Kővárvidék, 1905 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-30 / 18. szám
4 KOVARVIDEK 1905. április hó 30. II. Turbékoló kis galambok Csókolózíiak kertünk alatt, S elmerengve nézzük mi az Ártatlan kis galambokat. Azután mi ölelkezünk. Édes csókba forr az ajkunk — Fehértollu kis galambok Csodálkozva néznek rajtunk . . . R megérdemelt boldogság. Sokáig nélkülöztek. Nem kedvezett nekik a szerencse. A mihez fogtak, balul ütött ki. Pedig úgy szerették egymást. De a rósz anyagi helyzet kissé íanyarras lehet mondani: rideggé tette házaséletüket. — Hiába, az emésztő gondok megtépdesik az ideálizmus szárnyait. A férfi volt az erősebb. Megmaradt a hite, reménye és bizalma. Tudott várni, bár fájt neki, hogy az asszony vergődik mellette. És j mit tehetett az erősebb ? Vigasztalta, bátorította a gyengébbet. És az asszony, mert szerette az urát, megosztotta a kevesebbnél is kevesebbet vele. Aztán fordult az idő. A szilárd hit a szívós kitartás, a törhetetlen akarat diadalmaskodott. Jobb sorsba kerültek. Az ideálizmus uj és szebb szárnyakat kapott. A hidegség, a fásultság szerte foszlott. Az érzelmek, miket a kíméletlen gond erőszakkal visszafojtott, elementáris erővel törtek ki belőlük. Most mutatták meg csak egymásnak, mit a keserves napokban nem mertek, nehogy tetézzék kölcsönösen fájdalmaikat, megmutatták, mennyire egygyé vannak forrva, mily tisztán, mily fenségesen szeretik egymást. Valóban boldogok voltak és ennek az igazi boldogságuknak igazán tudtak örülni. És szólt a férfi:- Ugyebár édes feleségem, mi megérdemeljük', hogy nyomor és nélkülözés nélkül élhessünk, mert isteni módon szeretjük egymást, j Es szólt az asszony: — Igen drága uram, mi megérdemeljük e nagy boldogságot, mikor száz és száz ember pár él jóllétben és gazdaságban, de szeretetlenül. fi taláii gyermek. Egy polgár asszony az est sötétjében egy kapu alatt fekete kendőbe burkolt csecsemőt talált. Nem sokat teketóriázott, mert hát sajnálta a nyöszörgő kisdedet, újból begöngyöli- tette a kendőbe, karjára vette és miközben haza felé tartott, ekép monológizált: — Jóságos Isten, ily lelketlenség! Kinek az ég gyermeket ad, eldobja magától, ki meg szeretne egy kis babát, azt nem áldja meg vele. Talán nekem volt ez szánva. Igaz, hogy én és az uram alig tudunk megélni a sovány keresetből, de majd csak fölneveljük a kicsikét, ha Isten úgy akarja. Szinte rohant jókedvében s mig egyre dédelgette becézgette karján a csemetét, elgondolta, hogy fog örülni az ura a csöppségnek, mert mindenkor hő óhajtása volt egy ily apró jószág. Hazaért. A mint benyitott az ajtón, se szó, se beszéd, letette az asztalra a „fekete csomagot.“ — Mi jót hoztál, asszony ? — kédé a férfi és szétfejtette a kendőt. Alig tudott hová lenni ámultában, mikor megpillantotta a különös ajándékot, melylyel meglepte felesége, de csak hamar magához tért és gyengéden megfogta két kezével a gyermeket, fölemelte a levegőbe és úgy him- ; bálta a feje fölött. Nagy öröme tellett benne. ; A magzat fölemelésével egyidejűleg, a kendő bensőjéből valami a földre pottyant. Az asszony utána nyúlt. Felveszi. Egy hatalmas bu- gyeláris volt. Erre már a férfi letette a gyermeket és kikapta az asszony kezéből a nagy pénztárczát, j óvatosan kinyitja, hát uram-fia - telisdetteli volt bankókkal. Alig győzték megszámlálni. De mégis csak össze számlálták. Kerek ötezer pengő volt. — Vagyonos famíliából váló — mormogta j a férfi miközben zsebrevágta a bankókat. — Talán grófi gyerek — tette hozzá az j asszony. Aztán egyszerre elkomorodtak. Mintha I egy gondolatuk lett volna. És szólt az ember: — Eh, minek is nekünk gyerek! Ha eddig nem volt, ezután se kell. Egyebet se tenne, mint bőgne nappal és éjjel. — Igazad van — jegyzi meg az asszony — szegényesen éltünk idáig gyerek nélkül, most, hogy lesz mit a tejbe aprítani, csak galibát csinálna egy poronty. — Ez az igaz beszéd — folytatja a férfi — vidd csak azonnal vissza, honnan elhoztad. Es az asszony gondosan bepólyázta a fekete kendőbe a gyermeket és vissza vitte oda, a honnan elhozta. KÖZIGAZGATÁS. Közgyűlések. Nagysomkut nagyközség képviselőtestülete ! ma f. hó 30-án délután 2 órakor a községháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgyai: 1. A község tulajdonát képező 5 db. „ Albina“ j bank részvényeinek eladása iránti intézkedés, j figyelemmel az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. §-ára. 2. Vojth Bogdán nagysomkuti Igkos kérvényének tárgyalása a község tulajdonát képező „korcsma helynek“ részére leendő eladása, figyelemmel az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. §-ára. * / Ugyancsak rendkívüli közgyűlést tart a ! községi képviselő-testület f. évi május hó 2-án j d. u. 2 órakor, melynek egyetlen tárgya: Hirsch Hermáimé kérvénye a piacz terület egy részének részére leendő eladása iránt. Megjegyeztetik, hogy ezen közgyűlésen az 1886. évi XXII. t.-cz. 110. §-a értelmében tekintet nélkül a megjelenő j tagok számára határozat fog hozatni. KÖZGAZDASÁG. Madarak a cseresznyefákon. Gyakran szokott megtörténni olyan emberrel, kinek házától távolabb, a határban van a gyümölcsös kertje, midőn kimén oda, hogy az előző vasárnapon le nem szedett félig érett cseresznyéjét már a következő vasárnapon nem találja a fán; legfeljebb 1—2 szem piroslik még rajta, a melyből azt lehet következtetni, hogy a gyümölcs megérett és az elfogyasztok is csak érett állapotban fogyaszthatták el. Ha ilyen meglepetések alkalmával széjjelnézünk a fa alatt, azt látjuk, hogy a fa alatt teli van cseresznyemaggal, a miből aztán könnyen kisüthetjük, hogy a cseresznyét a madarak ették meg. Hogy ezen szomorú meglepetés többé elő ne forduljon, a következőképen kell ellene védekezni. Megemlítem azonban, hogy a nép között elterjedt azon védekezés, hogy papír, vagy ruhadarabokból a fára kötözött ijesztők nem érnek semmit. Legbiztosabb védekezésül szolgál az, hogy ha veszünk egy karika fehér ezérnát és a ezérnának az egyik végét kössük a fának valamely ágához és akkor körös-körül hálózzuk be a fa koronáját a czérnával, (vagy esetleg egyik ágról a másikra, körülbelül oly sűrűén, hogy a ezérnaszálak egymástól 30 — 35 cm. távolságra legyenek. Nagyobb fáknál ezen műveletet úgy teljesítjük, hogy veszünk egy hosszú léczet és erre úgy szegeljük az égjük végére a karikát, hogy az könnyen foroghasson s igy a magasba tartva, addig hordjuk a fa koronája körül, mig az nem elég, vagy a ezérna el nem fogy a karikáról. Ugyanez a művelet használható a paradicsombokroknál és mindazon növényeknél is, a mit a madarak meg szoktak dézsmálni. Rothadt szőlőből való bor javítása. Rothadt szőlő mustját erősen kell szellőztetni s lenyálkásitani és egészséges erjesztőt hozzáadni. Ha ezt elmulasztottuk s a bor ihatatlan, azt bajosabb megjavítani; próbáljunk a borhoz hektoliterenként 1 — 2 dekagramm vegytiszta csersavat adni s kénezett hordóba fejteni. A többszöri fejtés csak hasznára van. Ha gyenge a bor, 2 liter kozmamentes szeszt is adunk hozzá, olyképen, hogy fejtéskor a szeszt az üres hordóba előre öntjük. Az áterjesztés leginkább segit a bajon, ezt akként eszközöljük, hogy a bort lefejtjük s csersavat és annyi süvegezukrot adunk hozzá, a mennyi szükséges, hogy a bornak -rendes szesztartalma legyen s életerős tenyésztett erjanyaggal erjedésbe hozzuk. Legyek távoltartása a lovaktól. \ Hogy a legyeket a lovaktól távoltartsuk, a lovak szőrét, de főképen farkát erős diófa- levél főzettel átitatjuk s orrlyukait is bekenjük. Ezen főzet által még a lovak bőrére rakott peték is elpusztulnak. Most nyár idején lehet több főzetet is készíteni, hogy az év bármely szakában alkalmazhassuk azt. Esetleg permetezhetjük is a lovakat — sőt egyéb jószágot is — ezen főzettel. Hogy esetleg meg ne hüljenek az állatok, kiizzadva ne alkalmazzuk a befecskendezést és légvonatnak ne tegyük ki addig, mig meg nem szárad a bőrük. KÜLÖNFÉLÉK. Méreg az emberi nyálban. Gautier dr. párisi kiváló orvos-tanár legutóbb az emberi nyálkát tette vizsgálódás tárgyává és arra a különös eredményre jutott, hogy az emberi nyál éppen olyan mérges, mint némely kigyófajoké, csak hogy sokkal higabb annál. Gautier tanár több kísérletet végzett; 20 gramm sűrített emberi nyálat fecskendezett egy galamb bőre alá s a mérgezési tünetek majdnem azonnal mutatkoztak az állaton, mely eleinte reszketni kezdett, majd ingadozott, görcsöket kapott, elszédült s a szerint, a milyen mennyiségű a befecskendezett anyag, a galambok fél vágj' egy óra múlva elpusztultak. Az emberi nyál mérge azonban nemcsak a kígyó mérgéhez, hanem a hulla méreghez is hasonlít és az a különös sajátsága van, hogy még 100 fokra való hevítés után sem veszti el mérgező tulajdonságát. Érdekes megemlíteni, hogy egy korábbi vegyész, Reblais is ismerte az emberi nyál mérgező hatását s éppen azt hirdette, hogy az ember harapása veszélyes. A dohány korai élvezése ellen. Újabban némely ország gjmrmekeinél annyira lábrakapott a dohányzás, hogy a kormányok szükségesnek látták törvényes intézkedéseket tenni az ellen, így keresztül vittek Norvégiában egy törvényt, a mely szerint büntetés terhe alatt tilos 15 évnél fiatalabb egyénnek dohányt eladni. A Prinecz Edvard-szigeten tizenhat évnél fiatalabb egyénnek nem szabad dohányt eladni. Ha valami kiskorúnál lelnek dohányt, vagy dohányozni látják, pénzbírságot kell fizetnie, a melyet be nem hajthatóság esetén fogságra változtatnak; Francziaországban számos társaság alakult, hogy elnyomják a dohányzást az iskolás gyermekeknél, a mi mindjobban lábrakap nálok; a franczia kormány a legfelsőbb osztályokig valamennyi iskolában eltiltotta a dohányzást. A ki tudja, milyen káros a nikotin a fiatal szervezetre, örömmel fogja üdvözölni a hatóságok minden lépését, a mely a korai dohányzás elnyomására irányul. Laptulajdonos: BARNA BENŐ.
