Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1905-07-23 / 30. szám

fiagysomkut, 1905. Julius 23.

30. szám.

Előfizetési Ár :

Egész évre ..... 8 K Negyed évre . Fél évre

......................4 „ Egy szám ára

. . 2 K 20 fillér

Szerkesztő : llama Jlenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sí.

Főmunkatárs : Horn Ida József. meüjelen minden vasárnap.

__________________ - _________ ____

Ős

zi közgyűlés.

Még ugyan alaposan a nyárban vagyunk, — hiszen az aratást csak most kezdték meg nálunk, — de a község képviselő testületé még e hó 16-án megtartotta — „őszi“ közgyűlését. Ez ugyanis annak a rendes közgyűlésnek a neve, amelyen a község a következő évre szóló költségelőirányzatokat megállapítja. A községre nézve e szerint nem kevésbbé fontos ez, mint a tavaszi közgyűlés, amelyen a község számadásait, egy évi működését vizsgálja felül a közgyűlés. Hanem ez idén az őszi közgyűlés fontossága egyáltalán nem volt hatással a képviselőkre. A negyven községi képviselő közül alig 4 — 5 jelent meg azon. Ezek is felerészben községi tanácsosok. A nagy tanácsterem csak úgy kongott az ürességtől. így aztán a gyűlés lefolyása is meglehetősen egyhangú és unalmas volt. Pedig tárgy volt bőven, mintegy tizenhárom. Letárgyalták mindet gyors egymásutánban.

A „KŐYÁRYIDÉK“ TÁRCÁJA.

Kai a és szerelem*]

Mikor hazámra gondolok:

Minden csepp vérem fellobog. Tyrtaem lennék minden perezben, Villámokat érzek kezemben,

Melyekkel sújtani van erőm —

Ki ellenünk tör vakmerőn.

De ha rózsámra gondolok:

Szivem szelidebben dobog . . .

Érzések húrja csendül lágyan,

S mintha fürödném — holdsugárban. S mig egy szaváért epedek:

Csak gyengeség, mit érezek.

Taksony József.

Vissza . . .!

— Irta: Csizmadia Sándor. —

Ez, ha nem volna novella, igaz is lehetne. A helyi viszonyok is mellette szólnak.

A mi emberünk valamiképpen nagyon megéhezett s nem volt kenyere, se pénze, hogy vegyen. És a gyomor nemcsak nagy

*) Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő »Haza és Szerelem« cirnü verskötetéből.

(Kisebb a pótadó.)

Az elnöklő községi biró szokásos üdvözlése és jegyzőkönyvhitelesitők kijelölése után a község jegyzője előterjesztette a törvény értelmében megszerkesztett, 1906. évre szóló községi költségelőirany- í zatot, melyet aztán a közgyűlés a következőkben állapított meg és határozott akkép, hogy felülvizsgálás, illetve jóváhagyás végett illetékes helyre felterjeszt- tessék:

Bevétel . . . 11511 K 80 f.

Kiadás . . . 18994 K 11 f.

Fedezetlen hiány: 7482 K 31 f.,

mely fedezetlen összeg az 1904. évre előirt egyenes állami adó után 410i0 községi pótadóbői lesz fedezendő. Ez tehát azt tárja elénk, hogy a jövő évben 12%-al kevesebb lesz a pótadó, mint ez idén. Jól eső érzéssel veszi ezt tudomásul mindenki. De különösen azok, kiknek a pótadó valóságos — rémük. E pótadó apadás abból állt elő, hogy a község ez idén : teljesen kifizette a nagykároly—somkuti vasút építésekor jegyzett részvényeit.

reformátor, még nagyobb forradalmár. A szemek elkezdenek karikát hányni s egy csapásra kitöröltetnek az emlékezetből a magán tulajdon fogalmai. Az éhség fejlődésének bizonyos fokán j a társadalom rendszerei kártyavárként omlanak össze. A magántulajdon rendszere helyet ád a köztulajdon fogalmának. És rögtön megváltoznak az erkölcsök is. Ez olyan materia- j lisztikus valami! A jóllakott ember szerint a lopás a legutálatosabb bűn. Az éhes ember szerint a legszebb erény, mert a létfentartás leggyorsabb feltétele. Vagy talán egy emberélet megmentése nem szép és nemes cselekedet? Ha egy idegen ember tulajdonát képező tóban fuldokló embertársunk segítségére akarunk sietni, ki kell előbb kérnünk a tó tulajdonosának engedélyét, hogy beleugorhassunk a vízbe ? De az ilyen fejtegetés nem tartozik ide.

A mi emberünk éhes volt és lopott. Manapság már olyan nagy és állandó a nyomorúság, hogy el se igen hisszük, hogy valaki éhségből lopjon. Mindegy; a mi emberünk lopott és pedig éhségből. Rajta csípték, min ahogy a tolvajt mindig rajta csípik. Különösen, ha éhségből lop; mert az ilyen emberek rendesen nagyon ügyetlenek. Akit rajta csípnek a lopáson, azt rendszerint enyhébben, vagy egyáltalán neui kellene büntetni, mert az ilyenek alapjában véve becsületes emberek; ha nem volnának becsületesek, nem lennének olyan ügyetlenek.

Elitélték nehány hónapra. Bent, a börtönben, ha más nem, a pap bizonyára alaposan a lelkére kötötte, hogy máskor ne lopjon. Ő

(A közm unka költsége fői rányzat.)

A községi közmunka 1906. évi költség- ! előirányzatát állapította ezután meg a közgyűlés a következőkben:

Fedezet .... — K — f.

| Szükséglet . . 944 K - f.

A szükségeit . . 944 korona öszszeg az összeirt 113 kétfogatú igavonó után 4 koronával 452 koronában s a 738 kézi napszám után (3 napszám 2 korona) 492 koronában, összesen 944 koronában kivetendő váltságdíjból lesz fedezendő. Erre vonatkozólag egyszersmind kimondotta a közgyűlés, hogy a közmunkát mindenki készpénzzel köteles megváltani és a közmunka összeírására Buttyán Péter és Zsurzse Mojsza képviselőket küldötte ki.

(A kórhoz költségelőirányzata.)

A nagysomkuti nyilvános jellegű kórház 1906. évre szóló költségelőirányzatát a közgyűlést megelőzőleg összeült kórházi bizottság javaslata értelmében igy állapította meg és terjesztette fel a közgyűlés: Remélhető bevétel 13229 K 80 f. Kiadás .... 14287 K 01 f.

fedezetlenül . . . 1057 K 21 f.

maga is, miután a börtön komisz kenyeréből megtömte gyomrát, belátta, hogy helytelenül cselekedett, mikor a máséhoz nyúlt. Szánta- bánta bűnét.

Az a néhány hónap lepörgött, a mi emberünk újra szabad lett. A börtön kapuján azzal az erős elhatározással lépett ki, hogy becsületes életmódot kezd. Haj! — de az ember tervez, a társadalom végez. Hiába mászkált napokon át, nem kapott munkát. Újra megéhezett és lopásra kényszerült, nem az éhség miatt, hanem, hogy jogot nyerjen a börtönhöz.

Él is fogták, el is Ítélték. Előbb azonban a rendőrség örök időkre kitiltotta Budapestről.

A börtönben a körülményekhez képest jól érezte magát. A koszt a lehető legrosszabb volt, de mégis alkalmas a gyomor megtöltéséhez.

A mi emberünk tehát meg volt elégedve. Csak az busitotta el olykor-olykor, hogy az ideje egyszer mégis letelik és kidobják az utcára. Akkor kezdheti megint élőiről.

Amitől félt, az be is következett. Egy szép napon azt mondták neki, hogy elmehet. Egy rendőr várakozott rá s azzal elsétáltak a rendőrségre, honnan a legelső tránsporttal hazatoloncolták.

Akárcsak egy lakatlan szigetre tették volna ki, hol még ember soha sem járt. Mit csináljon a kis faluban egy vasesztergályos. Nincs ott olyan mester, aki őt használhatná. Menjen kapálni, vagy kaszálni ? Van ott arra elég ember, kik jobban értenek hozzá, mint ő.