Kővárvidék, 1904 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1904-12-20 / 4. szám
Nagy-Somkut 1904. I. évfolyam 4. szám. Kedd december hó 20 KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI, H E 1 I L A P. Előfizetési ár: Egéaz évre » . . . 8 kor. Negyed évre ... 8 kor. Fél évre . , . . . 4 kor. Egy szám ára 20 fillér. M E 0 j r. L F. N MINDEN KEDDEN. Haladunk. Agilis föszolgabiránk, ki a közigazgatás terén, — amióta járásunk élén áll — több nevezetes újítást hozott be; akinek figyelme a legnagyobbaktól a legaprób* biakig kiterjed, hogy a közigazgatást a járás területén a lehető egyöntetűvé és ezáltal mindinkább mintaszerűvé tegye j most egy újabb eszmével állott elő, a mely, ha megvalósul, ha testet ölt, járásunk hatalmas lépéssel jut előbbre, a közigazgatás sokkal közelebb jut a mintaszerüség magaslatához. A legutóbb tartott tiszti értekezlet alkalmával, (a mely tiszti értekezletet a főszolgabíró elnöklete alatt a járás községi és körjegyzői tartják) — föszolgabiránk kezdeményezésére egy indítvány tétetett. Ez az indítvány azt foglalja magában, hogy járásunk területén távbeszélő (telefon) létesilessék. Van ok tehát az ujjongó örömre; a határtalan lelkesedésre. Mert ez az eszme, ha megvalósult — községünk és az egész járás sokban emelkedett. És nemcsak a közigazgatás terén, — a mely okból tulajdonképen kiindult ez eszme. Felöleli és előbbre viszi ez járásunk minden érdekét. Nézzük mindenek előtt mit tesz a köz- igazgatás ügykörében. A 126,000 1902. B. M. számú rendelet 49. §-a a távbeszélőre vonatkozólag a követezőket mondja: ,,A vármegye területén berendezett közhasználatú távbeszélő (telefon) hálózatot, há ebbe a községháza, vagy a jegyzői iroda be van kapcsolva, a közigazgatási szolgálat érdekében minden erre alkalmas esetben fel kell használni. A miniszteri rendelet megmondja a továbbiakban, hogy melyek azok az alkalmas esetek. Szerintünk nemcsak „alkalmas“ de a távbeszélő felhasználására „szükséges“ esetek is vannak. Vegyük fel példának, hogy egy, községünktől félórányira fekvő helységben tűz keletkezik és az a kisebb helyiség nem rendelkezik sem az oltáshoz szükséges szakszerű eszközökkel, sem pedig szakképzett egyénekkel. fénytelen községünkhöz fordulni segélyért. A község félórányira fekszik tölünk. Be kell fogni, a mely szintén elvesz 10 percet — bármily ügyes kocsis is végezze azt, az ut 30 percet; 'tűzoltóink készülődése legkevesebb 10—15 percet; kimenetelük ismét 30 percet; szóval másfél óránál rövidebb idő alatt nem lehetnek a tűzvész színhelyén. Mig ha távbeszélő van, tűzoltóink 40 perc alatt, a kapott értesítés után, — a helyszínén lehetnek. És úgy hiszem, mondanom sem kell, hogy ilyen esetben 50 percnyi késedelem milyen óriási differencia ! A hivatolt miniszteri rendelet körülírja és megszabja körülményesen, hogy a közigazgatás egyszerűsítése, rövidítése, illetve gyorsabbá és pontosabbá tétele érdekében, mely esetben lehet, illetve mely esetekben kell a távbeszélőt használni. Sorban leírni ezeket nem célom. De hogy a közigazgatás sokat nyer a távbeszélővel, elég argumentum, hogy Dr. óPéchy Péter járásunk föszolgabirája indítványozta. De mint már fennebb említve volt — nemcsak a közigazgatás nyer a távbeszélővel. Különösen községünkben. Mert hiszem, hogy nem egy kereskedő, esetleg iparos lesz, a ki befogja vezettetni. És ezáltal üzletét és vele érdekeit összekapcsolja „Kővárvföék“ tárcája. cűifymálva szólt.... Fitymálva szólt az Árnyékról a Nap: — „A döre, egyre utánam szalad. Futok előle, ámde hasztalan, O szüntelenül a nyomomba van. Nincs nyugtom tőle árva percre sem, Pedig gyűlölőin, pedig megvettem!" Es szólt az árnyék, Csupa állítat Minden szava ; „Istenségem a Nap! Ő a legszebb, legjobb, Jegdicsőbb, Rajongva^ félve úgy követem őt, Mig rám borul az este, a setét ..." Margit, te úgy e érted e mesét ? ! Budapest. (Andor Syula. 8 Holdrege, Irta: Nemo. Sötét, borús éjszaka volt. Rideg magányban, a nagy elme eme szavainál álltam meg. „Milliók — egyért“ s tűnődve eme még mindég nagy igazságtalanságot kifejező nagy igazmondáson, a könyvet leejtve mondogattam ismételve. . . . „még most is milliókegyért,“ midőn egyszerre a felhők eloszoltak, a hold tiszta fénynyel ragyogva, bekandikált ablakomon, s szelid, szeretetreméltó képéről leolvastam mintha mondani akarná: „Én a sötétség világossága, ki lepislantok a hatalmas zsainok pa* lotájának titkába ép úgy, mint a földhöz ragadt viskójába; — én, ki látom a rabló s gyilkos tetteit ép úgy, mint a remete nélkülözéseit s önmegtagadását ; én, ki látom az erény és bűn tetteit, mesélek neked valamit. . . .“ Megél tve szelid barátomnak jó indulatát, fejemmel egyet bólintva, mintha mondani akarnám : . . . Kérlek, „meghallgatlak,“ -- mire el- kezdé: „Figyelmemet a múlt éjszaka két robogó vonat kötötte le. Nem untatlak, mindjárt meg is nevezem, illetve megmondom neked, hogy miféle vonatok ezek: — Oroszokat visz az egyik, — japánokat visz a másik ki a harctérre. Már akiindulási irányuk is ellenséges,'mintha épp egymásnak akarnának menni. ... Az egyikben marcona, hatalmas doni kozákok mogorva arccal, szótalanul ülnek. Az arcukról csak azt olvasnád, hogy tűnődnek azon (a min te az előbb tűnődtél, midőn hozzád benéztem: tűnődnek azon, hogy miért még mindég „milliók egyért“ és meddig? . , . Legkomorabb volt közöttük egy fiatal, valamennyinél egy fejjel magasabb, valamennyiek közül a legszebb s legbátrabb : Jaroslav, — a kapitány, a „kozákok dísze,“ mint társai is elneveztek. — Mig társai mély gondolatokba elmerülve pipázgaltak s egy-egy szót váltottak, melyikei mintha a meg nem változtatható végzetükön méltatlankodnának, — addig kapitányom zsebéből egy kis könyvet elővéve, hogy a füsttől már úgyszólván egészen sötét fülkében olvashasson, a fülke ab* lakához húzódott s megelégedve tekintett fel reám,— mert világiték neki. Csak most láttam meg jobban, hogy miért is nevezték el a kozákok díszének. Termete sugár, arca nyílt komorsága meglepő; azt hinnéd, hogy ketrecbe zárt oroszlán! — Sugaraimat még intesi- vebben irányítottam a fülke ablakára, gondolván, ha vigaszt s szórakozást ezúttal csak az olvasásban talál, legalább tudjon olvasni. Midőn a könyvet kivéve, pillanatnyira azon tűnődtem, mit is olvashat egy kozák kapitány a mi engem érdekelhetne, engem, ki bekandikálhatok SZERKESZTŐSÉG: Nagy-Somkut, Teleki-tér 888. KIADÓHIVATAL: Nagy-Somkut, fäutcza 322.
