Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1939

36

Iris pseudacorus L.

Nem akar senkisem pihenni. Rögtön megindul a munka. A jól ismert szabály, hogy a természet szépségeit, különösen az ilyen különlegességeit kímélni kell, mintha feledésbe ment volna. Ha szabadjára engedné az ember kicsit önös vandál kedvüket, egy-kettőre letarolnák talán az egészet, olyan szépek. Azért elhangzik a szigorú parancs, hogy ezekből a növényekből mindenki csak egy-egy példányt áshat ki magának és az egész társaság együttesen csak egy csokorra valót szedhet. Hamarosan nagy sürgés-forgás támad a prés körül, igyekszik mindenki gondosan megőrizni a maga példányait. Közbe kattognak a fényképezőgépek, a serénykedől: a telepet, egymást és munkájukat örökítik meg.

Jóllehet ez a leírás nem akar több lenni, mint egy iskolai kirándulás oly eleven rajza, mely némileg a tanár módszeres munkáját is feltünteti, de talán nem volna botanikus az ember, ha meg tudná állani, hogy a szóban forgó növények közül legalább egyiknek, a Trolliusnak szakszerű leírását ide ne iktassa. A növény 30—50 cm. magas, a szár egyvirágú. A levelek tövig tenyeresen szeldeltek, a szeletek rombosak, karélyosak, fűrészes-fogasak. A virágtakaró élénk kénsárga (zöld csésze nincs), levelei többé-kevésbé domborúak, 1—3 cm. hosszúak, számuk 5—15, néha kívül zöldesek. Sok porzója és sok hosszúkás bibéjével összehajló termője van.

Ha le is írtam a Trolliust, azért nem gondolom, hogy ez alapon azt most már mindenki a valósághoz híven maga elé tudja képzelni Soknak a fantáziáját talán jóval inkább az alábbi hasonlat fogja megmozgatni. Aki egy nagy csomó tojást jó keményre főz s sárgáját gondosan kiszedi és zöldre festett hurkapálcikára tűzi, aztán a pálcikák szabad végét buján füves helyen jó sűrűn egymás mellett a földbe szúrja, az 10—15 lépésről nézve, egy kis Trollius-telephez szinte a megtévesztésig hasonló dolgot láthat.