Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-15 / 3. szám
4 KŐVÁRVIDEK 1905. január 15. Istenem! milyen boldogok is a közönséges emberek ! Az a cseléd leány ott, akit most az a baka megcsipdesett, sóvárogva teiknt ide föl; bizonyosan irigyli eme fényes palota lakóját s nem is segíti, hogy én meg az ő sorsát irigylem. . . Mert mit ér ez a sok csillogó, fényes ékszer, drága öltözet, pazar fény és pompa; mit ér a rabmadárnak az aranyos kalitka! / Fogva vagyok, nem szabad kedvem szerint cselekednem, hanem csak úgy, a hogyan az étikét előírja. Hercegkisasszony vagyok . . . hahaha. . . És nem szabad a szivemnek dobognia, a véremnek forrnia... Nem szabad szeretnem azt, a kit sze. retek, hogy föláldoznám érte rangomat, kincseimet, életemet. r . Nem szabad szeretnem, mert az, a kit szeretek, egyszerű, közönséges ember. . . De esküszöm, hogy sohasem leszek azé a vén kopasz tábornoké, akihez erőnek erejével akarnak kényszeríteni . . Nem! Én sem akarok különb lenni azoknál a falusi leányzókul, a kik számára a szerelem boldogság, élvezet paradicsom. . . S a hercegkisasszony vére annyira föl- hevült, „hogy lázasan magához __ölelte a nehéz selyem függönyt és heves forró csókokkal borította el azt. . . De csakhamar lecsillapodott, lázadozó szenyedélye, mert csöngettek az uzsonnához. Istenem, most megint &gy asztalnál kell ülnie a gyűlölt, vén tábornokkal. Egy hét múlva a pletyka gonosz nyelve az egész világba széihordta a nagy botrány hírét. A hercegkisasszony megszökött egy lézengő koldus boétával . . . És az emberek elszörnyekedtek. Nem tudták elképzelni, hogy cselekedhet ilyen bolondot egy hercegkisasszony holott megvan a jó módja, megvan mindene, amit csak szeme — szája^kiván 11. Gyönyörű menyasszonya van a trónörökösnek. Könnyű testű, ártatlan, mint a liliom és bájos, mint az ég legszebb angyala. Ilyen és hasonló szavak jártak szájról szájra az udvari hajlongálók, cány rnya- lók, szakácsok, kukták és a többi effajta rangbeli egyének között . . , Egyebekről jó ideig hallgatott a téma Egyszer aztán azt vitte valaki hírül a világ legbájosabb és legártatlanabb menyasszonynak, hogy trónörökös ur őfelsége méltatlan az ő szivére, szerelme reá nézve csak megbecstelenítő. Mert a főrangú vőlegény esténkint álruhába kiszökik a királyi palotából a városban garszon lakást tart és o leír- hataltan orgiákat rendez éjszakánkin . .. A gyönyörű menyasszony piros arca az első pillanatban halott halvány lett, szemeit lehunyta s a pamlagra dőlt . , , De csakhamar felugrott s tudtára adta a hírhozónak, hogy ha valaki megtudja a dolgot, fejét véteti . . . Mert a, királyok házában erőnek cre- jévél palástolni kell a botrányokat . , . Andonis. Különfélék. A hús mint táplálék, Egy német egyetemi professzor, a ki elsőrendű tekintély a kémia terén, érdekes és figyelemre méltó cikket irt a hús ellen. Sajna- lattal konstatálja, hogy a hús még mindig csaknem mindenütt a legfontosabb és pótolhatatlannak tartott táplálék; pedig csak erős és felnőtt emberek képesek megemészteni, tehát csak rájuk nézve van tápláló értéke, gyengéknek és gyermekeknek egyáltalán nem való. A tiszta husizom még csak megjárja, de a zsíros, vagy mócsingos hús megemészhetetlen. Nemcsak gyomorunk, hanem fogaink alkotása is nyilván mutatja, hogv voltaképen gyümölcsevönek'aszületünk. Mert a gyümölcsben készen vannak már azok a testek, melyekké a gyomornak, májnak, lépnek és vesének nagy fáradsággal kell átalakitaniok a húst, tudniilik a cukor és a cukrot! fejlesztő anyagok, az úgynevezett szénhidrátok, a melyek közé a keményítő is tartozik. Az emésztés munkája éppen abban van, hogy ily anyagokat képezzen, mert ezek azután „vérré válnak“. A húsleves sem érdemli meg nagy népszerűségét, ellenben az árvaleves, a rizsleves azért célszerűek, mert a növényben levő anyagot földolgozák. A zsiradék, vaj, disznó, marha- és ludzsir, mind nehezen emészthető, azért sózzák meg, hogy igy némi sósav jusson a gyomorba s emész- töképességét fokozza. A növényből nyerhető zsir könnyebbenn emészthető; általában azonban az embernek nincs sok zsírra szüksége. Az alvásról. Sokat beszélnek hires emberekről, akik nagy szellemi munkát végeznek s az alvásnak szánt időt is megröviditik. így egyes szellemi nagyságokról feljegyezték, hogy hónapokon, sőt éveken át naponta csak 4—6 óráig aludtak. Humbolt Sándorról azt mondják, hogy fiatal korában a mikor éjjel eláimosodotí lámpáját lecsavarta karosszékébe hátra- ! dőlt, két óra hosszat aludt, majd fölébredt s folytatta irodalmi tevékenységét. Napo- 1 leon sem tartozott az aludni szerető s hosszú álmu emberek csoportjába, úgyszintén a jelenkor egyik szellemóriása Edison sem. Ezek az emberek úgy látszik annak dacára, hogy több munkát végeznek mint más halandók, kevésbbé fáradnak el s féíannyi alvással beérik. Őrizkedjünk ; attól, hogy ezeknek a példáját kövessük. Valamint nem létezik olyan gép, működés számbavehetö pihenés mellett, fel ne mondaná a szolgálatot, épugy kimerül annak az embernek a szervezete, a ki az alvással takarékoskodik. Az állandó eröbeli és tartós friss szellemi munkásság megkívánja a 6—8 órai álvást. Jáva korabeli fárasztó foglalkozást üzö embernek a nyolc órai alvás nem sok és nagyon megsínyli az később, aki az éjszakát, a melyet a Teremtő a pihenésnek szánt, megrövidíteni igyekszik, akár szellemi, akár erömüvi munkásságra fordítja, vagy pláne dorbézolással tölti el. Kutya betegségek. A magyar paraszt ember azt mondja az egézsege után érdeklődőnek : —- Kutyabajon sincs. Az hihetnők, hogy a kutyák a legegészségesebb állatai a termelések pedig nem igy áll a dolog. Nem is szólva a veszett kutyák okozta számos marási esetről rendkívül gyakoriak azok a betegségek amelyek kutyákról észrevétlenül származnak át a kutyakedvelő emberekre. Rövid, alig néhány miliméter nagyságú íérgek gazdái a nagy házőrző kutyák ép úgy, mint *az ölebecskék: mompszlik, ratlerek, dakszlik, stb. Ha e férgek apró tojásai bármi módon az emberi szervezetbe jutattak legszívesebben befészkelik magukat a májba s annak egy veszedelmes kórságát, idézik elő, de ép úgy kiválasztják az agy- velőt vagy a szemtekét uj lakóhelyüknek a mikor is vakság sújtja az illetőt Gyermekeink közelébe tehát kutyát ne engedjünk, tiltsuk meg szigorúan a kutyák simo- gatását s a négylábú házibarátokkai való ! enyeígést, ne engedjük meg a kezeknek annál kevésbbé az arcnak nyalogatását. Közigazgatás. A vadorzók ellen. Járásunk területén a vadorzók száma nagyon elszaporodott. Nap-nap után hallani lehet, hogy most itt majd másutt fogtak a tilosban el valakit. Fegyveradó és vadász-jegy nélkül lesnek a vadakra és lövöldözik azokat miáltal az államot és a vadász-terület tulajdonosát etemesen megkárosítják. Az ilyen bűnös egyének ! elszaporodásának, illetve törvényellenes cselekményük megakadályozására adta ki járásunk fő- szolgabirája a 864:903 számú rendeletét melyben ■ az illetékes hatóságekat utasítja, miszerint az ela- I dásra szánt vadak forgalmát ellenőrizze és minden ! olyan esetet, midőn a vad a jogos szerzést iga* zoló bizonylat nélkül kerül piacra, azonnal jelen tést tegyenek, hogy a legszigorúbb megtorlás irányában a lépéseket megtehesse. Szerkesztő: Barna Benő. Főmunkatárs: Borgida József. Szerkesztői üzenetek. (Kéziratok őrzésére nem vállalkozunk.) K. J. Helyben. Elkésett. Újévi számunkban szívesen helyt adtunk volna neki No n»m baj! Esetleg jövő újévkor feltéve, ha még akkor is folyni fog az Orosz japán háború. Koltai. Köszönet szives soraiéit, Löske. Gyűjti valaki az aranyakat. Mióla lett az úr olyan takarékos? Ez ellen apellálunk. D B. Oroszmező. Azt a naptárt az évi előfizetési nyugtával együtt szeretnék küldeni. Mikor ? Dr. B. S. Szilágy-Somlyó. Mi jó fiuk vagyunk ; várunk türelmesen. Meddig ? Azt Kegyed mond hatja meg.
