Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1904-12-25 / 5. szám

KŐVÁRVIDEK

1904. december 25

_ jItm" *V. " ............'......

Az inség-ügy.

Az a rossz esztendő, melyet a Gondviselés ránk mért, nemcsak a szegény nép kétségbeesését idézte elő, hanem tettre, mentő intézkedésre késztette a magas kormányt is. Az inség, — ez óriási fenyegető rém távoltartására, elhárítására alakultak meg — a kormány rendelete folytán — az egyes járások területén az u. n. „ínség- ügyi bizoítság“-ok. Ezek a bizottságok voltak és lesznek hivatva a szükséget szenvedő nép érdekeit képviselni, bajaikban azokat segíteni.

Járásunk területén is megalakult — a főszolgabíró elnöklete alatt — e bizottság. Régebben alakult meg, és — ha rendesen is, — régebben működik. Minden egyes tagja leadta már a véleményét arról, hogy mi módon lehetne gyorsan és hathatósan segíteni; mi módon lehetne a tél fenyegető rémét legkönnyebben elűzni.

Ezeket a minden oldalról beérkezett véleményeket és javaslatokat alapul véve, határozott aztán a magas kormány ez ügyben. És ezt a határozatot hozta Dr. Péchy Péter főszolgabíró a legutóbb tartott biz. gyűlés alkalmával a tagok tudomására.

E szerint: 20,700 korona, munka által feldolgozandó segélyben lesz része járásunk ínséges lakosságának. Munkát kapnak, amely, — mig egyrészről kenyeret szerez nekik, másrészről nagy hasznára van járásunknak is, amennyiben e 20,700 koronából 8000 korona a pri b ék fal u-f eh érszék-nagysomkuti ; 8000 korona a nagysomkut- somkut-pataki- jávorfalu-jederi vicinális utakon dolgozandó fel ; 4700 korona pedig a pribékfalui mocsarak Iecsapolására fordítandó.

A segélynek ez a módja igen helyes, méltányos és körültekintő. Nem alamizsnát :

2

„Bvárvfóék“ tárcája.

cTe h ér világ.

Fehér világ van; éjjel angyalok Lépkednek szűzi szőnyegén a hónak S bemosolyogván az ablakon Jó éjt susognak minden házikónak.

Nagy városokból, hol tolonganak,

Gyerünk, gyerünk ! Ott még a hó se tiszta ; A falu szép most meg a tág mező,

Mely nyugodalma gyógycsöppeit issza.

Szép sorba ülve gubbaszt a falu Öreg süveges sok-sok kicsi háza ;

Ami csak áll az üres udvaron,

Jó vastagon meg van mind szalonázva.

Haj, sóhajt is a gazda nagyokat S busán kerülgeti az üres ólat:

Mért hogy az a sok külső szalona A nap .léleksetéül is elolvad I

Szétszórtan egy-egy tanya füstölög,

Kicsillan égő mécse kis szemének ; —

Mintha pipázó égi pásztorok,

Nagy fehér szűrben nyájat őrzenének.

Amott az erdő ; dideregve áll;

Válla havát lerázni szinte reszket.

Az ág bogak légbe irt rajza:

Fehérrel éleit barna arabeszktk.

Hó futta tisztáson csemete-fák Gyémánt szilánku zúzmarával rakva ;

Mint hogyha mágnes volna minden ág S meghempergett vön fehér ércsalakba.

nyújt az ínségesek számára, de alkalmat ad nekik, hogy becsületes munka árán megszerezhessék azt. amit a természet — a rossz esztendő folytán — megtagadott tőlük. Dolgozni és keresni fognak tehát és egyúttal megvalósul e munka által a járás egy régi óhaja.

De nemcsak ennyiben kívánt a kormány az ínséges nép segélyére lenni. A községek jótállása mellett hajlandó 2 esztendei kamatmentes kölcsön alakjában a szenvedő nép segélyezésére szükséges takarmánynemüket és vetőmagvakat kiosztani.

Ezt azonban az inségügyi bizottság elfogadhatónak nem találta. És pedig, mert — ami tényleg úgy is van, -— az őszi vetés ideje már elmúlott, a vetőmagvakra szükség nincsen. Legfölebb tengerire. Az a tengeri — a Kanadai, — melyet kiosztanának, vidékünkül! vetésre nem alkalmas; ebben a földben az meg nem terem.

A kilátásba helyezett takarmányt pedig azért nem kéri, mert vidékünk szegényebb állattenyésztői, akiknek takarmányuk eddig nem volt,—már eladták felerésze szánt marhaállományukat. Azok pedig, akik nem adták el, már beszerezték takarmányszükségletüket.

Ellenben egy javaslatot terjesztett fel a bizottság, amelyben arra kéri a kormányt, hogy élelmi cikkeket bocsásson az Ínségesek rendelkezésére. És pedig akképen, hogy J az egész élelem-készlet Nagy-Somkuton j raktároztassék el és e raktárból az ínségesek a bizottság utalványa mellett —: beszerzési áron — juthassanak szükségleteikhez, készfizetés, vagy pedig, akik ezt nem tehetik, —- a képviselőtestület jótállása eile- J nőben. Egyben a bizottság egyetemleges j felelősséget vállalt a kért és kiutalandó élelmi készletért.

Üdvös volna — és hisszük: úgy is ,

lesz,— ha a kormány figyelembe venné és teljesítené is a bizottság eme javaslatát. Mert ezzel segítve lesz az Ínségesek azon csoportján is, akik munka- és keresetképtelenek.

Megszűnik aztán a jaj, a panasz, a siránkozás, amelyet az inség fenyegetése küld az ajkakra.

De nem szűnik meg soha az áldás - kérés azokra, akik nem felejtkeznek meg a nyomorgó ínségesekről. . . .

Valami a nőkről.

A korszerű kérdések sokféle szempontjai egészen összegabalyítják a felszínen levő társadalmi problémákat. Ma az egyik, holnap a másik próbálja ki rajluk szellemességét.

Hogyha egy-egy érdemleges és megszivlelést érdemlő gondolatot hallunk, ha egyik-másik író akár tudományos, akár művészi eszközzel hozzá szól a dolgokhoz, szinte feléledünk. Mert tény, hogy a nagy, mindenkit külön-külön és együttvéve érdeklő dologhoz hivatotiságot érez bárki is hozzászólni, ámde viszont ezzel szemben fennál az a tény, miszerint nagy horderejű és széles emberrétegeket mozgásba hozó kérdéseket taglalni- joga igazán csak a kiválóknak, hogy úgy mondjuk a kiválasztottaknak van.

Ilyen fontos kérdés a női nemnek a társadalomban és az állami, jobban mondva, jogi életben való érvényesülése, vagy mint az mostanában divatos — emancipálása.

A házasság, női kereseti ágak, a női szabadság talán szabadosság is mind egy kalap alá fogatlak és kimondftott a szentecia, amely szerint, ha a nők tulajdon olyan foglalkozási körben élnek, mint a férfiak, akkor teljes joguk van arra hogy kivegyék maguknak a férfi nemet megillető minden szabadságot- Ha nincsen meg az a foglalkozásuk, amely őket egy sorba állíthatná a férfiak

Koráll-erdő ez, vakító s merev,

Kihalt tengerfenék csodás világa ;

Búvár lehet csak, kincset kereső,

Aki mikép én, itt jár egymagába.

Búvár vagyok és előttem a kincs,

Aki akarja, része legyen benne: lm itt terül el őrizetlenül A tisztaságnak ősi végtelenje.

Ez lélegzetre jertek, emberek,

Jertek s nézzétek ez tinektek újság r Milyen fenséges, kiengesztelő E fehér arcú nyugodt szigorúság.

Szávay Syula.

<-Karácsomkor.

Addig amíg kincs, hatalom,

Gőg és ármány itt az úr ;

Addig amig a gonoszság Börtönökre rászorul;

Amig érdem és tehetség Igazságért kesereg;

Addig amig milliókat Pusztít ágyú, hadsereg ;

Addig amig a kunyhókban Annyi sok az éhező ;

Addig mig az Ur nevében Annyi sok a vétkező:

Addig nincs igaz karácsony !

Mert ki e nap született,

Maga volt a Béke. Jóság,

A Szerénység, az Igazság,

Maga volt a Szeretet.

JComor.

Tőzeghék karácsonya.

A kis göndör hajú fiúcska iábujjhegyre ágaskodva iparkodott bekandikálni a fényes kulcslyu kon a mama szobájába. Alig volt még hét észtén dős, de azért jól emlékezett rá, hogy tavaly is ebben a szobában hagyta a kis Jézuska a hetek óta emlegetett csillogó, drága karácsonyfát, ügy szerette volna szinről-szinre látni a jóságos Jézuska aranysugaras arcát, szelíd mosolygását, mint ahogy a templomban .látta egy képen 1 Azaz mégsem úgy, hanem élve, beszélve! Miért is jön mindig olyan nagy titokban. A múlt esztendőben azt mondta neki a papa, hogy csak a nagyon jó gyermekek láthatják. De hát ő jó volt; jól tanult, szorgalmasan járt az iskolába, szót fogadott a papának, mamának, a tanító urnák, a cseléddel sem gorombáskodott, sőt tegnap, mikor véletlenül a Bodri farkára hágott, még attól is bocsánatot kért.

Igaz 1 egyszer nagyon megmérgesitette Gyula bácsit, kis hijja, hogy meg nem zúgta, de hát minek bántotta az anyuskát 1 Ezért, nem haragúd- hátik rá a Jézuska. Hiszen 5 csak a mamát \é- 1 delmezte az ellen a rossz ember ellen. . . . Úgy I síit akkor az Anyuska !

Okvetlenül megfogja látni Talán már bent is van a szobában, azért tódul ki innen a nagy fénjesség! Most bizonyosan a mamával beszélget, n-egkérdezi tőle, hogy jó volt-e mindig? De még sem. Nem lehet még oda benn, mert akkor Gyula bácsi is meglátná, pedig az nem láthatja, mert az tossz ember. Csak menne már innen. Még utóbb el sem talál jönni, — ő miatta.

Hanem azért csak ágaskodott, kapaszkodott, hogy betekinthessen a fényes kulcslukon. Annyira el volt foglalva a leskelődéssel, hogy észre sem I vette hivatalából hazasiető atyját, ki ma egy kissé