Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-06-11 / 24. szám
4 1905. junius hó 11. mon“-féle czidermalmok és „Mabilie“-féle al- mabór sajtók, valamint „Rydev“-íéle amerikai vándor aszalók, nemkülönben „György “-féle talyigára szerelt szeszfőző készülékek valamelyikét 3-6 heti használatra ingyen engedélyezni, ha az eziránti kérvényeiket legkésőbb julius hó 15-ig beterjesztik. Hajlandó továbbá nagyobb szilvatermő községeknek, mintegy 600 korona értékű „Casenille“-íéle aszalókat teljesen ingyen örök tulajdonukba bocsátani, ha ily aszalóknak mintegy 200-300 koronát tevő építési költségeinek viselését elvállalják és annak használatára vonatkozó hozandó szabályzatok jóváhagyás végett hozzá íelterjesztetnek. Árvíz. Kellemetlen valóságra ébredt a múlt héten 8-án községünk polgárságának jó része. Ugyanis, ha egyesek ki akartak lépni az udvarra, azt tapasztalták, hogy ott nem annyira járkálni, mint inkább csolnakázni lehet. Ezt az állapotot a 8-ára virradó éjjel kezdődő és délelőtt 10 óráig tartó felhőszakadás okozta. A községünkön áthaladó „Berszó“ és „Kajkana“ patakok hihetetlenül megnőttek, természetesen a növekedéssel az is együtt járt, hogy sebes rohantukban mindent, a mit útjukban találtak, elöntöttek : pinczét, házat, kertet, szántóföldet. Magukkal vonszoltak igen sok fát, kerítést. A veszedelem még nagyobbra növekedését szerencsére meggátolta az, hogy délíelé az eső megszűnt esni. A kár azonban úgy is óriási. A vasutaknak is nagy kárt okozott az eső azzal, hogy a viz több helyen átszakitotta a töltést és igy a közlekedés ez idő szerint lehetetlen. Értesülésünk szerint azonban 2-3 nap alatt helyreállítják az elszakadt részeket és a közlekedés ismét megindul. A vizáradás majdnem emberáldozatot is követelt. Apfel Dávid (Huszár) gyümölcselárusitó- nak 8 éves fiát a Berszónak rohanó vize magával ragadta és már vagy 50 méternyire vitte, amikor kétségbeesett kiáltozásaira szerencsésen kifogták. Baja — a hideg fürdőn kívül — nem történt. Váltóhamisítás. Haladunk a korral! A váltóhamisítás himes mezejére már a mi egyszerű népünk is rálépett. Minden kommentárnál szebben beszél a tett. Máries Vaszalika a Tódor somkutpatakai lakos a kővárvidéki takarék- pénztárban rövid időközökben kétszer vett fel hamis váltóra pénzt. Harmadszor is szerencsét próbált, ám ekkor pórul járt. A vezetőség már az előző két váltó aláírásait is hasonló irásuak- nak találta; a harmadik váltónál gyanúja szilárd alapot nyert. Erre az ipsét a csendőrségnek átadta, akik előtt Máries be is vallotta, hogy az aláírások tényleg hamisak. De nem ő irta őket alá — Írni nem tudván — hanem erre Tímár György gaurai lakost kérte fel, aki baráti készséggel vállalkozott is a föladatra. Ezt a csendőrök előtt be is vallotta. Hasonlóképen jártak el a kereskedelmi bankban 2 esetben. A csendőrség mindkettőjüket a szatmári kir. ügyészségnél feljelentette. Vasárnapi krónika. Véres verekedés folyt le f. hó 4-én Jederen a korcsma előtt. Ott álldogáltak többek között Herskovits Mihály és Kardos Gavrilla is. E közben valamin nézet- eltérés támadt közöttük, amint természetesen csak késsel lehetett elintézni. Ez még különösen vasárnapon, rögtön kéznél van, tehát az ügyet hamarosan el is intézték. És pedig úgy, hogy Kardos Herskovics egyik felső lábszárán alapos szúrást ejtett. Herskovics a vérvesztéstől elvesztette az eszméletét; első segítségben Dr. Kovács Mór körorvos részesítette. A tettest a csendőrök elfogták és egyben súlyos testi sértés miatt a járásbíróságnak feljelentették. Az alkoholizmus elleni kongresszus. Az alkohol fogyasztás nagymérvű növekedésére való tekintettel felhívta a m. kir. Belügyminiszter az érdeklődő törvényhatóságokat, hogy az alkoholizmus ellen f. évi szeptember havának 11-16 napján Budapesten tartandó kongresszuson magukat képviseltessék s az iránt az érdeklődést a társadalom szélesebb rétegeiben is fölkeltsék. Kereskedő és iparos tanoncz iskola vizsgája. A helybeli kereskedő és iparos tanoncz iskola évzáró vizsgája e hó 15-érf délután 4 órakor fog megtartatni az állami iskolában. Gál Jenó (ezelőtt Lakos és Gál) okleveles mérnök. Elvállalja mindennemű mérnöki munkálatok végzését és építmények tervezését. Műszaki irodája Szatmáron, Eötvös-utcza 13. szám'álatt van. ___________ K OVARVIDEK A nagysomkut vidéke anyakönyvi kerület statisztikája május hóról. Születtek: 72. Petrus János és Román Máriának „Gegrely“ május 2-án Somkutpataka. 73. Ávrám Péter és Mol- dován Máriának „János“ május 5-én Nagy- körtvélyes. 74. Pap János és Csott Annának „György“ május 21-én Jeder. 75. Fátul Kelemen és Buttyán Rózsának „Tivadar“ május 16-án Jeder. 76. Timb György és Rusz Máriának „Anna“ május 16-án Nagykörtvélyes. 77. Pap Dömjén és Hotye Agápiának „Flóra“ május 19-én Jeder. 78. Burgye Gábor és Kri- sán Eudodikának „János“ május 26-án Jávorfalu. 79. Tunsz József és Tunsz Annának „György“ május 28. Nagykörtvélyes. 80. Rogoz Vazul és Pruna Annának „Rúzsa“ május 23-án Jeder. 81. Birle Gábor és Dale Agápiának „Rozália“ május 30-án Jeder. Házassápot kötöttek: 27. Ágoston Vazul Csőit Hágán Mária Somkutpataka május 1-én. 28. Lár Miklós Fericse Lemmán Mária Fericse május 8-án. 29. Borota Miklós Jeder Buttyán Anna Jeder május 15-én. 30. Drágos Vazul Nagysomkut Buhán Mária Somkutpataka május 26-án. Mep haltak: 53. április 30-án Szurduk György 39 éves tüdő- gümőkor Somkutpatakán. 54. május 2-án Timb János 65 éves aggkori végkimerülés Nagykörtvélyes. 55. május 4-én Petrán Tivadar 75 éves aggkari végkimerülés Nagykörtvélyes. 56. május 4-én Bonácz Vazul 1 hónapos veleszületett gyengeség Jeder. 57. május 6-án özv. Gáspár Jeremiásné született Maries Mária 70 éves aggkori végkimerülés Jeder. 58. május 10-én Pap Jánosné, született Sztezserán Zsófia 60 éves tüdőgümőkor Somkutpataka. 59. május 23-án özv. Lupucz Jeremiásné, született Hegán Mária 90 éves aggkori végkimerülés Somkutpataka. 60. május 26-án Miháska Rozália 2 éves veleszületett gyengeség Somkutpataka. Piacz^árak az 1905. évi junius hó 5. hetivásár alkalmával : Búza — Rozs — Tengeri Zab - Paszuly (100 kgr.) » n »» n n íj 18 K 00-18-30 14 „ 00-14-10 18 „ 20-18-30 14 „ 30-14-50 27 „ 00—28 00 CSARNOK. A szív szerelme ... A szív szerelme nem a lenpe szellő, Mely epyik helyről a másikra száll; Dúló harczokban védett várfal az, mely Minden harez múltán csak dicsőbben áll. A sorsa küzdés, épő fájdalommal, Parányi réstől szappatán sajop, De boldopitó, hopyha küzdve s nyerve Emlékül ottan epy nevet hapyott! S ha rommá lön a bősz csaták füzében S szétdulva fekszik pusztán, ridepen: Ijesztő hely ... s rut, pyilkoló tőrével, A halál is csakhamar ott terem . . . Aniő. R két beteg. A méltóságos asszonynak volt egy kis fiúcskája meg egy kutyuskája. A Laczikával (igy hívták a gyermeket) a nevelőnő foglalatoskodott és sétára ment vele, a Lulukával (igy hívták az ölebet) ő méltósága játszadozott, karjára vette, ölébe tette, meg-megcsókolta az orrát, szemét, száját és naponta kikocsikázott vagy kipromenádozott vele. Ha rósz volt Laczika (a nevelőnő bepanaszolása szerint) ő méltósága saját becses kezeivel elnáspágolta; ha csintalan volt Luluka, a méltóságos asszony büntetésül nem vitte el magával, de mikor haza jött fájó szívvel (alig tudta nélkülözni a kutyuskát) és látta, mint siránkozik az öleb, majd örömében ugrándozik előtte és nyalogatja szoknyája szélét, érzékeny lelke nem tudott tovább haragudni a kutyuskára és fölemelte, puszizta s valczerezett vele. És megesett, hogy Laczika egy nap erősen köhögni kezdett, a torkát fojtogatta valami, nagy láza volt. A nevelőnő tudomására adta a méltóságos asszonynak az eredményt. O méltósága megnézte a fiút, a ki éppen akkor nem köhögött, a torkát sem fojtogatta pillanatra semmi. — Kis meghűlés — szólt a méltóságos mama - kis gyomor elrontás. Nem kap enni, de adjanak a torkára egy vizes borogatást. És megesett, hogy Luluka egy nap csak nyöszörögni kezd és egyebet se tett, mint nyöszörgőit. Nem ugrándozott, nem ficzánkolt, mint annak előtte, nem nyalogatta úrnője tenyerét, arczát, szoknyája szélét. A sarokba kecsmergett és csak nyöszörgött. — Jézus Mária! — kiáltott fel rémülten a mama, azaz pardon az úrnő. — Mi baja van Lulukának ? Édes kis Luluczikám, mi lelt, mi fáj ? Szegény kutyuskám, drága fiacskám, valami bajod esett. És becsöngette a szobalányt. — Hamar szaladjon el az orvoshoz! De várjon csak, nem ahhoz, a ki a mi utczánkban lakik, hanem ahhoz a másikhoz, az állatorvoshoz, a ki a harmadik utczában balra a második házban lakik. Mondja, hogy tüstént jöjjön el, mert a Luluka halálosan beteg. Hát rohanjon. És a szobalány elvágtatott, miközben a méltóságos asszony szalonjával szomszédos szobában Laczika szaggatott, de erőteljes köhögése volt hallható. Többet észszel, mint erővel. Az országúton haladt két vándorlegény. A mint lassú léptekkel bandukolnak, szinte egyszerre pillantottak meg a földön mindaketten egy erszényt. Utána kaptak, az egyik felét az egyik, a másik felét a másik fogta görcsösen. Mindakettő magának akarta vindikálni a tulajdonjogot. Egyik sem engedett. Szó szót követett, majd, midőn berekedtek a nagy disputálásba, nem voltak restek karjaikat is segítségül hívni. Kékre, vörösre verték, megrugdosták, félholtra öklözték egymást, mig az egyiknek a verekedés hevében ötlete támadt.- Hopp, megállj! Talán agyonverjük egymást s aztán az ördögé lesz az erszény. Nem volna jobb testvériesen, baráti módon megosztozkodni a tartalmán annál is inkább, mert egyszerre láttuk meg. — Mondsz valamit — szólt a másik. — Szent a béke és közös az erszény tartalma. Ezzel az első felvette a verekedésközben eldobott erszényt, kinyitotta, hát benne nem volt egyéb, mint - két gomb. Egymásra néztek és hallgattak. Szótlanul folytatták tovább utjokat.
