Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-22 / 43. szám
2 1905. október 22. folytassuk ezt a műveletet 4—5 évig, de anélkül, hogy az elhelyezett összegeket mondjuk 5 éven belül kivennénk, s egy szép napon arra fogunk ébredni, hogy pár száz koronának a tulajdonosai vagyunk, még pedig nagyobb összegnek, mint a mennyit befizettünk, mert hiszen a kamatoskamattal együtt a kis töke felszaporodott. Próbálja ezt bárki meg, s biztosítjuk, hogy 5 év múlva nem fog előállani azzal: „Megbántam, a mit tettem!“ S az sem kifogás, hogy hetenként bárki is ne volna abban a helyzetben, hogy pár fillért vagy mondjuk egy koronát, minden héten ne tudna félretenni magának. Milyen jóleső érzés az, ha az ember, azután későbben egy summa pénzt talál a zsebében, a melynek létezéséről tudott ugyan, de nem gondolta, hogy az ily nagy összegre fog felszaporodni. Kevés fáradsággal, úgyszólván észrevétlenül egy kis vagyont szerezhetünk magunknak: takarékoskodjunk tehát!/ Közlekedési mizériák. A községünkön keresztülvonuló törvényhatósági ut fenntartásához községünk az 1890. év I. t.-c. életbe lépte óta, tehát 1891. év óta évenként 354 K 46 fillérrel járult, tehát 15 év alatt 5316 K 90 fillérrel járult hozzá. A községünkön keresztülvonuló törvényhatósági utón, de különösen, a község belterületén a műtárgyak, hidak olyan rósz karban vannak, hogy azokon a közlekedés könnyen veszélyessé válhatik. Eltekintve ettől, nem felelnek meg úgy a törvényhatósági mint az állami utón levő hidak a község fejlődésének szépészeti szempontból sem, mert ha a törvényhatósági vagy állami utakon bármelyik irányban végig megyünk, látjuk, hogy az újonnan épült hidak szilárd alapon vasból épülnek. Csupán a községünk belterületén levő hidaknál tétetik kivétel, a mi kitűnik a községünk belterületén levő „kajkana“ patakon levő hídnál, mely sem a közlekedés biztonságának, sem a szépészetnek nem felel meg. De nem felel meg a mai kor igényeinek az állam-uton levő és a „Berszó“ patakot áthidaló fa hid sem, a mely hídon a forgalom úgyszólván a legélénkebb, mert ezen hídon megy keresztül a vasúton szállítandó és a vasúton érkező minden néven nevezendő szállítmány és még sem tétetik javaslat illetékes helyről ezen hid helyett a jelen kór igényeinek megfelelő vashid építésére. Hogy ezen hid mennyire rósz karban van, tapasztaljuk, a mikor azon akár gyalog, akár fogattal keresztül megyünk, hogy , majdnem mindegyik hidlás deszka meg- I mozdul ugyannyira, hogy a járókelők sokszor attól félnek, hogy baleset éri őket. Egy a község legélénkebb, legforgalmasabb pontján a község megkívánhatná, hogy egy teljesen vasból készült hid építtessék, a mi első sorban a közlekedés biztonságát biztosítaná, másodsorban emelné is a községet. Nem hagyhatjuk szó nélkül a törvényhatóság szükkeblüségét a Vojth Bogdán féle vendéglő előtt jelenleg építés : alatt álló hid építésénél sem, mert nem találjuk célszerűnek, hogy a község belterületén készülő uj hid sokkal keskenyebb legyen az úttestnél, annyival is inkább, | mert ezen ut egyszersmind gyalogközlekedésre is szolgál, ilyen körülmények között pedig különösen heti és országos vásárok alkalmával, a midőn a szekér közlekedés és marha felhajtás nagy, a KOV A R V J_D EK gyalogjárók könnyen elgázolhatok, mert kitérni alig lehet. Ezen hid tehát feltétlenül legelőbb is, az úttesttel egy szélességben lett volna készítendő, úgy hogy azon külön gyalog járó is legyen és nem mint az készítve van, hogy az úttest fele védfalakkal van elzárva. Minthogy ezen hid alapzata az úttest egész szélességében épült, még most is lehetne ezen hibát helyre hozni, a véd falakat lebontani. Kérje tehát a község illetékes helyen ezen hídnak kiszélesbitését, annál is inkább, mert községünk, az állami és törvényhatósági utak fenntartásához évenként tekintélyes összeggel járul hozzá. Tegyen továbbá előterjesztést a község, hogy a »Berszó« patakon levő nagy fahíd helyett építtessen az állam megfelelő vashídat a mely megfeleljen minden tekintetben. hői gazdasági iskola. Sokat feszegetett, sokat vitatott kérdés jelen korunkban: a nőkérdés. Hírlapi polémiák, nagyszabású bankettek, kongresszusok foglalkoznak ezzel az ügygyei. Eldönteni akarják, vájjon a nőknek a modern társadalmi életben a lét- fentartásért vívott nehéz és ádáz küzdelemben megadhatók-e minden habozás nélkül ama jogok, a mik a férfit joggal megilletik, tekintve azt a körülményt, hogy a férfi hivatása első sorban úgy a saját, mint utóbb családja létfen- tartásáról gondoskodni. A nőnél ez csak másodlagos kérdés. Hivatása elsőbben is, hogy hitves, anya, a családnak odahaza gondozója, őrzője legyen. A férfi künn az élet forgatagában küz- ködik, fárad, hogy a családja szükséget ne szenvedjen; a nő az otthonban a háztartásra ügyel, főz, takarít, vigyáz a gyermekekre. Csakhogy ez manapság nincs egészen igy, fájdalom, nagyon is nincs. A férfi mellett a nő hidegen hagyja a hódolók serege, kik áhitva néznek utána, mig visszatér a pódiumon pihenő hegedűjéhez, melynek hangjai sokszor a szivéből szolnak — vezetve a nyiretyü által s áradnak szerte, bús, fájdalmas accordokban — a suttogó éjnek beszédes hangtalanságába. Már a tisztek asztalához közeledik könnyed és méltóságos léptekkel. A csintalanabb hadnagyocskák epekedve sóhajtoznak feléje át! Nellike! a bűbájos tündér! erőltetik, hogy csak egy gyüszünyi pezsgőt igyék abból az édes, gyöngyöző italból, a mely csupa életkedvvé válik s piros vérben vibrál az erekben. Futó mosoly sugárzik a leány arcán, a mely ép oly gyorsan tűnik el, mint ajakát készül elhagyni, a tagadó válasz, de tekintete összevillan a Kövesdy főhadnagy esdő szemeivel, a ki feléje nyújtja poharát, azt a poharát, a mely előbb az ő ajakát érinti s azoknak a szemeknek ma már másodszor nem bir ellent- állani, kezébe ragadja a poharát és valami bolondos mámor lepi el, olyan hahotázni vágyó jókedv, mely porrá zúzza egy egész élet filoso- íiáját, csak a jelen mosolygó képével akar koketirozni és sorba kocint azokkal a jókedvű fiukkal, kik hozzá rohannak „a katonák egészségére! és fenékig üríti poharát. Mindenki tapsol — mindenkit magával ragad, a szép Nélli jó kedve - még a leányok is éljeneznek fenn a pódiumon — most már közelebb érzik magukhoz azt a komoly nagy leányt — a kit még szeretni sem mertek, féltek, hogy azzal is sérteni fogják a méltóságát, pedig olyan jól esik szeretni a szépet, nemcsak csodálni, de közelebb is érni hozzá. Szeretnék a tisztek, hogy köztük maradjon Nelli, de az most már nem néz a Kövesdy szemébe, nehogy az suggerálja a cselekvést — és álla alá kapja a hegedűt a többi fehérruhás, piros vállszalagos leány sorban és játszik a kifeszitett karokon, hogy a lelke zokog bele, mig szemei könytelenül látnak a távolba, a hol a Negoj hegy ormán csillogó hó fekszik s a hold sugára szelíd fénynyel vonja be annak üde szűzi testét . . . „Ha elmegyek nemsokára messzire . . .“ Zokog, jajdul bele a levegőbe a dal, mintha az egész világot akarná a lelkére ölein s mindenkitől egyenkint búcsúzva el a szép leány, úgy sir, a nyiretyü a kezében; — pedig csak egy emléktől búcsúzik — a mit ma temet el és holnap újból itt fog állani - de a feltámadásban nem hisz, azt elhantolta a mával, sirkövet állított neki, rövid a felirata „Leányálom“. S mig a dalba olvad, a lelke látja magát az édes anyja mellett, annak kötényével játszadozva, a ki cseppenkénl oltotta beléje a vallást, erkölcsöt, nevelésével emelte homlokára ezt a koronát, melynek női büszkeség a neve s ez megóvta őt, ez volt az ő egyetlen talis- mánja nagy szépsége mellett is síkos pályájának utján az anyja szellemének védelme. Oh! hányszor tekintett le, hófehér leikével szennytől óvott, fehér ruhában azokra az asszonyokra, a kik keztyüs ujjaik között a pezsgős pohárral sűrűn kocintgatva gőgösen nézték le a muzsikus leányt és nem értette meg lelke ártatlanságában, hogy ő az, a ki fölényben, magasra emelheti homlokát, melynek a legszebb éke fenn ragyogott. Hires túlvilág! — ezt kiabálja valami a lelkében, a mely már a vallást is elhantolta — ha volna, akkor az édes anyja szeme most is látna ide — s nem hagyná őt egyedül a főhadnagy esdő szemeivel, a melyek kérve követelnek s követelve sürgetnek — s ő olyan gyönge tud lenni azokkal szemben, hogy a múltat is megtagadja érette, hogy a holnappal egy újabb jövő terére lépjen, a mely kétes, ha gyönyörteli is és elzárja az utat a visszatekintés elől az üde ártatlan múltba, melyet nem aranyozott meg, a szerelem szin- dus ecsete, csak fehér-fehér volt. Fárasztóan monoton szin, a hol csak a szem pihen meg és mégis hófehér maradt . . „ Oh! ti asszonyok oda lent a saját hangotok muzsikájában mulató szépségtekkel, ti is a lelketek kínos vergődésével fizetettek mesés árt a szerelem első pásztor órájáért. S azok tudtatok maradni holnap, a mik tegnap voltatok? Tanítsatok meg engem is megalkudni a sorssal, a mely arra tanít, hogy a letépett rózsa is elveszti színét, illatát és csak volt — a sorsai mint a letépett leánynak . . . A büszke szép Nellit még sem hagyta el Buzá a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát konkolyozni ... —illetve kitisztítás végett elvállal az -------—-........ „E lső Kővárvidéki MőgözmaSom és Oflajgyár“ 3>ar^L03rS03Vfl;iSLXJTC>I^-. =....1 ■
