Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1904-12-13 / 3. szám

1904. december 13. KŐVÁRVIDÉK 3 HÍREK. Személyi hir. Dr. Péchy Péter ur járásunk íőszolgabirája. f. hó 5-én délután Nagy-Károlyba utazott, a november 6 iki vármegyei közgyűlésre. Kinevezés. Eötvös Róbert urat, járásunk közszeretetben és köztiszteletben álló szo'ga. biráját a vármegyei főispán ur november 6-án tartott vármegyei közgyűlésen tiszteletbeli főszol­gabíróvá nevezte ki. Őszintén gratulálunk e nagyon megérdemelt kitüntetéshez. A „Nagykárolyi-Somkuti h. ó. vasút.“ vonalán fekvő Kavicsbánya megálló rakodó hely neve a kereskedelmi m. kir. miniszter engedélyével „Károlyi Lajos majorira változtattatok át. A szatmári kir katholikus fógymnásiuni f. hó 6-án (kedden) ünnepelte meg az intézetnek I. Lelenc általi újjá alapításának százados évfordu­lóját- Az ünnepélyen, bár a tvármegyei közgyűlés is ugyanaznap volt, — közéletünk igen sok tagja, aki szintén egykori tanítványa volt a jubiláló in­tézetnek, vett részt; azokon kívül ott volt Szatmár és vidéke színe—java. -- Az ünnepély sorrendje ez volt Kilenc órakor d. e. hála adó istentisztelet a zárda templomban ; honnan a főgymnásiumba vo­nult a közönség. Itt előbb az ifj, énekkar énekében, majd Haller tanár harmonium játékában gyönyör­ködött. Aztán dr. Fodor tanárnak ez alkalomra irt óráját szava.ta Fölkel Béla tanár, melynél úgy a szerzőt, mint a szavalót szűnni nem akaró taps­sal honorálta a közönség Majd Ratkovszky Pá! az intézet igazgatója lépett az emelvényre, elmond­ván magas—szárnyalási ünnepi beszédét. A közönség hosszas tetszés nyilvánítása után Nátolya Dezső Vili o t. szavalta a ,,Szózat“-ot minden hatás nélkül; A „Hymnust“ énekelte ezután az ifj. ének­kar ; végül az ifjúsági zenekar Indulót játszott. Általában véve a programm és annak lefolyása méltó volt a díszes ünnepséghez. Költöztetik az.óvodát Tudvalevőleg a jövő 1905. év tavaszán új óvodát építenek községünk­ben azon telekre, amelyen az eddigi óvoda volt. Az építkezési előmunkálatok miatt nem maradhat olt az óvoda A gondnokság Dr. Csuta Demeterné házát vette e célból bérbe, ahova már költöztetik is az óvodát. Vadászat Gróf Teleld Giza pribékfalvai ura­dalmaiban e hó 8.-tól kezdve nagy vadászatokat tartottak, melyeken részt vettek : Gróf Teleki Géza, Gróf Teleki Sándor, Gróf Dégenfeld Miksa, gróf Teleki László, Gróf Teleki Pá1, Gróf Teleki Jenő, /írót Teleki József, Gróf Teleki János, Dr. Péchi Péter Molcsányi Gábor, Veszprény Sándor, Schön- Gerr Sándor és i’j, Briinner Károly. A vadászat két napig tartott; terítékre került 228 nyúl, 25 fogoly és 2 róka. adományozás. Községünk állami iskolájával kapcsolatosan létesített „ napközi Jolikon “ bebútoro­zása a Széchenyi társulat 50 koronát adományozott. Betörés. Ez a betörés, a melyről jelen eset­ben hirt ad lapunk, kikerülte a páratlan éberségü csend—és rendőreink, de még a megszaporitott éjjeli őrök figyelmét is. Es téved, aki azt hiszi, hogy valami eldugott helyen történt. Ellenkezőleg: épen a megyeházában sőt nemcsak éjjel de fényes nap­pal is, amikor nem egy, de száz ember fordul meg . . . Hallatlan eset 1 És a merészségben túl­szárnyalják ez a betörök még a lelketlen templom rablókat islBetöitek a főtisztelendő úr élés kamrá­jába és felszakítván a befőztös üvegeket elzáró hóiyag-papirt, kiürítették azoknak tartalmát. Nem köröztették ugyan őket, de véletlenül mégis rájöttek, kik'voltak. Meg mondjam ? A - cinkék. Állami iskolák. Biztos forrásból van értesülve lapunk affelől, hogy Bodnár György s. tanfelü­gyelő úr Szatmárról már a közeli napokban járá­sunk területére jön, hogy jáiásunk több közsé­gének képviselő testületével tárgyalásokat folytasson uj álami iskolák létesítése, illetve építése iránt. Szatmári napló, címmel napilap indult meg Szatmáron. Az első számot olvastuk, elég jó ki­vonat különben a szerkesztője Balassa Sándor, a miből ha nem is foglalkozunk jóslással—megjöven­dölhetjük, hogy a boldogtalan emlékezetű Szatmári Hirlap^sorsára fog jutni. A helybeli szabadelvű párt. • folyó hó 4-én tartotta ujjászervezkedö gyűlését. Elnöknek egy­hangúlag Mán Lajos takarékpénztári vezérigazgatót, alelnöknek Pap István s. m. berkeszi ref. esperest, jegyzőknek Dr, Olsavszky $Gyula ügyvédet és Tárcza Aurél ügyvédjelöltet választották, meg. A gyűlésből Pap István indítványára gróf Tisza István miniszterelnököt, báró Podmaniczky Frigyest, Kristóffy József főispánt, Nagy László alis­pánt és Nagy Béláta vármegyei szabadelvű párt elnökét táviratban üdvözölték. Szalmáivá? megye törvényhatósága eh imp 6-án közgyűlést fait At. Az első tárgy Nagy Bála indítványa volt, hogy a közgyűlés a kormánynak bizalmat szavaz­zon. Gróf Károlyi István, gróf Károlyi György, Domahidi István, Nagy László, Szerdahelyi Ágoston, Dr, Adler Ignác, Dr. Falusi Árpád és Lubi Béla hozzászólása után a közgyűlés 130 szavazattal 60 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. Nagy Nyirosen. a „'Hehler és Goldstein" szesz gyár telepéhez tartozó kovácsiak e hó 5-én éjjel kigyuladt. Már javában égett a zsindely-tető amikor a községben cirkáló hossz.ufalusi járőr az észrevette és felverje a kovácsot, ki mit sem sejtve a feje felet i veszélyről, nyugodtan aludt a házban. Fel­ébredve, csak nehezen tudott családjával a hulló zsarátnokoktól menekülni. A tüzet a járőr az éjjeli őrök és a felvert lakosság oltották el, mely a padláson keresztül vezető kályhacsőből kipattant szikráktól ered. Regi h dfák árverése. Községünk belterületén lévő 38 számú hid mellett lerakott 42 drb. régi hidrát f. évi december hó 17-én fogja Slrohmájer József kir. utmester a helyszínén elárverezni. Elloptak. a minap Szerb János, görög katho­likus esperes istálójából a kocsis tulajdonát képező összes ruhákat. A csnndőrségnek sikerült kideríteni a tettest Diágos Vaszalika, Jederi születésű, nagy- somkuti lakos személyében, kinél a bűnjeleket is feltalálták. Tüzek. Varalyu községben e héten tűz volt leégett Gece Tódor háza. A kár mintegy 60 kor, A csendőr járőr az időben épen a községben volt és kiderítette, hogy a tüzet a házban lakó Csocsán János gyerekei Idézték elő, játszás közben- Som- kutpatakán szítén tűz volt e héten. Leégett a Maries Tódor háza, A kár mintegy 100 kor. Oka ismeretlen, Gál Jenő (ezelőt Lakos és Gál) okleveles mérnök elválal mindennemű mérnöki munkálatok végzését és építmények tervezését, Műszaki irodája Szatmáron, Battyány ulca I. sz. alatt van. Piaci árak a december 5 én tartolt hetivásár alkalmával; Búza — 50 kg. — — —- 9 K. 80 — 10 kor. Rozs <- „ „----------------8 „ 40 — 8.50 ig Te ngeri „ „----------------9 „-------- 9 50 „ Za b „ ,--------------10 „30-------10.50 „ Cs arnok. Költemények prózában, I. Tavasz volt. Illatos, mosolygó tavasz. A tiszta, azúrkék égen pompázva dezengett az Isteni nap. Május volt. Óh mily szép hóban jöttél a világra. Csokrot kötöttem születés napodra. Sárga szegfű és sárga eluzisautemum. Ez volt a csokor. Ked­venc virágaid 1 S mentem hozzád, hogy köszöntselek. Agyam a legszebb gondolatokkal, szivem a legszebb ér­zelmekkel volt tele. S ezt mind el! kell mondanom neked. Igen, hogy mennyire szeretlek, mennyire imádlak ! És ott voltam nálad. Úgy jöttél elém, mint egy égi jelenség S oly szép voltál, mint senki e világon. Arcod csupa bü-báj, szeped csupa csillám. S magad a megtestesült isteni lény : csudás, elra­gadó, plasztikus szépség! — Én csak bámultam banbán, szótlanul . . . . s elfeledve mindent, mint kigondolék - hófehér kezed reszketve megragad­tam s remegő ajkammal megcsókoláin . II. Te megbántottál —haragudnom keil. Beszél­nem hozzád tehát nem szabad Úgy ülünk szem­ben egymással némán, liallgatagon. • Fénylő ten­gerszemeddel hosszan felém nézel s kacéron rám mosolyogsz — én lehajtom fejem szomorúan s bánatos szem könnyel lelik meg. Várod a szómat, — hallgatok, lesem a hangod — szótlan maradsz, . . . Künn zuzmarás faágon fázó verebek cse­vegve bújnak össze. Talán egymást védik vi­gasztalva a kérlelhetetlen idő ellen. S mig némán, elmerengve nézem a boldog, didergő verebeket — szemem véletlen reád téved . . . S nem tudom miért — szivem elszorul . . . , S ki tudná miért ? — sírok, zokogok ,. . Ili. És megbékültünk. Egymás mellett ülünk vidá­man csevegve. Hallgatsz a szómra figyelmesen és ha csak percnyi lélegzetvételig megállók — kíván­csian lesed szavaim folytatását- — S én beszé­lek, beszélek lárszólag boldogan, gondtal anul. . . Úgy nem is sejted, hogy mig arcom csupa derű, szemem csupa mosoly, addig szivem idege­sen rakatul s lelkemre a bánat fájó lepte vet sötét árnyékot ?. . .. Ugye nem tudod, hogy mig vígan beszéllek neked, addig lelkem a jövőbe néz s ott sejtelemmel szörnyű képeket lát ? . . S csak beszélek, beszélek. . . Tán nem is tudom rr it, . . Érdekes lehet hiszen mulatta?. • • Nevetsz felette pajzánul, gondtalanul, boldogan.. . Belebámulok boldog, szűz .tiszt1, arcodba.. . arcomra vig moso'yt erőltetek. . . . Lelkem meg sir csendesen, keservesen , . Löske, Különfélék. Hogy köszönnek az emberek? A köszönés minden népnél a tisztelet kifeje­zésére szolgál. Módja azonban a különböző népeknél, kü­lönböző. Az észak-német például egyszerűen azt mondja : „Jó napot 1“ A szilézia paraszt pedig, — kinek minden­napi kenyerét nehéz munkával kell megkeresni, ha magához hasonlóval találkozik — evés előtt : „Jó étvágyai 1“ — evés után pedig: „Kedves egészsé­get !“ kíván. A rajnavidéki azt kérdi, „Hogy van? — Az udvarias szász: „Szép jó reggelt mond !‘ A cseh még udvariasabb! — Hozzáteszi a „legalázatosabb szolgáját is!“ .. . S ;py köszön; „Szép jó reggelt kívánok, — legalázatosabb szolgája !“ Este pedig : „Jó éjt kí­vánok — legalázatosabb szolgája, — aludjék jól! Az ausztriai — már messziről kiáltja : .Ke­zeit csókolom!“ A lengyel meg is cselekszi! S ha valakit na­gyon megakar tisztelni, megcsókolja az illetőnek ruhája szélét! . . . Az előkelő lengyel pedig igy köszön . „Lábaidhoz borulok 1“ — S mindjáit kérdi: „Boldog ön?“ Az olasz — a „Jó reggelt !“-hez hozzá teszi a „Hogy van ön ?“ Kérdést is. — A francia — minden találkozásnál egészségünk után tudakozó­dik : „Hogy van?“ s ez alatt (ha van!) bajuszával, avagy szakállával játszik. . .. A török — jobb kezét szivére, onnan hom­lokára teszi, hogy ezáltal őszinteségét s irántunk való tiszteletet bizonyítsa. Az angol — megkapja kezünket s oly erő­sen rázza, — mintha bizony ki akarná tépni. S még a nőknél sem tesz kivételt! A svédek és norvégok, — gondolatokba me­rülve járnak az utcán; nem csoda tehát, ha talál­kozás atkaimával azt kérdik egymástól: „Mire gon­dol ön?“ . . . A dánok — Jól él ön?“ Úgy látszik a jó élés nálunk ritkaság számba megyen. A németalföldiek — „Hová megy ön?" kér­déssel köszöntik egymást. A japánok — bókolások közt lehúzzák papu­csaikat lábaikról. Ezzel bizonyosan a tiszteletet fejezik ki, épen úgy, mint mi mikor kalapot emelünk. . . Khinában — kezet nyújtanak egymásnak s aztán egyik a másik kezét szivére szorítja s nyá­jasan hajlongnak kétszer háromszor. Ha két jó barát találkozik — azt kérdik egymástól: „Rend ben van-e a gyomra?“ Itt megemlítem, hogy a gazdag khinai 25 -30 tál ételből álló ebédet szokott enni s azért kérde zősködik gyomrának egészségi állapota felöl. . • . Ha pedig valami magas rangú hivatalnokkal találkozik, két kezét összetéve felemeli s igy hajtja meg magát egészen a földig. . . . Kalapjukat nem veszik le, mert az náluk megvetést jelent. A Hymalája hegység tövében lakó népek né mely néptörzsénél az a szokás dívik hogy a talál kozók hátat fordítanak egymásnak. A Hindosztában --pedig a féillak megfogjál egymás szakállát. . . A csendes Óceán szigetén lakó népek külön féleképen köszöntik egymást: Némelyek egymáshoz dörzsölik orraikat.

Next

/
Thumbnails
Contents