Evangélikus Felsőleányiskola, Kőszeg, 1905
10 Megjegyzendő, hogy a békealkudozások folyamán Rudolf kísérletet tett, a törökkel szövetséget kötni, a mi nyilvánosságra jutván, a kedélyeket még inkább keserítette. — Sokáig minden eredmény nélkül folytak a békealkudozások; Illésházy utoljára is minden eredmény reményéről lemondván, éppen Bocskaynak küldetése eredménytelenségét jelenteni készül, midőn Mátyás őt újból hivatja és a megállapodás — azon reményben hogy Rudolf nem fog több nehézséget támasztani, létre jön. — A megállapodást a kassai országgyűlés elfogadhatónak nem tartván, újabb alkudozások folynak, melyek folyamán a teljhatalommal felruházott Illésházy ismételten gyanúsítás tárgyát képezi. Végre 1606. jun. 23-án a végleges békekötés valósággá lesz. A protestánsoknak szabad vallásgyakorlat biztosittatik, de „a róm. kath. vallás sérelme nélkül!“ - Rudolf még ezzel sem elégszik meg, hanem egy záradékot fiiz a megállapodásokhoz, mely azokat ismét megsemmisíti. — Mátyás látván, hogy még a külföldről jövő biztatások a béke megkötésére is haszontalanoknak bizonyulnak bátyjának csö- könös magatartásával szemben — a záradékot elhagyja. Az 1606. december 13-án tartott kassai országgyűlés utoljára is a propositiókat elfogadja, bár azok a rendeket mindenben nem elégítik ki — mégis azon reményben, hogy a legközelebbi országgyűlés a még fennforgó sérelmeket orvosolni fogja. Ez azonban még sok küzdelembe került. Mátyás fegyvert fog s bátyját lemondásra kényszeríti. Az 1608-iki pozsonyi országgyűlésen magyar királylyá koronáztatik s a bécsi béke pontjai — ama legfőképen kifogásolt pont: „a kath. vallás sérelme nélkül“ elhagyásával -- törvénybe iktattatnak. Bocskay azonban ekkor már régen nem volt az élők sorában. Hét nappal a kassai országgyűlésnek a békepontokat elfogadó megállapodásai után meghalt. Eleintén azt állították, hogy vizkórság, utóbb kitűnt, hogy mérgezés következtében múlt ki. Öt nappal halála előtt kelt végrendeletében töredelmes hangon tesz vallást hitéről; vallja aszt.háromságot és a Krisztus érdemeiért minden bűnöknek bocsánatát. Beismeri, hogy mint minden Ádám- tól született ember ő is vétkezett sokszor és sokfélekép, de ezzel szemben vigasztalja az a hit, hogy Krisztusnak minden bűnösökért kiontott vére lemossa az ő bűneit is, mint a ki Isten előtt nem más, mint „bűnös féreg“.......... Ki tagadhatná meg ezen az emberek által „nagy“-nak nevezett férfiú önmegalázkodásával szemben rokonszenvét, ki ne gondolna az Ur Jézus ama Ígéretére : „a ki megalázza magát felmagasztal tátik.“
