Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-15 / 3. szám
1005. január 15. KÖVÁRVIDEK 4 ugyanazon foglalkozást űzök szorosan összetömörülnek, a mi még nern volna kár sőt határozottan előny, csakhogy az öszt- szetömörülés nagyon is szoros, annyira, hogy a többi foglalkozási ágakat űzőket csaknem ellenségekül tekintik. Társadalmi önzés, társadalmi széthúzás, tagoltság az egész vonalon. Ez az úgynevezett hiánya a társadalmi kapocsnak. A különféle trustök, kartellek, szak- szervezetek, kiváltságok és kedvezmények hajhászása az eszközök, amelyek segítségével mindegyik társadalmi réteg a másikkal kívánja megfizettetni a saját anyagi boldogulását. Nem helyeselnők azt sem, ha külömbséget kellene tennünk iparos, kereskedő, lateiner és földművelő közt, de mi már ezen is túl vagyunk, mi már ismerünk ; szatócsok társadalmát szemben a nagykereskedőkével és gyárosokéval; van már nálunk szűcsök, szabók, pekek osztálya, szemben a többi adófizetővel, a kik pedig szintén szemközt találják magukat a közhivatalnokokkal, a legújabban pedig ugyancsak éreztük a vasutasok összetartását. Hogy mindenki a saját javán munkálkodik, ezt csak helyeselni lehetne, de ha több volna az együttérzés a külömböző rétegek közt, akkor ezek bizonyára tekintettel lennének a saját érdekük mellett a többiek érdekeire is. Együttérzés és méltányosság legyen a fékező, amely a társadalmi erők működését szabályozza. Ez lenne az egyik tanulság! A másik esetnel elég a tény konstatálni, s kézenfekvő a tanulság. Igaz, hogy földművelő á'lam vagyunk. De mindeti tseiro gondolkoznunk kellene, hogyan lehetne elkerülni azt, hogy egy esetleges szárazság soha se nőhesse ki magát nemzeti szerencsétlenséggé Mik volnának az eszközök? Más talán jobban tudja.Én nem vagyok sem szakember sem po'itius; de azt hiszem helyes csatornázási rendszer, azonfelül a nép jövedelmének fokozása mellékj oglalkozásuk selyemhernyótenyésztés, méhtenyésztés slb s a lelekjövedel■ mezőség ének emelése által mind mentő eszközök lehetnének a szárazság fenyegető réme ellen. Dolgozzunk ez irányban ! Ez másik tanulság. Kottái lzsó. Barátaim ! voltam egyszer én is boldolg — Feleségein volt. Gvsztenyeszin hajú, halvány-piros arcú, tüzes asszony. Szerettük egymást. Ha rám vetette sötét szemeit a paradicsom minden boldogságát éreztem. — Mindenem volt ő nekem és én neki mindene valék. -- Megimádtam lépése nyomát. Letérdelve csókoltam a helyet, ahová lábát tévé! És boldogok voltunk. Sohasem hiitem, hogy vége szakadjon • . . Történt egyszer. . . Tárgyaláson voltam és csak késő este végeztük be. Szaladva mentem haza Hisz én még nem voltam ennyi ideig távol az én földi angyalomtól. — Hazaértem. Feleségem a szobában találtam. Magam mellé vontam a kerevetre és mohón csókoltam meg, — de ő nem viszonozta csókomat. Nem tudtam mit gondolni. Rossz sejl elmektől izgatva kérdezni kezdtem „Bajod van édesem ? Fáj valamid ? — Vagy talán már nem szeretsz ?;< Ő véresre harapta ajakét, teste vonagloit, mint a sebzett galambé és kinyögte : „Nem! agyamba szállt a vér, majd torrni kezdett s iszonyúan tombolva -lüktetett. Megragadtam karját s oly őrülten szoritám, hogy fölsi- koltott s erőtlenül a földre rogyott. ,,Megcsaltál ?“ orditám — s izgatottan járkáltam föl s alá a szobában. — Nem tudtam miA háború tanulságai' A Port-Artur erődmonstrumainak leomlása s a diadalmaskodó japán hadsereg újabb és újabb sikerei nem csak a két hadakozó fel szorongva lesett aggodalmának tárgya. A diadal és vereség elsősorban és legközelebb kétségtelenül a két népet érdeklik, de rajtuk az egész világ népének éber szeme, hogy ellesve a háború tipikusabb sajátságait és részleteit sajat előnyükre alkalmazhassák. Van azonban a háborúnak ettől teljesen elütő, nem katonai tanulsága is. Emezt a harc okai szolgáltatják. Kicsinyszerü és mesébe illő volna annak hangoztatása, hogy a háborúk személyes gyűlölködések miatt is támadhatnak. Még a múltban is ritkán volt érre példa. A mai állami szervezetek és társadalmi alakulások a gazdasági érdekek jegyében születtek s igy a gazdasági előny kivívása a fő cél, ha lehet egyezséggel ha kel* az öldöklő háború átkos eszközeivel. Minden szerződés, engedmény és kivétel, mely az államok közt jő létre, akár tekompenzációval. vagy anélkül, egy-egy kis háború. Amint pedig akár békés akár harcias politikának neveznek, csupán titkos bujosdi tudomány, az, újabb piacok és előnyök megszerzésére. És ha két államnak ilyes terve- homlokegyenes ellenkezésbe ütköznek, jő az ultima ratio, a háború. A guruló rubelekről ismert, föld-éhes politikája Oroszországnak, nemzeti szempontból tagad hatatlanul üdvös. Századok óta folytatja ezen hó ditópolitikát a minden oroszok cárja, Lassan terpeszkedik, mint a hízott pók, békés őrvek alatt de folyton készülődve a háborúra. Korántse higy- jük azonban, hogy csak Orosz ország tesz iyg hasonló az eljárása az összes életerősebb nagyhatalmaknak, sőt még a republikánus Egyesült-Államoknak is. Az erősebb mindig győz s a meg" szerzett föld a hatalom, az erő, a megélhetés ;for - tása. Anglia csak nemrégen fejezte be a búr háborút s a napokban már is újabb szigeteket foglalt el Ausztrália körül. Németország csendes háborút folytat Afrika keleti szélein, iparával és a nagy tőkével kikezdi Törökországot és Kis-Ázsiát. Az Egyesült-Allamok elfoglalja az ellenállásra képtelen délamerjkai kisebb államokat- Franciaország pedig Afrika északi részein szerze/.kedik. Sőt Olaszország és Magyarország Ausztria között is elhi- degül a szövetséget viszony a balkán miatt. Mindezek a gazdasági érdekek harcai. Oroszország érezve iparának és kereskedelméneK gyengeségét a szomszéd államokéval szemben, melyeknek ellenállni nemcsak, hogy képtelen, de piacait egymásután veszti; hez fogjak, mit tegyek. — Majd dolgozó szobámba mentem át és gondolkozni próbáltam a történteken, de semmi nem jutott eszembe, egy gondolatnak nem voltam ura. Többé nem találkoztunk. Elváltunk egymástól egy szó, egy tekintet nélkül örökre, örökre .......... De nem. mégnem. Egyszer mégis találkozunk, .. . Hűvös szél, sárguló levél, zizegő avar és 5 mégis virágok között feküdt — a ravatalon Amint beléptem egy levelet nyújtották át. Az volt rá írva, hogy „találom után adják át Lászlónak !“ — Át menten a másik szobába és reszkető kezekkel bontottam fel a levelet, olvasni kezdtem. Az volt ott Írva, hogy ő szeretett — szeretett mindig — sohasem csalt meg, de halálos kór gyötörte belül s hogy el ne kapjam inkább. . . hahahaha . . . Őrülten rohantam vissza s ravatalhoz. Rá borultam, megcsókoltam, s ajka, az a hideg ajk, mintha mozdult volna, mintha szólna: „Késő, hiába minden, . . . minden I . . . Azután nem tudom mi történt. Mikor magamhoz tértem ágyban] feküdtem. Körüliem sötét, néma, csendes és kihajt volt minden. Gondolkozni kezeltem és eszembe jutott, hogy a nő, a gyönge a távoli kelet piacait óhajtotta megszerezni, ahol elenyészően csekély ellenállásra találna. Ezért áldozott milliókat a szibériai mandzsuriai vasútra, ezért leste a legelső kínálkozó "alkalmat, hogy Mandzsúria és vele Port-Artur birtokába essék. így elzárták volna a külföldek s maguk jövedelmező és roppant terjedelmű piacot szereztek volna. Japánország azonban, melynek ipara és kereskedelme nem megvetendő egész jövőjét és egyetlen jövedelem forrását látta eképpen veszélyben, amelyért máris annyi fáradsággal vérrel és törekvéssel áldozott. Mint a legközelebb álló s a kontinensen legműveltebb állam létfentartási ösztönétől hajtva támadt a nagy Oroszbirodalomra Amint látszik, mindkét félre életfeltétel volt a harc indító oka. Az államok lázas sietséggel szerzik újabb területeket, melyeknek mindegyike egy-egy jótétemény az államra és az anyagi javak osztója. Egyedül mi állunk tehetetlenül s csupán szemlélői vagyunk a körölöttünk történő osztozkodásnak, mi hangtalan szemlélői az európai koncertnek, jóllehet mi szorulnánk leginkább arra. Természettől áldott helyzetünk akadt, előttünk tárva-nyitva a dél, a nagy Balkán összes 'orszá országaival s ahelyett, hogy kihasználnék a véletlen adta előnyöket, várjuk összetett kézzel, mig idegen állam felfedezi azt, mint egy u|, könnyen lefoglalható piacot. Egy csomó magyartalanságról. Irta: Hamvai Lajos tlr. (Folytatás.) Már mondottam, hogy a szókép és beszéd- fordulat olyan egyéni kincse egy nép szellemének, amelytől egyenesen megraboljuk a népet, ha helyette más nyelvből veszünk kölcsön és azzal a magunkét kiszorítjuk. Leggyakrabban a szóképnek és fordulatnak néprajzi vagy kulturhistóriai jelentősége van. — így például mi azt mondjuk „a kútra ment-1 (vízért) bizonyára azért, mert kutjaink nak régebben vagy semmi, vagy csak alacsony gárdobatjuk, volt és nem kutostorral, hanem úgy merték a vizet belőle, hogy rá álltak a keskeny nyílásra. Mi nem úgy mondjuk, mint a német, hogy egy fecske nem csinál nyarat, (Eine Schwalbe macht keinen Sommer) hanem, hogy nem csiná tavaszt. — Mert hozzánk a fecskék már kora ta vaszszal érnek, Voltaképen 'magyaros alakja e példabeszédnek igy szólj „egy sátor még nem vá nő milyen áldozatot hozott az s erős férfiért- akit szeretett 1“ Itt erős köhögés rohanta meg, majd ennek csillapultával — mely lélekzetet véve — igy folytatta : Éddig van fiuk ! — Azóta mindig fáj itt belül, nagyon fáj! En az én angyalom a földben van. — De nem menekülsz mégsem előlem. — En is után- nad megyek — Hogy rágnak belül a férgek 1 — Úgy, úgy csak rágjatok. Halljátok hogy kacagnak mellemben a parányi állatok ? — Csak kacagjatok, hisz a professzor úgy is azt mondta, hogy száz évig is elélek,. . , De nem, nem, nekem nem szabad élnem, — Elmegyek én is. . . Várj . . . várj én édes szerelmes árvám, megyek . . . megyek . , . megyek . . . László elhallgatott. Ismét erős köhögés vett rajta erőt. Elfuladt, majd egészen elerőtlenedett és összeesett. — Eszméletlenül vittük haza. « * * Két héttel ezután eltemettük a mi jóbarátunkat. — A tüdővész ölte meg.
