Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-25 / 26. szám
KOVARVIDEK 1905. junius hó 25. n £á ellepte a kiváncsiak egész serege. Vártak türelmes kitartással, mialatt a községházánál folyt a lázas munka. Diszkaput állítottak fel, melynek ormát az ügyesen készített czimeres magyar korona díszítette — tölgyágakkal körülvéve. Ez alatt fehérrel bevont táblán piros rózsalevelekből kirakva „Isten hozott“ díszelgett, mely zöld levelekkel körülövezve a nemzeti szint alkotta. A tábla alatt piros, fehér, zöld szövet volt kaput alkotólag elrendezve. Az utat pedig az udvartól — az ügyesen díszített tanácsteremig, valamint annak egész padozatát rózsalevelek borították be, benn a teremben Ízléssel elrendezett nyíló rózsa csokrok árasztották boditó illatukat . . . Kevéssel öt óra előtt állottak meg a községháza kapuja előtt a grófi fogatok, melyekből a menyasszony és vőlegényen kívül özv. Gróf Teleki Gézáné született bethleni Bethlen Margit grófnő, Gróf Teleki Géza, Gróf Bethlen Pál és Gróf Teleki Sándor szálltak ki. ... A koválygó felhők mögül előtörtek a napsugarak és aranyszínűvé, mosolygóvá tették a rózsalevelekkel behintett utat, melyen az anyakönyvvezető elé járult a menyasszony és vőlegény. A teremben ünnepi csend. Ezt Barna Benő anyakönyvvezotő hangja töri meg a szokásos kérdéseket intézve a nászpárhoz. Felelnek rá. Aztán elhangzik a hivatalos bejegyzés felolvasása. A bejegyzést aláírják: ifj. Dr. Teleki Domokos gróf és gróf Teleki Domokosné, Teleki Edine grófnő. Aztán a két tanú: Gróf Teleki Géza v. b. t. t. és Gróf bethleni Bethlen Pál, Besztercze-Naszód és Szolnok- Doboka vármegyék főispánja. Pár perez múlva elhagyják a termet. Teleki Edine grófnő és Teleki Domokos gróf most már a törvény értelmében mint — férj és feleség. (Elő-est.) A polgári esküvő után pár óra múlva vacsorához ült a grófi család magas vendégeivel. A jó borok és pezsgők vidám hangulatot gerjesztettek; vacsora után tánezra perdült az ifjúság a Laczi bandájának zenéje mellett. Magas rangú személyiségeknek hegedült Laczi, de ki is tett magárt. Emelkedett, vig hangulatban késő éjfél utánig voltak együtt és csak ekkor tértek pihenőre. (A nagy nap.) Ünnepi hangulat az egész községben. Zöld ágakból, színekben pompázó virágokból készített diszkapu a kastély bejáratánál; ugyanilyen a templom ajtajánál is. A két diszkapu közötti teret pedig a község apraja-nagyja foglalta el; az ut két oldalán sorfalat képezve. Ott volt községünkből mindenki, aki csak ott lehetett; és még a vidékről is nagyon sokan. Látni akarták — a legközelebbi viszontlátásig még egyszer — a szegények védő angyalát, könyeik letörlőjét, bánatuk elüzőjét, a galamblelkü, csudaszép menyasszonyt. A meghatottság lezárta az ajkakat, de a szemek beszéltek; azokból olvasni lehetett: Légy boldog angyali teremtés; legyetek boldogok mindketten; tegyétek egymást oly boldoggá, amilyenek csak az angyalok lehetnek . . . Pontban V2 12 órakor indult a nászmenet gyalog, a kastélyból a gyönyörűen díszített templomba. A menet élén a násznagyi virágos bottal id. Teleki Géza gróf, utánna Teleki László Gyuláné grófnő Teleki János gróf karján; Teleki Jánosné grófnő Teleki Elemér gróf karján; Schmied Kunigunda kisasszony Bánffy Endre báró karján. Ezeket követték Teleki László Gyula gróf, Bobori György és Wesselényi István báró; majd id. Teleki Gézáné grófnő Gyárfás Endre orsz. gyűlési képviselő karján; Teleki Gizella grófnő poroszlói Graefl Andorral; özv. poroszlói Graefl Károlyné gróf Bethlen Bálinttal; özv. báró Bánffy Györgyné az örömanya id. Teleki Sándor prof karján; id. Teleki Sándorné grófnő Bethlen Pál gróf karján ; Blomberg Biri bárónő ifj. Teleki Géza gróf karján; Józsika Anna bárónő Teleki Pál gróf orsz. gyűlési képviselővel ; követte őket a vőlegény, két nővére: Bánffy Judit és Zsu- zsánna baronessek karján ; közvetlen után- nuk a menyasszony, két fivére: Teleki Jenő és József grófok karján. A menyasszony uszályát Teleki Tibor gróf, a menyasszony öcscse vitte. A templom bejáratánál 24 fehér ruhába öltözött kis lány rózsafüzérrel alkotott sorfalat. Ezen keresztül lépett a nehéz selyemruhákban, pazar diszmagya- rokban festői csoportot képező nászmenet a templomba, melyet a szép számú előkelő közönség egészen megtöltött. A menetet beléptükkor az orgona ünnepélyes hangjai fogadták. Az esketési szertartás előtt Szőke Béla nagybányai h. lelkész Saint Saens gyönyörű melodiáju Ave Máriáját énekelte. Ennek elhangzása után Veszprémy Sándor róm. kath. plébános az egyházi szertartások szerint összeadta a menyasszonyt és vőlegényt. A rövid szertartás befejeztével a mi „aranyszáju“ plébánosunk igazán szívből fakadó és mindenkit könnyekig megható gyönyürü beszédet intézett az ifjú párhoz. Módonkban van e beszédet teljes egészében olvasó közönségünk elé tárni, olvassák el azok is, kiknek hallani alkalmuk nem volt. Kedves uj házaspár! Mélyen tisztelt ünneplő nászközönség! Az ember életének folyásán a gondviselés útjelzőket állított fel, melyeknek mindenike uj gondolatoknak, uj munkakörnek, uj érzelmi világnak képezik kiindulási pontjait. Ezen kiindulási pontoknak csaknem valamennyije a biztató reménység jegyében születik meg. De nincs fordulat az ember életében, mely több reménységgel töltené be a szivet, jobban felvillanyozná az életösztönt, da- gadóbb vitorlákkal vezérelné a boldogság partjai felé, mint mikor két ifjú szív találkozik, két nemes lélek ölelkezik össze Neked, nemes ifjú nő, azzal a szent ígérettel kell férjedet követned, hogy „a te néped, az én népem, a te Istened, az én Istenem. A hova te menéndesz, oda megyek; a hol te lakándasz, ott lakom; csak az egy halál választhat el te tőled“. S Te, a ki megpróbáltad, hogy nagy türelemmel, nagy gyöngédséggel, óvatos vigyázattal miként lehet a rózsafát gyökerestől együtt úgy átültetni, hogy annak hajszálgyökerei sérelmet nem szenvedve, a fa virág-pompáját el ne veszítse, sőt rózsáit az uj talajban gazdagabban virágoztassa próbáld most meg s érzéseid nemes rózsaíáját ültesd át gyökerestől ez ifjú szivébe, hogy ennek életére hadd nyissa kelyhét a felséges virág, hadd árassza reá illatát és hullassa finom szirmait. És Te, a ki leánykori otthonodnak, a szülői ház falának ékesitésére türelmes munkával s nem csekély művészi érzékkel virágokat, liliomokat festeget- tél, bútoraira rajz ónnal leveleket varázsoltál és izzó tűvel diszitéseket égettél: most próbáld meg, hogy e nemes ifjúval együtt alapítandó uj otthonodba varázsolj virágokat, szép lelked virágait és rajzold meg neki a boldogság való képeit; ékesítsd, diszitsd életét, hogy uj otthona mindig kedves legyen neki. Mert a régi, a melyet most elhágy Te éretted, ilyen volt neki. Az anyai legodaadóbb, legáldozatkészebb és legönzetlenebb szeretetnek olyan melege áramlott körülötte, mintha csak kelet izzó napjának sugár kévéiben fürdött volna folytonosan lelke. Előtte az édes anyában a nőnek legbájosabb eszményképe valósult meg a maga finomságával, gyöngédségével, nemességével és mély kedélyével. A ki ilyen édes anya szárnyai alatt nőtt fel, annak a lelkében bizonyára a nőről csak a legnemesebb felfogás él. Neked ezt az eszményt, ezt a nemes felfogást nem csak összetörnöd nem szabad, de ha lehet, a nő ideálját az ő szemében és szivében még magasabb piedestálra kell emelned. Neked pedig nemes ifjú, a ki ifjúságodat már komoly munkában, komoly törekvésekben és hű kötelességteljesitésben töltötted el, férfi korod minden munkáját, agyad minden gondolatát, szived minden érzését ennek a nőnek a boldogitására kell fordítanod, a ki mint folyondár, hajlandó reád fonódni, reád, erős támaszára. Mi férfiak önállóságunk és erőnk érzetében hamar hajlandók vagyunk az uralkodásra és csak a saját czéljaink, törekvéseink feltétlen érvényesítésére, nem csak, de még apró, önző szokásainkból is igen nehezen tudunk engedni egy másiknak a kedvéért. Te próbáld meg, hogy e nemes ifjú nő boidogitásáért légy erős férfiú a szó teljes értelmében, de erőd ne az uralkodást követelje, hanem a szeretetből való oda áldozásban mutassa meg fenségét. Ő is egy őt a becézgetésig szerető körből megy hozzád; cselekedjed, hogy egy pillanatra se érezze hidegebbnek se a te szivedet, se a te házadat, mint a milyen meleg légkörben eddig nőttígy fog mind a kettőtöknek az irgalmasság, a békesség és a szeretet bőségesen megadatni. S hogy az apostoli áldás-kivánás be is teljék rajtatok, jertek, imádkozzunk Ahoz, a kitől jő alá minden jó adomány és tökéletes ajándék.
