas ember lehajtott fővel járja be az ezer és ezer mécsvilág ragyogásában tündöklő elyseumi mezőket, a hol november 2-ának estéjén a sötétséggel a fény, az enyészettel az élet találkozik s a hol a bánat géniusza ad szárnyakat az áhítatában elmerült halandó ember minden gondolatának. Az elmúlás jövője uralg ilyenkor az emberi képzeleten s a halál gondolatára egyszerre megjelennek előttünk elhunyt kedveseink, a kiknek egyéniségét valami földöntúli bajjal vonja be az enyészetnek minden szépséget növelő és minden hibát eltüntető kiegyenlítő nagyszerűsége. Bizony a halál nemcsak legtökéletesebb formája a physicai lét befejezésének, hanem kiváló tényezője egyben az emberi lélek valláserkölcsös nevelésének is. Mert a félelem sokban irányítja akaratlagos cselekedeteinket. Olykor a legmagasabb erkölcsi jólét zenithje felé, máskor ellenben a morális szétesés poklába. De van egy neme a félelemnek, a mely a lelket megtarthatja a földi boldogulás arany közép utján és elsimítani képes az öntudatos egyéni lét megszűnésének megsejtett borzalmait s ez a félelem az Isten félelme. A ki eszméi lángját Istene oltárán égeti, a ki szive vágyakozó sejtelmeit az ég felé küldi, a ki érezi és követi lelke öntudatában az őriző, irgalmas, igazságos, örökkévaló, cselekvő állandóságát, az nem gondolhat borzadó szívvel az elmúlásra. Mert a mint minden földi kétségek, az élet alattomosságai, u&Wtöfen vergődései között, teljes erkölcsi jólét mellett is csak a megingathatatlan bennső vallásos meggyőződés, szóval az Isten félelme tarthatja fennen az ember törekvéseiben azt a diadallobogót, mely az egyensúlyozott élet megnyugvására vezet s a melyet emberi szerencsétlenség egészen össze nem téphet sohasem, ép oly vigasztaló, ép oly határozott, ép oly biztató a lengése e legdrágább meggyőződés diadallobogójának akkor is, a mikor a halandó ember a földről örökre búcsúzik. Ennek a lobogónak szelíd lebbenése nyitja fel a haldokló előtt az örökkévalóság kapuit, amit Salamon ibn Gabiről XIV-ik századbeli spanyol zsidó költő oly eszményileg nemes fenséggel sejtett és halála előtt meg is irt ekképen: „Ah messze már a szívtelen világtól Csevegve hívnak a szelíd habok, Érzem, e percben boldog is vagyok ... Egész világ szakadhat már felém, De istent, istent feltalálom én.“ A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA. A tillinkó messze hallik . . . *J A tillinkó messze hallik a pusztán; Bús dalával kiséri a csalogány. Szivem, lelkem elmereng az éneken, „Beh szomorú ez az élet énnekem A Nincs szeretőm, nincs senkim-e világon, Ki szeretne, ha a szivem kitárom; Bánat férge rágódik a szivemen, „A mióta elhagytál szép kedvesem.“ Öröm télén járom végig a szép tájt, Szebb volt akkor, midőn szivem még nem [fájt; Nagyobb volt a kicsiny virág illata, „Hisz te voltál boldogságom csillaga.“ *) Incze Lajos áll. főgimn. tanár .Költemények< czimii verskötetéből. (II. kiadás.) Megrendelhető a szerzőnél, vagy Kovács Gyula nagybányai könyvkereskedőnél, Ára 2 korona 50 fillér. Fenn az égen beit sok csillag mosolyog! Ha felnézek csak a szivem sir, zokog . . . Lesz-é az én éltemnek még csillaga. ? „Csillag nélkül oly sötét az éjszaka.“ Incze Lajos. Készülődés egy tárcaírásra.- Irta: G. il. Holnap meg kell jelenni a lapomnak és miután egy munkatársam sem gondoskodott tárcacikkről, nekem a szerkesztőnek kell hozzá látnom egy ilyennek a megírásához, ha csak azt nem akarom, hogy tárca híjával jelenjék meg az újság. De tudva, hogy tárcahiján az ember is csak félember, azt a következtetést vonom le ebből, hogy igy a lap is félujság lenne, megpróbálkozom hát egy tárca megírásával — azaz, hogy először csak skizzéket készítek s azután a legjobbat kidolgozom. No lássunk hozzá. I. A vasúti munkás sorsa. Házassága évfordulóját készül ünnepelni egy vasúti munkás családpár. Estére nagy vacsorára készülnek, melyre néhány ismerősüket is meghívják. — Bort hozzál magaddal, ha hazajösz a vasúttól, a többiről majd én gondoskodom. — így szól az asszony a munkába induló férjéhez. A munka szaporán folyik a vasútnál. Bálti János keze alatt csak úgy ég a munka, szinte azt szeretné, hogy gyors munkájával az idő is gyorsabban teljék. És munkaközben folyton az eltöltött boldog házaséletről ábrándozik, az esküvő, a mézes hetek, a kis Jancsika, a ki immár három éves, mind-mind ott lábatlankodnak hatalmas homloka előtt, és ő oly szívesen foglalkozik velük . . . Lassan, lassan már hat óra lesz, alig egy félóra hiányzik csak . . . milyen lassan is telik az a kis idő . . . Az állomás-felvigyázó érces hangja {elriasztja ábrándozásából:- Hé emberek, a 316-os kocsit tolják ide a rakodó mellé, a többi kocsikhoz! Nehány munkás köztük Bálti János is sietve igyekeznek a parancsnak eleget tenni. Bálti az álló kocsikhoz megy, hogy a hozzátolandóí belé- kapcsolja. A tolatás lassan mén, nehéz neki a vaskapocs tartása, elereszti s mivel is töltené idejét? . . . tovább fűzi édes ábrándjait. Már otthon képzeli magát, meg is mozdul, lépked J-ZEHNTO megbízottja: KERESZTES ZSIGMOND. Uj űzletmegnyiíás Nagysomkuton! || Divat-, vászon-, diszmfi-, rövidáru- és piperecikkek. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrás. ||
