Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-20 / 34. szám
1905. augusztus 20. KOVÁRV1DÉK 5 Néznek engem is a lányok, De én alig nézek vájok. Minek nekem csillag fénye, Ha feljött a nap az égre. Virág Imre, ¥ Jakab diák magánszorgalmi Írásaiból. i. Emléksorok. A kiváló szóviccmester tekintetes Markovits Samu ur emlékkönyvébe. Kedves Öcsém, te már számtalan szebbnél- rosszabb szóviccet követtél el. Hogy többek közt milyeneket, idézem neked a legutolsót, amelyet — vagy ahogy Kati mondaná „akit“, — a kis művészgyereknek mondottál, Varga Imrének tudniillik, aki statisztál a ,,Király“-ba, a „Bob herceg“ előadásán. Avagy nem megkérdezted-e tőle ravasz fondorlattal: — Micsoda is maga abba a darabba? És felelte neked Varga, a művész, a statisztáló, mondván őszintén, de nem hivalgó büszkeséggel: — Hát olyan izé . . . lakáj . . . És ugyan kérlek, nem te voltál az, aki erre előre megfontolt szándékkal és mindenek Ízlésének megbotránkozására kijelentetted: — Abból ugyan nem LAK-jól, hogy ott- ÁLLJ... De ne félj. Most gyön a klasszikus példa. Az a bizonyos csömör. Sőt mondhatnám az a bizonyos undor. .........Virágzó gesztenyefák illata lengett, fe lesleges megjegyeznem, hogy a levegőben. Ákos apjával sétált a kertben. Ugyanaz az Ákos ez, aki változó szerencsével szokott pótvizsgázni. Ahogy sétál Ákos az apjával a kertben, egyszer csak azt mondja Ákos, a fiú, a változó szerencsével javitódzó: — Nincs is szebb látvány, mint egy virágzó gesztenyefa! . . . És felel az Ákos apja sötéten : — Szebb látvány, oh szebb látvány, ha fiunk emelkedését látjuk pályáján! . . . Ákos, a fiú, találva érezte magát és holtan rogyott össze . . . . . . Kellett ez neked, Samu ? . . . II. Erzsi emlékkönyvébe. Erzsi, még mindig szép és még mindig mosolygó Erzsi, — ámbár hiszen egyébként semmi közöm hozzád — feljegyzem rólad, hogy te képes voltál egy leveledben ezt az igét leírni, hogy : „rúgni“ . . . Ezt az igét, ebben a formájában, hogy : „rúgja!“ . . . „Rúgja!“ . . . sajnos, réám vonatkozott és ezt a nőiesen gyöngéd utasítást közös barátunknak, Endrének adtad . . . Eltekintve attól, Erzsi, hogy Endre elhanyagolta és nem teljesítette a te megbízásod ... Eltekintve ettől, Erzsi, másnap vagy talán harmadnap, a lelkére kötötted Pálnak, a művésznek és szintén közös barátunknak, a lelkére kötötted mondom, hogy engeszteljen meg engem és fejezze ki sajnálatod a történtek felett . . . Hát nekem ugyan semmi közöm hozzád, de lásd, ez az inkonzekvencia nem szép tőled Erzsi ... És lásd, minek tagadjam ? - ez fáj nekem .. . Mert jegyezd meg, a rúgás még lehet szép esztétikailag. Ott van például Guerra mester . . . A bocsánat akár adás, kérés, szintén lehet igen szép esztétikailag. Ott van például a közismert : „Gyere haza Adolf, minden meg van bocsátva, ha Agulárnál... “ Látod ez is igen szép. De te nem kérsz bocsánatot, te csak visszavonsz, hogy ne mondjam, visszaszivsz ... És a visszavonás az nem szép. Az: a meggondolatlanság biztos jele. Az: a hebe- hurgyaság záloga. Az: az ingatagok vára. Az: a sajtó-vétők végső menedéke. Nem szép! Oh! a világért sem szép a visszavonás, Erzsi! . . . Engesztelődni nem szoktam. De gondold meg máskor amit mondasz és okulj mellékelt esetén Fernand Trembuille-nek . . . Le is adom neked e célból ezt a klasszikus példát, hogy elrettentsen a meggondolatlan szóbeszédtől: Hát ez a Fernand Trembuille nem tudni, restségből volt-e istentelen vagy istentelenség- ből volt oly rest. Mindezeken felül, folyton kalandoztak valahol a gondolatai. És látod Erzsi, olyannyira, hogy a szent Virágvasárnap reggelén őt ájtatosan köszöntő Germain fiúnak, a „Feltámadott az ur! . . .“ szavakra ezt felelte: — Nekem mondod . . . ? ! Ilyen istentelen, szórakozott és lomha volt ő gondolkozásában . . . Remélem Erzsi, hogy okulsz a Fernand Trembuille megjárásán. -ts -b. KÖZGAZDASÁG. A paradicsom ragyája. A ragyabetegség, kivált nedvesebb esztendőben, a paradicsombokrokon sok kárt tesz, mert nemcsak, hogy a leveleket pusztítja el, hanem utóbb magát a gyümölcsöt is ehetetlenné teszi. Ez a betegség már júniusban, júliusban szokott mutatkozni és abból ismerhető föl, hogy a levelek alulról kezdve hervadni, száradni kezdenek; ha pedig gyümölcs van, azon fekete foltok támadnak és helyükben rothadás. A ragyabetegségnek okozója egy gomba, tehát ez is gombabetegség. Ha már csirájában meg akarjuk fojtani, a paradicsombokrokat is úgy, mint a szőlőt, egy százalékos rézgálicoldattal a nyáron át háromszor kell permetezni. Erősebb oldat nem szükséges. A permetezést borult időben, nem napfényen, sem esőben, a virágzás alatt sem végezzük. Aki nem permetezheti bokrait, amint látja a hervadó leveleket, azonnal szedje le és égesse el, vagy gyűjtse oly gödörbe, melyre mindig meszes vizet, vagy rézgálicoldatot önt. így kell elbánni a beteg gyümölcscsel is. Épp úgy mint a permetezett szőlőt, a permetezett paradicsomot is a használat előtt meg kell langyos vízben mosni. Ezen védekezés mellett azonban, hogy a baj meg ne fészkelje magát egy-egy helyen, arra is ügyeljünk, hogy a paradicsomot minden évben más-más helyre ültessük és hogy őszkor a paradicsomszárakat, melyeken a gombacsirák telelnek, elégessük. Taplógombák a gyümölcsfákon. A taplógombák rendszerint az öreg fákon fordulnak elő. Különösen három faja van ezeknek, amelyekre a kertésznek ügyelnie kell. A közönséges tapló, mely fiatal fákon is képződik, főleg tartós esőzések után, ha ezek nedves, mocsaras helyen állnak. Ez a taplógomba egyszerűen letörhető s a helyét jól kell tisztítani. Az úgynevezett fatapló eltávolítása má^ nehezebb, mert ez sokszor oly keménnyé válik, mint maga a fa; ezt fejszével kell a fáról levágni, a sebhelyet pedig viasszal kell bekenni. Legveszélyesebb a gyökértapló, mely a fákat nagyon megrontja s könnyen meg is öli. Veszélyes azért, mert a föld alatt fejlődik s igy nem látható. Ha valamelyik fa betegeskedik s okát nem tudjuk, vizsgáljuk meg a gyökereit közvetlenül a föld színe alatt; többnyire rátalálunk a gombára, amelyet eltávolítunk s a megtámadott gyökeret is levágjuk. Azután kevés mészport kell a föld közé kevernünk, amellyel a gyökereket betakarjuk. KÜLÖNFÉLÉK. Az iró- és zongorázó-görcs gyógyítása. Az irógörcsöt sokan tulajdonképp nem is tartják betegségnek és gyógyítását átengedik a nemorvosnak. így magyarázható, hogy sok napilapban, valamint újságban számos hirdetésre akadunk, a melyek a irógörcs gyógyításával dicsekednek. De ha tekintetbe vesszük, hogy a betegek először rendesen orvostól kérnek tanácsot^ hogy a bántalom nagy zavarokat okoz, a munkakedvet és a munkabírást csökkenti, akkor megérdemli erős figyelmünket. Éppen ilyenek a viszonyok a zongorázó-görcsnél, csakhogy még sokkal rosszabbak, mert rendesen olyan egyénekkel van dolgunk, a kik a zongorázással tartják fönn magukat. E tünetek ritkábban észlelhetők hegedűsöknél. A nemorvosnál egy ilyen kb. 3 hetes kúra, napi néhány percnyi tartammal mintegy 400 koronába kerül, a melynek felét előre kell megfizetni, még a kevésbbé módos betegnek is, külföldiektől még többet kérnek és ezért leírja dr. Ohiemann azt a módszert, a mellyel az irógörcs dacára és tulajdonképpen kúra nélkül még az irásmunka időnkinti legnagyobb követeléseinek is meg tudott felelni, minő pl. az orvosi kongresszusok előadásainak a stenografálása és ezek rögtöni lemásolása rendes Írással. A therapia első sorban a lassú írást ajánlja, lehetőleg kinyújtott kisujjal, különös tollszárat parafából és a nyomás kikerülését, a tolltartók változtatását, azután gummigyürüs készülékeket, hogy kinyújtott ujjal lehessen Írni. De ezek olyan tanácsok, a melyek a gyakorlatban gyakran nehezen hajthatók végre. Ezután említik a bedörzsöléseket, a maszazst,. az elektromosságot. Továbbá hólyaghuzó tapaszokat az érzékeny nyomású helyeken, végre a gyógyító tornázást, de hogy ez milyen legyen,, azt nem mondják meg. Végső esetekben fürdőket ajánlanak és a működés megszüntetését. A betegnek ajánljuk, hogy naponta 3 —4-szer 5 — 10 percig végezzen karfeszitő gyakorlatokat és jobb még mind a két karral és a szabad mozgásokat már reggel az ágyban kezdessük meg. Helyesen járunk el, ha mind a két karral végeztetjük ama szabad gyakorlatokat, melyeket a tornaintézetekből ismerünk: a kezet lehetőleg erélyesen kell a kézháta irányban nyújtani; a tenyeret az asztal lapjához nyomjuk, az ujjakat kifeszitjük s ebben a helyzetben meg maradunk néhány percig. A tornázás e módjának gyakorisága természetesen a bántalom fokától függ. Az írást vagy a zenélést a pár hétig tartó gyógyítás alatt kerülni kel. E tornázó kúrával egyidejű nyugalommal és kíméléssel célt lehet érni. Az erőltetett nyújtás hatása csakhamar nagyon jótékonynak bizonyult; kezdetben még kellemetlen feszülésnek és nyomásnak érezzük a hajlító izmok összehúzódását, de ezek lassan- kint engednek, a kellemes nyugalom érzése váltja föl az előbb kellemetlen feszülést, az irás alkalmávali reszketés is megszűnik, továbbá a rángások és a többi akaratlan görcsös mozgások is; a kéz ismét teljesen szabadon mozoghat. Óvakodni kell azonban a drága és hatástalan beavatkozások ajánlásától, mert éppen úgy nem használnak semmit, mind egyedül a nyugalom. Az újabb közlemények szerint Észak- Amerikában az irógörcsöt észlelték már iró- gépkezelőknél, sőt telegrafistáknál is, tehát az írógép sem véd már meg minden esetben a görcstől.
