Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-21 / 21. szám
KOVARVIDEK 1905. május hó 21. Nem volna tehát okszerű, hogy a község ismét vállalja az ennek újbóli felállításával és fenntartásával járó költségeket. Az lesz a leghelyesebb, ha a képviselőtestület a kereskedelmi kamara jóindulatát megköszönve, arra kérje fel, hogy egy elterjedtebb iparágra létesítsen tanfolyamot. 2 _____________________________ Ip arunk fejlesztésének általános elvei. Ahhoz, hogy valaki méltán a nemzet tagjának tekintessék bizonyos általános követelmények betartására van szüksége. Mennyivel inkább áll ez kisiparosainkra, kiknek reorganizácziója képezi ma a magyarnemzetnek úgyszólván egyik legsürgetőbb feladatát. Igen általános elv az, hogy minden iparos kellő erővel és képzetséggel lépjen az ipari pályára, mely ma mindinkább több erőt és képzettséget igényel. A ki erre képzettséggel nem bir, ne szaporítsa a proletárok számát. Minél nagyobb értelemmel s szorgalommal munkálkodik pályáján a szakember, annál több hasznot hajthat magának, de annál több kárt tehát polgártársainak s végre az egész nemzetnek, ha munkálkodásával nincs párosulva a becsületesség t. i. a méltányosság és igazságszeretet, amely tulajdonságok szinte egyik megnyilvánulása ama általános követelményeknek, melyek sikerrel hatnak iparunk újjá élesztésére. A becsületesség tehát nélkülözhetlen kellék az ipari élet mozgalmaiban. Csak erkölcsileg egészséges nemzettestben virulhat valódi ipari élet. A takarékosság hasonló mérvben fontos kelléke iparunk fejlesztésének. Ez elmaradhatlan különösen a nemzetállamban. A nemzet melynek testében jelentékeny a nem takarékosok száma, Kanaán földén is fölemészti magát és az elsat- nyulás dísztelen halálával pusztul el, mig viszont az a nemzet, melyben a takarékosság szelleme él és uralkodik: mostoha körülmények közt is viruló közgazdasági életet fog élni. Ezért mindenkinek szemeiéit kell tartani, hogy erejéhez képest mennyit fogyasszon. A pazarlás, különösen fényüzési czikkekben csak romlott társadalmi életnek lehet szülőoka. El nem engedhető általános követelmény, hogy a magyar iparos a magyar föld nyersterményeit használja fel munkáihoz. A ki az ellenkezőjét teszi s megvetve a belföldi nyersterményeket, idegen nyersanyagokat dolgoz fel, melyek idehaza könnyen beszerezhetők, mondom, az ártalmas és vétkes tagja a nemzet köz- gazdasági életének. B beszéd- és értelemgyakorlatok tanításáról, különös tekintettel az idegen ajkuakra. A tanítói egyesület által Nagysomkuton f. hó 11-én tartott gyűlésén felolvasta Szűcs Gyula állami tanító. Ez a nem is tantárgy, hanem olyan játék- szerű ismeretközlő beszélgetés — igazi kincsesháza minden iskolának. Ez tanítja meg a gyermeket beszélni, érezni, cselekedni s azonkívül ügyes kezelés mellett sok hasznos ismeretre. Mint Nagy László mondja: Ez azon egyetlen ut, melyen a gyermek leikéhez lehet férkőzni, mely által ki lehet bányászni I rejtekéből a kincseket, melyeket okszerű okta- ! tással a kezdő tanítvány szellemi javára értéke- i siteni kell. Tagadhatatlan, hogy a gyermek, még az alacsonyabb szülei háznál sincs minden szellemi előhaladás nélkül. Sokat látott, hallott, beszélt s talán már vizsgált — gondolkozott is mielőtt az iskolába került volna — de képzetei annyira homályosak, figyelme oly szórakozott, gondolkodó tehetsége oly gyenge s a beszélgetésben annyira gyakorlatlan, hogy az iskolai tanításnak erre támaszkodni nem lehet. Biztosabb alapot kell keresni s felhasználva a gyermek ismeretkörét - abból kiindulni. Ezt a biztosabb alapot pedig egyedül az, hogy az alkohol hőemelő, lázfokozó hatással bir. Nem csoda, hiszen maguk az orvosok is uagvon sokáig vitatkoztak ezen. Jó e kérdésről tájékozással bírni. Tudományunk jelen állása az alkoholnak a test hőmérsékletére való vonatkozásában a következő: Ha egészséges ember kis mennyiségű, de magasabb fokú alkoholt tartalmazó italt vesz be, csakhamar meleget érez a gyomrában és később az egész test köztakaróján végigáramlani. Ha most a testet megfelelő módon meghőmérőzzük, semmi számbavehető hőemelkedés nem észlelhető. Tehát az a meleg-érzés inkább csak egyéni, szubjektív. Ha tehát a hidegben dolgozó napszámos, a didergő koldús, vagy bárki is, aki a szabadban átfázott, néha-néha egy-egy hörpintés alkoholt vesz magához, az a jóleső melegülési érzés nem jár a testhőmérséklet kóros és káros emelkedésével. Közepes adag, mintegy 30 grammnyi 95°/0-os alkohol, amelyre az ittasságnak még csak kezdetével sem reagál a szervezet, már 0.3 — 06. °C. hőcsökkenést idéz elő. Ilyen mennyiségű alkohol tehát, ha eleinte melegülési érzést kelt is, még nagyobb fázási érzést eredményezhet azután. Ha pedig 90°/0-os alkoholból 30 grammnyi adagot ismételten mindaddig vesz magába a szervezet, mig bódulat és álom jő létre, ez esetben a test hőmérséke nemcsak több tized, de több egész fokkal is csökken. A kisebb adagban bevett töményebb alkoholra érzett subjecztiv melegülést a gyomor véredényeinek a kitágulása okozza. A hőcsőkben és pedig a köztakarón át történő nagyobb hőkisugárzásban leli magyarázatát. Az alkoholnak nem hőemelő, de sőt hőcsökkentő hatása van. Es ezt a hatást az orvosi tudomány adott esetekben ki is használja, valamint azt az igen becses tulajdonságát is, hogy szakszerű alkalmazása a gyengült erők ellenállását fokozni képes. És fokozni képes a testben végbemenő elenyülést, anélkül azonban, hogy ez a szervezet rovására történnék. Az egész életíoganat nem más, mint folyton tartó elenyü- lés, ha ez megszűnt, megszűnt az élet is. Ennyi dicséret feltétlenül megilleti az alkoholt ; igen, de csak mint gyógyszert. A hathatós gyógyszerek legnagyobb része azonban nagy adagban veszélyes méreg. Ez áll a- alkoholra nézve is. Szeszt bárminő százalékban tartalmazó italokat általában véve alkoholos italoknak nevezünk. Spiritus alatt a mintegy 90 százalékú alkoholt értjük. A különféle pálinkanemüek 40-60 °/o alkoholt tartalmaznak. A borok 5-20 százalékot. A ki mindeme százalékú italokból néha néha egy egy megengednető adagot iszik, az még korántsem alkoholista. Sőt a ki például egy névnap alkalmával túl is megy kissé a határon, az még mindig nem az. Ezzel természetesen nem azt akartam mondani, hogy minden névnapkor ki lehet menni a határból. A határpont pedig az, amelyen egy Nobel-dijra pályázni már nem lehet, legfellebb egy — nobel-spiczre. Alkoholista az, akit az irás alkohol-beteggé tett; akit a szervedény rabul ejtett. Nem beteges szenvedélyről, hanem szenvedő betegről lehet itt szó. Az alkoholista betegségének a neve: alkoholizmus. A fokozata ennek a következő lehet: szokás, szenvedély, önmagával és a világgal való meghasonlás, testi és lelki betegség, bűntett, börtön vagy kórház, korai halál. Van heveny- és idült alkoholizmus, mely utóbbi átmenetet képez a reszketéses iszákossági őrjöngéshez, a delirium tremenshez. a beszéd- és értelem gyakorlatok helyes kezelésével rakhatjuk le. Mit teszünk mi most ? Szemléltetünk nehány tárgyat vagy természetben, vagy képben. A tanító mutatja — a gyermekek beszélnek róla. Képzeteiket rendezik- összefoglalják. Hadd mondjam el, hogy láttam egy iskolában a beszéd- és értelemgyakorlatot kezelni. A tan- és iró eszközökről beszélt a tanító. Ide vigyázzatok ! Azon eszközöket, melyeket tanulásra és tanításra használunk, taneszközöknek nevezzük. Mit mondtam ? . . . Mond te is, te is . . . Mondjátok mindnyájan! Azon eszközök, melyek írásra használtatnak, neveztetnek — Íróeszközöknek. Mikor ezt is elfujták, kiszólitott egy olyan növendéket, aki már egy kicsit olvasni is tudott- másodosztályost! Kezébe adta Nagy László vezérkönyvét, melyben a feleletek jó vastagon alá voltak huzva. Olvasd! Ti pedig mondjátok utána. Azokat az eszközöket stb. A tanító ur pedig elment megnézni, hogy megy a -- szántás . . . Most mondják k. Kartársaim — fejleszti-e az ilyen tanítás a gyermek értelmét? Egy mákszemnyit sem! Valóságos szajkógyakorlat! . . . Hány iskolában kezelik, ha nem is egészen igy — de ehhez nagyon hasonlóan még most is a beszéd- és értelem gyakorlatokat! ? S csodálkozunk-e, ha a gyermekek ezeket unják? . . . A beszéd- és értelem gyakorlat csak beszéd- gyakorlat. Nem pedig az értelem, gondolkozás, helyes beszéd és szivnemesitésnek eszközei. Tanítása egyoldalú. Csak a látási érzékkel foglalkozunk. Miért nem vesszük igénybe valamennyit, mikor mindegyik anyagot visz a léleknek? Nézzük anyagát! S mondjuk meg őszintén- mi haszna van abból a gyermeknek, ha a szoba, falak, ajtó, ablak, asztal, szék, kutya, macska, tehén, tvuk stb. részeiről beszélgetünk vele ? Bizony semmi! Érdekli-e ez azokat az apró embereket ? Azt hiszem egy cseppet sem! S aztán mennyi az, mit a tanterv szerint pl. az első osztályban el kell végeznünk? Egy kicsit sok! Tanítása pedig nehéz, fárasztó s ép e miatt — mondjuk meg a hogy van — a tanítóság nagy része nem foglalkozik vele elég szeretettel. Nem is olyan régen felmerült az a kérdés, Az alkoholizmus, különösen pedig az idült, a testnek úgyszólván minden szervét megtámadja, Az emésztő szervek idült hurutját, a mirigyes szervek szívós elfajulását, a szív izomzatának és biílentyürendszerének a kóros elváltozását, a kisebb véredények kitágulását, a nagyobbak el- petyhüdését, a vesék megbetegedését, májzsugorodást, idegbetegségeket, szeinfenéki bántal- makat, megvakulást stb. vonhat maga után. En magam ismertem egy hírneves orvostanárt, aki felesége halála feletti vigasztalhatatlan nagy bánatában lett alkoholista és mint ilyen, vesebetegségbe esvén, ennek szövődménye folytán megvakult, és nem sokkal ezután, még úgyszólván élete delén, sírba szállt. Bánat, csalódások, boldogtalan szerelem, szerencsétlen házasságok nem egyszer szolgá-1 nak vezető okul az alkoholizmusnak egyeseknél való létrejöttéhez. Nagyjában véve olyan kóros elváltozásokat visz véghez az idült alkoholizmus a szervezeten, mint az idült arzén- és foszfor mérgezés. Az ittasság nem más, mint heveny alkohol mérgezettség. Szerencse, hogy mulékony ez az állapot. Vagy talán nem is szerencse. Mert ha nem volna mulékony, az emberek éppen úgy óvakodnának tőle, mint egyéb gyorsan ölő méregtől. Mily szomorú látvány egy egészen „a sárga földig“ leittasodott ember látása, amint ott hever, a hol a méreg leütötte, vagy a hová kidobták. Amint ott fekszik vagy fetreng, eltorzult arczczal, sokszor szederjes ajkakkal, ki merné akkor azt az öntelt, önhitt állítást hangoztatni, hogy Isten az embert saját képmására teremtette ?! Az ember eredetére vonatkozó darvi- nista tan is szelídnek tűnik fel ilyenkor, mivel tudvalevőleg csak józanéletü majmokat ismerünk. Egy ilyen állapot minden kijózanodás nél-
