Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1904-11-29 / 1. szám
1904. november 29. Mindezekkel tisztában vagyunk és mégis: — erősen elhatározottak. Mert célunk: szolgálni a közjót, községünk s az egész Kővárvidék érdekeit. De ez csak úgy lehet, ha a n. é. közönség sem zárkózik el attól, hogy minket e munkánkban segítsen. Hogy ezt a lehető legszélesebb körben tehesse, az előfizetési árakat igen csekélyre szabtuk. Kérjük tehát a n. é. közönséget, hozza meg e csekély áldozatot s fizessen elő „X ő v á r v! 5 é k“ cimü lapunkra, melynek Ellőfizetési ára : Egész évre .... 8 korona Félévre .....................4, „ Negye dévre .... 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. A dohányzásról. Irta : Dr. Kovács Mór. Századok óta áll fenn a dohányzás kultusza, és alig van emberlakta világrész, hol ez a sajátos élvezet lábrr-, vagyis szájra ne kapott volna. Mielőtt a dohányzásnak az emberi szervezetre való hatását körülményesebben feltüntetném, talán érdeklődést kelt, ha magáról a dohányról is el mondok egyet-mást, A dohány eredeti hazája Amerika. Hogy mely században ismerték azt fel az ősi bennszülöttek és kezdték élvezeti füstölésre felhasználni, ki nem derithető, miután Amerikáról való ismereteink természetesen csak annak felfedezése ide vembe zárva őrizem és „várlak — visszavárlak !“... Csókba, könyzáporba fúltak e szavak. Aztán szólt az ifjú: — Júliám ! légy erős Elmegyek ; el kell men* nem, de sietek vissza hozzád. Akkor már nem lesz akadály s boldogok leszünk. . . . De most mennem kell. isten veled 1 — Isten veled I . . . Az iíju elment és Julia végtelennek látszó bánatával ismét csak e helyet kereste fel. Nekünk panaszolta el fájdalmát, melyet csak az ő levelei enyhítettek. Azok a levelek, . . . Minden sor a szív vérével volt bennük megirva. Lángoló, örök szerelmet vallott azoknak minden szava; s mindeniket azzal végezte : — Várj, — jövök 1 . . . . Egyszer aztán megszűnt a panasz; sőt Julia maga sem jött oly gyakran közénk, mint annak előtte. S ha jött, nem legeltette kéjes örömmel a magával hozott leveleken szemeit, melyek, nem teltek meg már könnyel, ha a jszivre nézett, melyet ó vésett volt a pad melletti fába. Egy szív és benne két betű : nevük kezdőbetűje. . . . Pedig azelőtt órákig el-elnézte ezt, miközben lelke messze, messze szállt. . . . Oda, ahol ó volt, s a szemei mindig könyesek voltak ilyenkor. . . . Néha, — mikor, a még mindég érkező leveleket olvasta, mintha tépelődött volna; mintha bántotta volna lelkét valami. . . . De elmúlt ez is. Uj valaki jött közénk, a Julia karján. Valaki, a ki igy szólitot ta Júliát: KŐVÁRVIDÉK jéig terjedhetnek vissza. Irodalmilag igazolt tény, hogy Columbus már 1492-ben látta Guanahán lakosait összecsavart levéltekercseket szivogatni, mely növényleveleket ők „tabacosnak“ nevezték. Elsőbbed Pano Roman spanyol szerzetes foglalkozott behatóbban e növénynyel 1496-ban, mikor is alkalma nyílt azt Tabacos helyiségben megismerni. A „Tabak,“ a „tabacum“ és a többi hasonhangzásu nevek éppen ezen helység nevével vannak vonatkozásban, mely magának a dohánynak is őseredeti neve, és a mely néven említett szerzetes azt, mint sebek elleni gyógyszert Európába hozta. Tényleg szerepelt is a dohány a régi gyógyászatban, de mint mellőzhetőt sőt veszedelmeset, az újabb gyógytudomány teljesen mellőzi azt. Úgy tapasztaltam azonban, hogy némely vidéken a nép alsó rétegében, lelketlen kil- ruzslók által ajánlva, mint „dohánylapu," különösen alszárfekélyek gyógyítása ózdijából, mostanában is felhasznál tátik; de hogy az mily végzetes eredményű lehet, elképzelhető, ha tudjuk- hogy vannak feljegyzések, melyek szerint csempészeknél, kik dohányleveleket testükhöz körülkötve továbbittottak, teljesen ép bőrön át is felléptek mérgezések. Dohánygyárakban dolgozó munkásnők gyermekei feltűnő gyakran halnak el az élet első napjaiban, amely körülmény kétségen kívül a gyári dohányporos levegőnek az anyák szervezetére történő behatásnak tudható be, A dohány szerves alkatelemei közül a nicotin és uicotianin és ezeknek szétesési termékei valamint a füstben bennfoglalt égési termékek : a pyridin, collidin, picolin, lutidin, továbbá kéksav, Szénoxyd, mocsárgáz, szénsav, cyanammoninn, stb- azok, amelyek a dohányzás ^okozta heveny és idült mérgezéseket előidézhetik. Ha szivarból vagy pipából erős szippantást téve, a |füstöt egy negyedórán át csukott szánkban benntartjuk, ügyelvén, hogy a füstből mit se nyeljünk le, azt tapasztaljuk szájnyitáskor, hogy a visszatartott füst eltűnt. Hová lett ? Impregnáló- dott az majdnem teljesen a száj, a torok és a garat nyakhártyájába, a füstben bennlévő égési termékekkel együtt. Pipamocsokszerti Ízt érzünk ekkor; ez a nicotin hatása. Ha pedig a kísérletet többször ismételjük egymásután — amit azonban nem ajánlok — bódulat jön létre, Ez a pyridin hatása, a nicotin és uicotianin hozzájárulásával. Hangulatos borozgatással és dohányfüstöléssel töltött estét követő másnap reggelen ki nem tapasztalta még a következőt ? Bódultán kelünk fel, agyunk tompa nyomást, fájdalmat érez. Szánk kellemetlen, kesernyés ; szemünk kiveresedett. Ekkor kezünket homlokunkra léve, elkezdődik a hamleti töprengés: „Mért is érzem magamat ily rosszul, hiszen nem ittam én sokat? Eleget is aludtam. — X — En édes menyasszonyom! Mi hinni nem akartuk. Igaz lehetne ez ? . . . I S talán Julia is észrevette csodálkozó zúgásunkat: ! eltávozott gyorsan. — Jöjjön, itt hűvös a levegő. Azelőtt nem volt hűvös a levegő; azelőtt I máskép volt minden. — — — — — — Idők múltán ismét jött valaki. Régi barátunk felismertük valamennyien. Erőtlenül roskadt a kis padra. A i szeme kónybe lábadt; fejét két kezére hajtva, csak 1 alig hallhatóan susogta; — lgaz“lehetne ez ? . . Júliám, mindenem . Ez hát az örök szerelem Pedig megesküdtél pedig megígérted, hogy várni fogsz reám . . . Julia . . . csalfa. . . leány Hangja zokogásba fűlt; majd erőtlenül ván- azorgott a fáig, melybe a szív volt vésve. Ajká- ákhoz tapadt. ... És csókolta hosszan — sokáig. . - . ősz volt akkor is. Koronánk éke veszendőben. Sárgulva hulltak levelsink alá; hulltak, hull- I tak és betakarták a zokogó áléit ifjút, akinek fáj- balmát csak mi tudtuk, mi értettük. , . . • * * Ez volt a „kis erdő" meséje. Mig hallgattam, j a lelkem fájdalommal, két szemem könynyel telt j meg ... A hívatlan vendégek nőttek, növekedtek I mig aztán kicsordulva, végig szántották arezoma ! s lehulltak oda ahova a sárguló levelek zizegve j susogva kerülnek.... 3 barátom azt állította, Jhogy sajáttermésü borát ittuk, az hát nem volt panes. El is hiszem. De hát mégis mitől van ez a különös rosszukét ? Máskor többet is ittam, és erősebb bort, és még sem voltam igy!?“ stb. Mindenre gondolunk, csak arra nem, hogy vagy tizenötön—húszán ültünk zárt helyiségben és jómegannyia n csak úgy ontottuk nagy kedélyesen a szivar, czigaretta, vagy pipafüstöt és hogy attól a sűrűn gomolygó füsttől, mit sem sejtve mint „Borgia Lucretia11 drámában a mulatozó vidám lovagok, egy kicsit — meglepünk mérgezve. Ilyen : rosszulléthez hasonlót érezhet az is, ki maga nem is dohányzott, de órákon át ki volt téve a füst hatásának. Ebből az következtethető, mint ahogy tény is, hogy a nikotin-mérgezést a dohányfüst közvetíti; mit Zsulinski kísérletei különösen igazolnak, ki többféle dohány füstjének a belélegeztetése által hideg és melegvérű állatoknál halálos mérgezéseket észlelt. Előtétbe lép itt a kérdés — és méltán — hogy : miként van az, hogy a vázolt rosszullét, vagy az ahhoz hasonló, miért csak alvás után és miért nem jelentkezik az, már lefekvéskor, alvás előtt ? Magyarázata ez : Ébrenlétben a szervezet ellentálló képessége minden életerélyével védekezik a kórhatány ellen, mig alváskor, amikor csökken a szervezetben folyton tartó éleny- ülési folyamat, csökken az ellenálló képesség is, és mintegy orvul halmozódik fel a kóros inzultus hatása, amely hatást az alcohol egyidejű élvezete még jobban fokozza. Mig a szenvedélyes dohányos nem ismer határt élvezetében, addig vannak oly gyenge idegzetű férfiak, kiknek valósággal tortúra dohányzók közelében lenni. Vannak akik ezt nyíltan ki is jelentik, de van, aki inkább tűr, semhogy „férfiassága“ rovására rossz viccekkel illessék. Hát még némely ideges nő! Valósággal extázisba jön, ha férje, ki gyengédségből már rég lemondott a dohányzásról, valamely társaságból jőve, dohányillatot hoz haza ruházatán, Táncmulatságban egészen jó idegzetű hölgyekkel is nem egyszer megtörténik a következő dolog. Egy férfi táncra, kér egy hölgyet. Egy-két tourt a legvidámabban lejtenek. Egyszeri'a nő hirtelen abbanhagyja a tánezot. „Nem bírom tovább“ mondja, „sokat tánczoltam már és nem jól érzem magamat.“ Előbbi kijelentése erőszakolt, — a hölgyek általában fáradhatlan táncosok, — de az utóbbi, hogy ugyanis nem jól érzi magát, legkevésbbé túlzott. A férfi nem tudja mire vélni a dolgot, de nyomban megtudja a hölgy legközelebbi szomszédja: „Olyan kéményszag jön a szájából“ panaszolja annak, „hogy ha abba nem hagyom a tánezot, elájulok.“ Ez hihető is, mivel a dohányfüstben nicotin, a nicotianin stb. mellett éppoly koromtermékek is vannak, mint a koromban általában, amelyek mértéktelen dohányzóknál úgy megtámadják, úgy átjárják a száj minden híj- atát, redözetét,“, hogy'valósággal émelyítő az a bűz, amely az ilyen módon parfómelt szájból kiárad. Ebből egyszerű a morál az ilyen kifüstölt szájuakra nézve: Többre btcsüleudő distingvált hölgyek közel- létében mindig és mindenhol a helyes érzék és a jóizés, mint a legjobb — szivar. De vannak tudvalevőleg szenvedélyes hölgydohányzók is, különösen a magasabb körökben. Az orosz hölgyekj*majdnem rrinden előkelőbbje szenvedélyes dohányos. Annál érdekesebb, hogy a jetenlegi czárné und«rodva” gyűlöl mindennemű dohányfüstöt. A várvavárt cárevics születése alkalmából e tényt a napilapok fel is elevenítették. így mikor trónra lépett, első dolga az volt, hogy anatémét bocsátott ki a'cigarettázó udvarhölgyek ellen. Nagy elkeseredést keltett az akkor. Mert kezdve az "'özvegy anyacárnén Mária Fevdorov- nán, aki szenvedélyes dohányos, végig a nagyhercegnőkön, majdnem minden palotahölgy teljes mértékben hódol a nicotin élvezetének. De a cárné szigorú ukáza óta a finom palotahölgyek csak a legnagyobb titokban fadózhatnak udvarképességet vesztett szenvedélyüknek. A dohánylevelekből először Posselt és Rei- mann kórvegyészek vonták ki — 1828-ban —fa tiszta nicotint. Rendkívül veszélyes méreg ez. Friss állapotban egészen színtelen, olajszinü. erősen a dohányra emlékeztető szagul .folyadékot képez. Halálos adagja‘‘kutyánál fél—2 csepp. Kisebb madarak elpusztulnak, mihelyt csak közeibe hozzuk csőrüket a nicotint tartalmazó edénykéhez. Dvor- zack és Heinrich kórbuvárok önmagukon észlel- ték|annak az emberi szervezetre való minőleges ésjmennyileges hatásá /Athösies kísérletet egy
