Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-08-13 / 33. szám
4 KOVARVIDEK 1905. augusztus 13. tásáról biztosítja. Ezekről nevezett tanfelügyelőt jegyzőkönyvi kivonatban is értesíti. Ezek után elnök a jövő értekezlet előadójául Rác Dezső hosszufalvi körjegyzőt jelölte ki és az értekezletet berekesztette. Munkások helyzete. Tíz napon át utazgattam olyan vidéken, a hol e nyár folyamán az aratómunkások és gazdasági cselédek sztrájkba léptek. Tiz nap rövid idő ahhoz, hogy a beutazott terület szociális viszonyait megösmerni lehessen. De a futólagos áttekintéssel is meggyőződést szerezhettem arról, hogy lelkiismeretlen szociálisták izgatásai adta meg a lökést a veszedelmes mozgalomra. A magyar ember természete nem egyezik meg az olyan eszköz használatával minő az arató és cseléd sztrájk. Mert akár hogy forgatjuk a dolgot, nem tudjuk másként látni mint hogy a munkás, vagy cseléd, a ki önként vállalt szerződéses kötelezettségeinek megtagadásával, az elé a kínos választás elé állítja a munkadóját, hogy vagy lábon rothadni hagyja a gabonáját és éhen pusztulni házi állatjait vagy szó- nélkül megadja azt, a mit tőle fölhevülten követelnek; nem sokban különbözik az uton- állástól, a ki fegyvert szegez áldozata mellének s rárivall: pénzt vagy életet! Ha az iparos munkás bérharcot kezd, vagy bármely csoport, a munka megszüntetése utján iparkodik a bér javítást elérni, a kár, melyet e mozgalom okoz, ha nem is egészben, de többnyire pótolható. Ha ma, amikor ideje volna, el nem végzi, holnap már késő. Egy egész év keserves munkája, fáradsága és reménye elpusztul a mezőn. Éppen úgy nem kelthető semmiféle utólagos megbánás életre azokat az állatokat, a melyek a cselédek munka megszüntetése folytán éhen döglenek, kiért esik más megítélés alá az aratók és cselédek sztrájkja. Keveset enyhít a meggondolatlan lépés súlyán az a körülmény, hogy a munkásoknak és cselédeknek talán okuk van az elégedetlenségre. Most erre nem kívánunk részletesen kiterjeszkedni. Ellenvetés nélkül elismerjük és elhisszük, hogy a természettől áldottabb vidéken sem fürödnek ezek az emberek tejben-vajban. Lehet, hogy itt-ott meg is rövidítették őket jogtalanul. De az orvoslás módja nem az, hogy e miatt magukkal együtt örvénybe rántsák a munkaadókat. Ha panaszuk volt: fordultak-e valakihez segítségért ? EJmentek-e a gazdához vagy bérlőhöz azzal a bizalommal, a melyet velük szemben tanusitaniok kellene? Vagy talán kérték-e a hatóság jóindulatú közbenjárását? Vagy kértek-e tanácsot az illetékes hatógoktól, a kiknek jóakaratáról meglehettek győződve ? Szóval megkisérelték-e a békés kiegyenlítést? Nem. * Hanem e helyett hallgattak jött-ment csavargókra, akiket az előtt soha sem láttak. Foglalkozás nélküli facérlegényekre, a kik nem szeretnek dolgozni. Véresszáju fővárosi szónokokra, a kik úgy nem konyitanak a földhöz s ennek munkájához, mint a ló az A, B, C-hez. Fogékony elmével, mohón szívták magukba az oktalan beszédet: „Ex-lex van, nem kell sem adót fizetni, se katonáskodni, se dolgozni, e miatt a csendőr sem nyúl hozzánk, a szolga- biró sem parancsol, itt az idő, hogy az urakat megsarcoljuk, a mi gonosz kizsákmányolóinkat!“ És a mi jó magyarunk letette a kaszát, a mely senkinek a kezében nem oly szapora, mint az övében, hátat fordított a jószágnak, a melyely senki sem bánik nagyobb szeretettel, mint a magyar paraszt. Kimondotta nagy hirtelen, hogy ő most nem dolgozik. Leheveredett a gyepre, s várta a sült galambot. Veszedelmes játék volt ez. Mert megtörténhetett volna, hogy a birtokosok és bérlők, a kiket a sztrájk zavarba hozott, a földmivelési miniszter által hátralékban tartott munkásokat veszik igénybe az összes aratási munkák tartamára. Vagy gépeket szereznek be hamarosan, a melyek nem szoktak sztrájkolni. Ennek következtében kereset és kenyér nélkül maradhatott volna az elbolonditott munkások serege. Vájjon a szociálista izgatok adtak-e volna nekik kenyeret? Szerencsére nem igy esett. Kevés kivétellel megegyezés jött létre a munkaadók és munkások között. Néhol mindkét fél engedékenysége alapján, másutt a munkások megbánása folytán. Ezzel a mozgalom véget ért. Nem hinnék,1 hogy a munkásoknak kedvük volna a játékot egyhamar megismételni. Mostani hevességüket bizony megbánták, itt-ott rá is fizettek. A nép hivatott vezetőinek kötelessége most már az ellentétek emlékeit is eltüntetni. Szeretnők az illetékes vezéreket ebben a nemes szociális munkában elől látni; igyekezzenek a földmives munkások bizalmát megnyerni, nehogy méltatlan elmek visszaélhessenek vele. Méltányos kívánságainak legyenek hűséges szószólói illetékes helyen. Mikor a munkaszerződések| megkötésére kerül a sor, vegyék a kezükbe a dolgot s mint a szerződő felek bizalmasai, állapítsák meg a méltányos határokat. Ha izgatok jelennek meg a községben, igyekezzenek ezek káros működését ellensúlyozni. Egyszóval: érdeklődjenek a leggyöngébbek sorsa iránt, nemcsak akkor, a mikor azok a szövetkezettel üzleti összekötetést keresnek hanem minden időben és kérdésben. Csakis igy teljesitik lelkiismeretesen szép hivatásukat. HÍREK. Augusztus 12. Személyi hírek. Gróf Teleki Domokos és neje gróf Teleki Edine, Teleki Sándor gróf veje és leánya pár napig községünkben tartózkodtak. — Dr. Péchy Péter járásunk főszolgabirája még hátralevő szabadságának eltöltésére pár heti időre elutazott. A főszolgabírói hivatal vezetését Eötvös Róbert t. b. főszolgabíró vette át. - Smid Kunigunda (Kuni kisasszony), a ki Teleki Sándor grófnál 10 éven át volt leánya, Gróf Teleki Domokosné nevelónője e hó 9-én hagyta el véglegesen állását. A távozó nevelőnét az állomáshoz kisérték Gróf Teleki Sándorné és a távozó volt tanítványa, Gróf Teleki Domokosné, rovábbá Gróf Teleki Domokos, Gróf Teleki Jenő és Veszprémy Sándor róm. kath. plébános. A vasúti állomásnál végbe ment érzékeny bucsuzás igen megható volt. Bizottsági tagok. Szatmárvármegye közönsége e hó 3-án tartott közgyűlésében a tisztviselők működésének támogatására és a vármegye hatóságai egyöntetű eljárásának elősegítésére egy 60 tagú bizottságot küldött ki. Ezen bizottságba járásunkból beválasztattak: Gróí Teleki Sándor, Gróf Teleki Géza és Gróf Teleki Pál. Nyári táncmulatság. Lapunk múlt számában e címen közölt hírünkben jelzett táncmulatságra vonatkozó meghívóit a rendezőség megváltoztatta, miért is az újabban kiadott meghívót itt közöljük: Meghívó. A nagysomkuti kereskedő ifjúság 1905. évi aug. hó 19-én, szombaton Nagy- somkuton a nagyvendéglő termében jótékony- célú zártkü nyári táncmulatságot rendez, melyre kívül címzett urat és becses családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépő-dij: Személy-jegy 1 korona 60 fillér. Család-jegy (3 személyre) 3 korona. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtázva lesznek. Jegyek előre válthatók Bocsánczy Márton ur üzletében és Kovács Dániel vendéglős urnái. A tiszta jövedelem a kereskedelmi alkalmazottak országos szövetkezete javára lesz fordítva. Eljegyzés. Bányai Lajos nagybányai jőnevü törekvő fiatal kereskedő, eljegyezte Nagyváradon Weisz Mór ottani tekintélyes kereskedő, a kereskedők és iparosok takarékpénztára igazgatójának kedves leányát: Sárikát. Huszonötéves jubileum. Ratkovszky Pál, a szatmári kir. kath. főgimnázium igazgatója most tölti be tanári működésének 25-ik évét: Ezt a nevezetes évfordulót a tanári kar szeptember hó 2-ik felében impozáns ünnepélylyel akarja megünnepelni, mivégből dr. Fodor Gyula tanár elnöklete alatt egy több tagból álló előkészítő bizottságot küldött ki, melynek feladatát' képe- zendi, megállapítani a részleteket s bevonni úgy Szatmár városa, mint a vidék minél nagyobb társadalmát, a közkedveltségnek örvendő igazgató volt tanítványait és tisztelőit. .Semmi kétség benne, hogy a tanári kar oly fényessé fogja tenni ezt a jubileumot, minőhöz hasonlót, ritkán látott Szatmár városa. Értesít és. A nagysomkuti állami elemi nép és a vele kapcsolatos községi gazdasági ismétlő-, valamint az iparos tanonciskolában a jövő 1905/6. tanévre szóló beiratások szeptember hó 1., 2., 4. és 5-én délelőttönként 8-tól 12-óráig fognak megtartatni. A tanév ünnepélyes megnyitása szeptember hó 14-én lesz. A rendes tanítás szeptember hó 15-én veszi kezdetét. Az először beiratkozó növendékek a beiratásnál szüleik, gyámjaik vagy azok megbízottjaiknak kíséretében tartoznak megjelenni. Az áll. el. népiskola I. osztályába csak olyan gyermekek vétetnek fel, akik a 6-ik életévüket betöltötték vagy legalább is f. év október hó 1-ig betöltik. A növendékek a beiratásnál előmutatni kötelesek: a) Az előző osztályról szóló bizonyítványt; b) születési bizonyítványt és c) ujraoltási bizonyítványt. Az 1887-ben 29.370. szám alatt kelt miniszteri rendelet értelmébe minden tanuló 12. évének betöltése előtt újra oltandó, ha az ujra- oltás előtt 5 éven belül valóságos himlőt ki nem állott, vagy nem igazolja, hogy azon időn belül eredményesen ujraoltották. Azon növendékek, kik ezt igazolni nem tudják, az igazgató által meghatározott időben — az iskola helyiségében — tartoznak magukat beoltatni. A tanítás teljesen ingyenes, de a beiratás alkalmával a mindennapi iskolába iratkozó tanulók az ifjúsági könyvtárra 50 fillért, az országos tanítói nyugdij-alapra pedig 30 fillért kötelesek fizetni. A szülők különös figyelmébe ajánlom még a következőket: 1. Azon szülő vagy gyám, ki gyermekét vagy gyámoltját a fent kitűzött határidőn belül valamelyik iskolába benem íratja, kiteszi magát a községi elöljáróság megintésének, esetleg az 1868. XXXVIII. t.-c. 4. §-a értelmében való megb üntetésnek. 2. A vidéki szülők vagy gyámok gyermekük vagy gyámoltjuk beiratása alkalmával alkalmas helyettest tartoznak megnevezni, kikre a házi felügyeletet illetőleg jogaikat és kötelezettségeiket átruházzák, hogy a gondviselésükre bízott növendékekre nézve az iskola fegyelmi és tanulmányi közléseit nevükben elfogadhassa. 3. A 42.604/891. szám alatt kiadott miniszteri rendelet értelmében az izraelita vallásu tanulók az alább felsorolt ünnepeken mentetnek fel az iskolába járástól: a) A Rosharana (újév) mindkét napján, b) a Jomkipur (kiengesztelődési) ünnep napján, c) a Sukkoth (sátoros) ünnep első, második és nyolcadik napjának délelőttjén, d) a Paszach (husvét) első, második, hetedik és nyolcadik napjának délelőttjén, e) és a Seboud (pünkösd) ünnepének két napján. Az izraelita tanulóknak a felsorolt napokon túl ünneplés ürügye alatt nem szabad elmarad- niok az iskolából, mert elmaradásuk indokolatlannak vétetnek s az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 4. §-a értelmében büntettetnek. Végül megjegyzem, hogy a szükséges tankönyvek és tanszerek Bocsáncy Márton helybeli kereskedő ur üzletében beszerezhetők. Veress József, áll. el. népiskolai igazgató-tanitó.
