Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-07 / 19. szám
1905. május hó 7 4 _________________________________. _______ Ki vagy te ? Miért jöttéi elém ? Miért kerültünk össze mi? Miért láttam merj egy uj világot, Ha el kell újra veszteni P Mi voltam? Álmaim királya, Csapongó, büszke, vad, szabad! 5 most egy szegény koldus vagyok csak, Kinek álmodni sem szabad . . . Dutta. Úgy általában elég jó napokat éltünk Münchenben. Alliárd, a franczia piktor annyit dúskált szerelem dolgában, a mennyit akart, én is tűrhető sorban voltam női szempontból, Okrófíról, az orosz festőre azonban elénekelhette volna a poéta, hogy árva madár, a kinek nincsen senkije. Félő volt, hogy nem is lesz vagy ha lesz, hát rövid ideig lesz. Mert az orosz természetért nem nagyon lelkesedhettek és nem is lelkesedtek a nők. Sajátságos, hogy ez a szellemes fiú például tiz órakor szeretetre- méltóan mókázott velünk is, ha tiz óra öt percz- kor nő is került a társaságunkba, oly kellemetlenül nyers lett, hogy bennünket is boszantott. És valahányszor megkérdeztük, miért ölt magára nők jelenlétében leikétől teljesen más külsőt, a meggyőződés hangján felelte: — Ez az egyetlen helyes metódus. Csak igy lehet nőkkel bánni. Ez a végérvényesen helyes metódusa nem igen ütött be, sőt sikerült neki még a régebbj évfolyamú hölgyeket is elriasztani magától. Ő azonban kitartott módszere mellett: Az Istenről azt szokták mondani, hogy képes csodatételekre és én el is hiszem ezt azóta, mióta Bürkei nénit, a korcsmárosné legkedvesebb és legszőkébb pinezérnője, — a kit csak véletlenül hívtak Mircl helyett Duttának, — kijelentette, hogy szerelmes az oroszba. Ezt nemcsak jelenlétünkben, de kivált jelenlétünk nélkül is bebizonyította a libakék szemű kis bajor leány. Furcsának találtuk az esetet és számoltuk az órákat, mikor lesz vége. Lehetetlennek találtuk, hogy íiligránka leány, akinek egyénisége csordultig volt émelyítő érzelgőséggel, nagyon rövidesen meg ne unja, amit eleinte talán érdekesnek talált az oroszban: a durvaságot. Kinos jeleneteknek voltunk tanúi. Ha Duttának köszönt valaki, a ki ismerte őt Bürkei néni korcsmájából, az orosz rárivalt a lányra: — Ez is biztosan a szeretőd volt . . . Ha barátságos volt Dutta arcza, ez nem tetszett Okroffnak: — Biztosan valami találkának örülsz . . . Ha komolyan nézett a leány, ezt kifogásolta az orosz : — Talán nem tetszem neked? . . . Fel is ut, alá is ut. . . És minderre Dutta zentimentálizmusánaks egész tartalma kiült a szemébe: — Ne bánts, hiszen úgy szeretlek! Ha már kiválóan undorodtunk az orosz brutalizálásán, rája szóltunk: — Ez a durvaság a legközönségesebb paraszt tempó . . . O legyintett a kezével: — Láthatjátok, mennyire helyes a módszerem. Két hónap óta szeretőm ez a leány és meg mernék esküdni, hogy egyetlenegyszer sem csalt meg. Erre meg mertünk volna mi is esküdni. A leány elhallgatta a legdurvább inzultusokat is és ha tekintetünkből csodálkozást olvasott ki, elsóhajtotta: — Istenem, olyan férfias ez az Okroff!... Beszüntettük hát mi is a fejcsodálkozásokat és kimondottuk a határozatot, hogy ezentúl nem fog fájni nekünk a Dutta feje és hogy ezentúl nem leszünk modorfinomitó egyesület. Határozatunkat álltuk, mig egyszer — minden ok nélkül — úgy le nem piszkolta az orosz Duttát, familiástól felmenőleg egész a szépanyjáig, hogy szegényke sírva fakadt; ekkor mibennünk is elszakadt az a bizonyos türelmi fonál és a franczia kijelentette Okroffnak, hogy megszakítunk vele minden összeköttetést, ha nem kér bocsánatot a leánytól még az nap. Ő belénk bámult s csak mikor látta, hogy nem alkuszunk, akkor mondotta, hogy megteszi. Este kissé izgatottan mentünk a nagy aktus színhelyére, Bürkei néni kocsmájába s a leány | vidáman, derűsen fogadott bennünket. Mintha délután nem is ordította volna be neki az orosz, hogy olyan ezédán viselkedik, akár a boldogult nagymamája. Mi igyekeztünk tekintetükkel meg- szurkálni Okrofíot, hogy kikényszeritsük belőle a bocsánatot, mire megsimogatta a leány kezét. — Dutta, én igazságtalan voltam délután hozzád . . . Itt megállóit. Mikor azonban megérezte vészjósló nézésünket, mindenre elszántan rebegte tovább:- Belátom hibámat és bocsánatot kérek érte. Sejtettük, hogy a kocsmában végre is nem fog Dutta az orosz nyakába borulni, de azt még is elégtelennek találtuk, hogy közömbös hangon mondta : Már el is felejtettem . . . És Dutta aznap este egyetlenegyszer sem ült oda az asztalunkhoz: — hogy sok dolga van a konyhában. És másnap megcsalta az oroszt egy kövér német diákkal. Nem tudom, ennek is erénye volt-e a durva modor. KŐVÁRVIDÉK KÖZIG AZQ AT ÁS. Közgyűlés. A f. május hó 2-án tartott rendkívüli közgyűlésen tárgyaltatott Hirsch Hermánné ingatlan eladása iránti kérvénye, a mikor is a képviselő- testület szótöbbséggel kimondta, hogy a folyamodó által telkének kiegészítésére kért 15Q-Ö1 területet a piacz-térböl 600 koronáért néki eladja. * Ma délelőtt 11 órakor a képviselő-testület a járási főszolgabíró elnöklete alatt tisztújító közgyűlést tart, mely alkalommal a törvény- birói, községi pénztárnoki, községi közgyámi és négy tanácsosi állásra a kijelölések fognak megtörténni. Építkezés. A múlt hét folyamán építési engedélyért folyamodtak: Mán Lajos, Turbacz Ödön és Romocsa Mihály. Himlő oltás. Az oltásra kötelezett gyermekeket a járási főszolgabii ó intézkedése folytán Dr. Gold Ármin körorvos f. május hó 21-én délután 2 órakor a községházánál fogja beoltani és újra oltani. Állategészségügy. Tekintettel a községünkben uralkodó sertésvészre, járásunk főszolgabírója rendeletet bocsáj- tott ki a lakosság figyelmeztetésére, hogy az előforduló állati megbetegedések a községi elöljáróságnál haladéktalanul bejelentessenek. Távírda és távbeszélő vezetékek. A m. kir. posta- és távirda igazgatóság megkeresésére járásunk főszolgabirája elrendelte, hogy figyelmeztessenek azon birtokosok, kiknek birtokukban levő fák a távirda vagy távbeszélő vezetékekkel érintkeznek és ez által a vezetékek üzletképességét károsan befolyásolják, haladéktalanul galyazzák le. KÜLÖNFÉLÉK. Régi kuruzslók egészségi szabályai. Egy régi csodadoktor orosi feljegyzései akadtak a kezünkbe, a melyekben a tudós férfiú a nap minden szakára bölcs tanácsokkal szolgál. Az érdekes de követésre egyáltalán nem méltó szabályok igy szólnak: „Midőn fölkelsz, egyszerre ne ugorj az ágyból, mert attól megfájul a fejed. Midőn leszállsz, mezítláb a földre ne lépj, mert abból támad a nátha-hurut. A ílanell-réklit télen-nyáron el ne hagyd, mert az őriz meg minden bajtól. Ablakodat ki ne nyisd, mert csuzt kapsz. Ne ásíts és ne nyújtózkodj, mert valami ér megszakad benned itt-amott. Tyúkszemedet ne aprítsd, mert belevágsz, rákot kapsz, elpatkolsz. Sipka nélkül ki ne menj, mert napszurást kapsz, helehalsz.“ — Következik a reggeli. „Kávét ne igyál, mert az méreg: epét támaszt. Tejet ne igyál, mert az megsavanyodik benned, elrontja a gyomrod. Csokoládét ne igyál, mert az megkeményiti a májat. Árpakávét ne igyál, mert az nyálkát támaszt.* — Mit igyál hát ? „Igyál vizet, pedig sokat, akár vagy szomjas, akár nem, de vigyázz rá, hogy mégis meg ne ártson valahogy. Utána járkálj sokat. A gyümölcsök közül ezekből ne egyél: Báraczkot ne egyél, mert attól kilel a hideg. Dinnyét ne egyél, mer. attól korelát kapsz. Epret ne egyél, mert az görcsöket támaszt. Almának hagyj békét, mert az keresztülhüt. Meggyet ne bánsd, vagyon annak magjában acidum borussicum. A többit pedig csak főve kóstoljad, mert állatok számára rendeltetett minden, a mi nyers — azt mondja az írás.“ — Ebben megnyugodva, tér a napi foglalkozásra. „Sokat ne dolgozz, mert az fogyasztja az életerőt. A kerti munkában megizzadsz, ne cseleke dd hát. Az olvasás főfájást okoz, hagyd abba.“ — Ez is megtörténvén, jön az ebéd ideje, a mikor ismét megmondja, hogy mit ne egyél. „Levest ne egyél, mert az elveszi a gyomor rugékonyságát. Húsfélét ne egyél, mert az bővérüséget okoz. Spárgát ne egyél, mert az hevít nagyon. Savanyut ne egyél, mert az ingerel. Édeset ne egyél, mert ellágyit. Babot, borsót ne végv magadhoz, mert azok felpufíasztanak. Zsírost ne egyél, mert attól kilel a hideg. Vizet étel közbe ne igyál, bort pedig azután se igyál, pálinkát pedig se előtte, se utána ne igyál.“ — Mit egyél hát? „Egyél sárgarépát sokat és spenótot akármennyit, mert azokban vagyon a földi természet ártatlansága.“ — Ekként megebédelvén, mit cselekedjél még egész nap? „Dolog után ne láss, mert gátolja az emésztés folyamát. Le ne feküdjél, mert hájat növeszt. Társaságba ne menj, mert megtalálnak haragítani s elönt az epe. Beteget ne látogass, mert a baj rád ragadhat. Színházba ne menj, mert megizzadsz, meghűlsz, meghalsz. Ne vacsorálj. — Le is feküdnél már. Ilyenkor vigyázz legjobban. Mikor lefekszel, teljes nyugalomban légy, őrizd magadat örömtől és szomorúságtól, sem magad bajával sem máséval ne törődjél. Lefekvén, a gyertya hamvát el ne fújd, mert attól megüt a guta. Virág ne legyen éjszakára a szobádban, mert detto, a guta üt meg. Ablakod nyitva ne maradjon, torokgyíkot kapsz.“ — Mikor pedig elalszol, erre vigyázz:
