Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-15 / 42. szám
2 1905. október 15, KOVARVIDEK oldva, de szükségessé válik egy oly intézmény megvalósítása is, mely a közmühely- telepek céljainak kielégítéséül csekély használati dij ellenében kisiparosoknak gépeket adna kölcsön, tekintet nélkül azok szakmájára, valamint az általuk felújított üzem helyére, mely gépek azután bizonyos használati idő múlva a kölcsönző iparos tulajdonába mennének át. A vállalat ügymenete a következő volna: Az iparos a gépek kölcsönadására vonatkozó kérelmét a társasághoz írásban nyújtja be, melynek ügyvezetője még mielőtt igazgatósági ülés elé vinné a kérelmet, információt kap, terjeszti az igazgatóság elé, mely megszavazza, vagy pedig megtagadja ezek alapján a gépek kölcsönbe adását. Az információk beszerzése már eleve kizárja, hogy a vállalat lelkiismeretlen könynyelmü, avagy éppen rossz akaratú egyénekkel csak érintkezésbe is lépjen. Ha a kérelem kedvezően intéztetett el, a vállalat a gépeket beszerzi, az iparos anyagi felelőséget vállal, mely anyagi felelőség biztosítása bianco-váltóval történnék. Hogy pedig a gépek egy véletlenül bekövetkezhető káros esemény elől is meglesznek óva, a kölcsönző azokat, biztosítani köteles. A társaság szerelési üzlettel is foglalkoznék. Hogy vállalatát ismertté tegye egyrészt, másrészt pedig, hogy az iparosokat a gépek kezelésének mikéntjével megismertesse, a város nagyforgalmu helyén állandó gépkiállítást tart fenn. Üzletkörét az egész országra kiterjeszti, helyenként a központba hasonló fiókokat létesít. A fejedelem időközönként kihirdeti, hogy állami szükségletre pénz kell, kiki adjon a mit tud. Némely hazafi egy napos gyaloguton hoz a hegyek közül egy kecskebőrt, nehogy fennakadjon az állami gépezet. A fejedelem maga népe patriarchája, főbírája. Az országban bizonnyára nem lehetne összeszedni egy kilónyi aktát. Kezdetleges szervezetű bíróságuk a szóbeliséget kedvelik. Főbenjáró eseteknél a fejedelemhez mennek. Annyira ismeri népét, hogy vizsgálat nélkül hoz ítéletet. Megtörtént az is, hogy a fejedelem kiáltván háza erkélyére kihirdette, hogy a vádlottat halálra Ítélte. Amint az a kapun kilépett, önkéntes bakók nyomban lelőtték. Imádják a fejedelmet, bár évente csak három hónapot van otthon. Neki köszönheti Montenegró, hogy egyáltalán tud a világ róluk. E boldog országba, egyetlen újság, a hivatalos lap jelenik meg, de csak időközönként, ritkán. Színház, könyvtár, fő- vagy középiskola, kórház stb., melyek egy Montenegrónál kisebb német államnak a fővárosában megvannak, itt ismeretlen intézmények. Az irni-olvasni tudás csak néhány embernek sajátja Cettinjében és Podgoricában. Dologtalanul élnek, házaik sarkába való elásással conservált hússal és tejjel táplálkoznak. Hatodik érzékük, mely nélkül csonka a montenegrói: a puska. E nélkül nem tudnak meglenni. Ha a A vállalat, ha megalakulhatna, hatalmas lépéssel vinné előbbre jelenleg még meglehetős fejletlen kisiparunk ügyét, a mennyiben kiterjedt, biztos alapot teremtene meg számára, melyen ha tovább épült, sikeresen veheti fel a versenyt az évszázadokon át hasonlóképen fejlődött iparállamok hatalmas és tapasztalt táborával. A tőke, ha ily módon érdeklődik a kisipar iránt, sokkal többet ér és sokkal többet használ, mint a hangzatos jelszavak hirdetése, vagy a személyes hiúság felköltése, mert ez tettekre sarkal, mig utóbbiak csak kenetteljes szónoklatokat eredményeznek s a semmittevésnek azt az általánosan ismert csoportosítását a mi csak az avatlanok szemében látszik lázas tevékenységnek. Rdjatok, a mit Isten adott! Közeledik a tél s bár fehér köntöse még távol van tőlünk, érezzük előrebo- csájtott szelét: a nyomort és a sinlődést. De nem a tél hozza ám ezt magával. A tél ártatlan, eljő minden évben, megszokott időben, hogy pihenésül szolgáljon a kizsarolt földnek s hogy visszaadja elrabolt erejét s termőképessé tegye újra. A tél tehát jó. A nyomor, a sinlődés a társadalom baja, a tél csak tükör, a mely azt megmutatja. A tél tehát hasznos is. De a tél hideg is, kemény is s mivel a természet a szükölködők részére nem teremtett külön, a mi beteg társadalmunkban számtalan elhagyatott keservesen érzi azt. A panasz, a fájdalom hányja s dupla fájdalomkor kétszeres erővel tör ki. A tél csak a második fájdalom, köszönet érte, hogy megszólaltatja a sajgó kebleket. fejedelem valakit arra ítél, hogy ettől megváljon, úgy egyúttal az élettől is megválik. Mesés lusta nép. Az útépítésnél, ha csak folyton ott nem voltunk, többet hevertek mint ástak. Munkaközben a puska rajtuk maradt. Midőn az első nap az egyik állami ut- kaparót kerestem, háznépe azt mondá, távol van és csak napok múlva jön elé, mert elment Albániába bosszút állani. Mikor a belügyminisztert kérdeztem, hogy távozhat egy állami közeg, mikor szükség volna rá, gyilkoló szándékkal más államba, azt feleié, hogy a hagyományok ellen nem lehet semmit sem tenni. A Skutarii tó fele Montenegróhoz, fele Törökországhoz tartozik és közte, a tó tükrén megy át a határ. A két ország halászai a határon összevesznek s igy támadnak a bosszuállási esetek. Ha a gyilkost nem is, legalább valamely rokonát meg kell ölni, nehogy a károsult családját megvessék Montenegróban. Egy hét múlva jött meg a fejedelmi utkaparó, magával hozva egy véres tört és a bosszuállásnak egyébb bizonyságait. Montenegrói pénznem nem létezik. A magyar és osztrák korona és a Török piaster vannak forgalomban. Állítólag a pénzeket részben a mi uralkodónk küldi nekik gavallérságból, részben meg a Török szultán küldi, hogy békében hagyják az albánokat. Mert ily hangok hatása alatt nincs, a ki csak egy percre is ne töprenkende beteg társadalmunk sorsáról. Ha egészséges, egységes társadalmunk volna, a tél a folyók áradásánál egyéb nyomokat nem hagyna. De nem úgy van. Télen a mezei ipari és kereskedelmi élet nálunk olyan, mint az északi sark egyhangú hómezői: üres, kihalt. A mezőgazdaságnak télen nincs idénye, de a társadalom számtalan ferdesége és a társadalmi bajok zöme, a nyárra valóra is keveset juttat, a téli időkről pedig egyáltalában nem gondol. A kiszámíthatatlan sors játszi szeszélye démoni kedvében csak tetézte a bajt. Fukar volt az idén a természet is. Elvégre talán csak nem kötelessége a gyámoltalanság hibáit takarni. így tehát soknak, nagyon soknak kell nélkülöznie. Pedig ha a mezőgazdasági munkások és kisgazdák sorsa rossz, nagyon veszedelmes fokmérője ez az egész magyar társadalom pusztulásának. Az ipari munkásság és a kisiparosok helyzete se külömb, helyzetük télen-nyáron a lehető legrosszabb. Gyáriparunk, mely az összeseket foglalkoztatná, nincs s egyhamar nem is lesz. A mi kevés pedig van, az egyébre sem jó, mint tönkretenni a kis és kézi ipart. A kettőnek hiányával pedig a tulajdonképpeni kereskedelemről szólni sem lehet. Ezek hiányzanak s ezekből kifolyólag hiányzik társadalmunkból az élet, a forgalom. Pedig közeledik a tél, a szükségletek nagyobbak s a mit a nyár jó anya módjára takargatott, kirí az fájdalmas hanggal a kérlelhetlen hideg tél közeledtével. Es szólunk most a jószivü lelkekhez. A kinek a jó sörs juttatott annyit, hogy nélkülözhetővé tehet egy pár fillért, juttassa azt kegyesen a szegény, nyomorgóknak, a társadalom és az emberiség szent nevében. Talán községünkben is alakulnak majd jószivü emberek, a kik élére állanak egy ily nemescélu mozgalomnak. Előszóval senki sem köszöni, de a szükölködők leikéből felszáll a fohász a gyámolitók nemes jószivükért. Azért, tehát kegyes nők, jószivü emberek, mint a nagy költő mondja: „Adjatok, adjatok, a mit Isten adott!“ Kisember — szegényember. A szegénység nem zárja ki azt, hogy a mostoha életrend s viszonyok közt élő ember ne legyen legalább is épp oly derék, jellemes és hasznos tagja a társadalomnak, mint a milliókkal rendelkező bankár, földbirtokos; sőt azt sem zárja ki, hogy a kisegzisztencia ne legyen lángész, a ki hatalmas tehetségével nagy szolgálatokat tudna tenni az emberiség közös ügyének, a haladásnak és tökéletesedésnek, a mely felé örökös útban van és feltartózha- tatlanul megyen a mindenség valamennyi paránya. Nem érdektelen tehát annak a fejtegetése, hogy a polgároknak az állam beavatkozására szoruló jogviszonyai berendezésénél jelenleg mennyiben uralkodik a jogegyenlőség s mi a legmagasabb árban vásárol és vetnivaló búzát konkolyozni ===== illetve kitisztítás végett elvállal az ......... „E lső Kővárvidéki Műgözmalom és Olajgyár“ ^ NAGYSOMKUTON.
