Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-29 / 5. szám
Nagy-Somkut, 1905. ~ rr "l * falvaik 5. s^ám. Vasárnap január KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Egész érre Fél évre . Előfizetési ár : 8 kor. Negyed évre . * kor. Egy szám ára . 2 kor. 20 fillér. MEQJELEN MINDEN VASÁRNAP 8ZERKEEZTÖSÉG: Nagy-Somkut, Ttleki-Ur 8W. KIADÓHIVATAL Naiy-Eomkut, füntca Mi. Fűit. . . (A választás.) Kortesekkel teli sikló száriak; szélté* ben hosszában hangzó kortes dalok; cirkáló csendőrök világitó szuronyai; harsogó trombita; masírozó katonák; a szavazókkal teii .szának végnélküli sorozata; szavazás; bor, pálinka, sürgő szakácsok, sistergő pecsenyék ; mandátum átadás; beszédek ... éfjenzés; .... dinom dánom; — lakmá- rozás. . . . Fűit. . . . Mint álomkép, úgy tűnik mindez lelki szemeink elé. Csak volt. És elmúlt. Eltűnnek a háztetőkről ;a lobogók, ^ melyek ezt, vagy amazt hirdetik, éljenzik képviselő gyanánt. És elteszik a különféle tollakat, melyek eddig mint válaszfalak különítették el az embereket. Elül a párt szenvedély, egyéni érzelem. Mindenki együtt, egy szivvel-lélekkel kiáltja: — Éljen Dr. Teleki Pál gróf, képviselőnk 1 És ezután már nem azzal a kétkedő bizonytalansággal kiálthatják, mint eddig. Tényként áll előttünk, hogy a dicső Teleki grófok ez ifjú tagja képviselni fogja kerületünket az ország házában. A választási aktus, mint az már köztudomású volt, e hó 26 án ment végbe S inhely a vármegyeház nagy terme volt, e célra fülkékre volt felosztva, különféle bizottságok számára. A választás napján, már a kora reggeli órákban látni és hallani lehetet, hogy A „lesz valami.“ Am az a hir, mely 25-én este kapott lábra, hogy Dr. Pap József, az egyik jelölt visszalépett, — nagy hatással volt mindenkire. Futárok szaladtak széjjel j az egyes községekbe, Ihogy a választók maradhatnak honn, mert szavazás nem lesz. Pedig szavazás volt. A Teleki Pál pártiak teljes számban bevonultak. Mintegy 2 ezer ember hullámzott a nagyvendéglő és a vármegyeháza előtt. (A szavazás.) Pontban 8 órakor nyitotta meg Jeney Géza választási elnök a választást. Feleskette a megbízott választási és bizottsági tagokat. Aztán vártak 9 óráig. Közben suttogva kérdeztek egymástól az emberek: — Hát visszalép? —- Nem lép vissza ? — Lesz szavazás ? — Nem lesz szavazás ? Közben telt az idő. Á mutató kilenc órát jelzett, A választási elnök megnyitotta a szavazást. Sorsot húztak, melyik b.izeit - Ságnál melyik párt kezdje a szavazást. Az első bizottságnál a Teleki pártiak lettek az elsők, Egy főkortes örömsugárzó szemmel mondotta: — Ez jó jel! Győzünk 1 És megkezdődött a szavazás. De nem tartott sokáig. Tiz óra alig volt, amikor beérkezett az elnökhöz a Dr. Pap József lemondól evele. Jeney elnök erre vegész választást azonnal beszüntette. ’(A mandátum ) Mástél órai idő telt még el, mig az egyes jegyzőkönyveket megszerkesztették és a szükségeseket elintézték. Ez alatt a választók zeneszó tm el lett felvonultak a megyeház elé — éltetve a képviselőt. Jeney Géza választási elnök fél tizenkét órakor a vármegyeház elé ment, hol Dr. Taleki Pál grófot az egybegylttek előtt „Kővárviöék“ tárcája. Bálban. Ezer csillár fénylik, vígan szól a nóta, Szőke fiú búsúl a terem sarkában, Szeme oda tapad egy virágos árnyra, Ott táncol egy leány hó fehér ruhában. * Valakinek karja álöleli fonja, Su'lógásuk elhal a zene zajában. Áz a szőke fiú sóhajtva kifordul..'. . Fekete gyászt lát a hófehet ruhában. Fodor Erzsiké. Az urak. Irta: Csizmadia Sándor. A szérüskert mellett elterüld tarlón magasra lobogott % csutkatüz lángja. Nyelvei megvilágították a szélső kazalok egyik oldalát. Néha olyan borzalmasnak látszott az a világosság, mintha az egész kert égett volna. Pedig valójában ártatlan kis tűz volt. Meg arra sem való, hogy az ember kenyeret pirítson vagy szalonnát süssön mellette; inkább csak arra, hogy lásson pipázni. Mert nem mindenki szeret úgy pipázni, hogy ne lássa a füstöt. A régebbi időkben voltak olyan emberek is, a kik sötétben is tudtak pipázni; de úgy látszik, már ez a Ujta is kivész lassankint. Két ember ült a tűz mellett. Jobban mondva se nem ültek, se nem álltak, hanem kuporogtak i néha még félkönyékre dűltek és úgy pipázgattak. Tulajdonképpen azért tüzeltek, hogy pipázgassa- nak mellette, de ha már az ember fönn van, még az esthajnalon is, hát bizony beszélgethet is. Egy pénzbe kerül. — Furcsa emberek ám ezek az urakl —- kezdé az egyik. Azért urakl — feleli rá a másik. Azután megint hallgatnak. Bele köpnek a parazsba és hallgatják a sustorékolást. Majd vagy egyikük, vagy másikuk markol egy csomó csutkát és szép lassan, módjával ráteszi a tűzre. Látni lehet erről, a markolásról, hogy nem mai gyerekek, mert mtndegyikük érti a tüzelést. Nera úgy dobja a csutkaszárat a tűzre, mintha az égből esetig volna oda, hogy azután mindenfelé álljon véggel, hanem sorjában összefogja, ráhelyezi és kissé meg is nyomja, hogy ne lobbanjon el olyan hamar. Olykor olyan csutkaszár akad a többi Közt, a meiyik vizes. Ez azután mikor belekap a tűz, szinte sustorékol. S ez jó, legalább nem kell a parázsba köpni. — Te Pista, beszéltél te már életedben urial ? — Hogyne beszéltem volna ? Ez kételkedik. Gyorsabban szippant egyet- kettöt. Mikor ? — Mikor ? Hát tudom is én mikor ? Csak hogy beszéltem. Elgondolkoznak mind a ketten. Áz esthajnal pirja mindjobban elhalványodik. A sötétség ráborul egészen a pusztára. A majorság is ugylát- szik a távolból, mintha az ég aljáról hirtelen kimagasló felhő lenne. De ezt a két ember nem látta, Ha nem eregetnék olyan szolgalmasan a füstöt, bizonyosan bóbiskolnának. Az öregebbik megszólal:
