Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1938
7 tanári testületé nem sajnálja a fáradságot a saját magának ily jellegű elméleti és gyakorlati továbbképzésétől. A magam részéről e munkához az alábbiak előterjesztésével járulok hozzá. Az élő nyelvek tanításának a múlt évben felvázolt munkarendjéről most azt mondhatom, nem más mint az alaki képzés elmélyítése a tanításnak ebben az ágában.*) A szemléltetés, egy meghatározott módszeres eljárásnak tudatos és gyakori használata, rendkívül gazdag az alaki képzést előmozdító elemekben. A szótanítás az ott kifejtett értelemben tények és kifejezések közötti viszonylátáson alapszik. A szemléltető és megfigyelésekből elvont induktív nyelvtantanítás különösen gazdag alaki képző erőkben, mert oly módszeres eljárás, mely sok más munkaterületre vihető át, vagy kapható más munkaterületről, pl. a természettudományok tanulásából. A szemléltető és életszerű nyelvtanítás, miként az alaki képzés általános elmélete kívánja : értelmesen talált viszonyok tudatos alkalmazásának sorozata. Áttérve már most a mennyiségtannak korszerű tanítására, mindenek előtt a tananyag kiválasztásának fejlődéséről tehetünk néhány tanulságos észrevételt. A sok újabb és újabb tanterv és utasítások ellenére is a tanítás anyaga ma is magán viseli a kiválasztásnak azt az elvét, mely a didaktikai formalizmus és materializmus megalkuvó kiegyenlítésének korából való, s arra törekszik, hogy minden egyes tárgy tartalmazzon mind formai, mind anyagi képzésre alkalmat nyújtó elemeket. Sőt ez az irányzat épp a mennyiségtannál ezt az elvet még osztályonként is érvényesíteni kívánta s minden egyes osztály számára keresett nemcsak az egyik, hanem a másik irányú képzésre alkalmas tananyag-részeket. Természetesen a materiális képzésre szánt anyag kiválasztásánál utilitarisztikus szempontokat érvényesített, s az alaki képzést szolgáló részeket ezekhez igyekezett hozzáigazítani. így ez a tárgy (t. i. a mennyiségtan), mely minden időkben úgy szerepelt mint jellegzetesen alaki képzésre alkalmas tanulmány, nem azokból a részekből tevődött össze, amelyek saját alaki képző jellegét és erejét erősítették volna, hanem olyanokból, amelyek a fenti idegen szempontoknak látszottak megfelelni. Ez századunk elejére odáig vezetett, hogy a legilletékesebb tudósok és gyakorlati pedagógusok hangosan sürgették a mennyiségtan tanításának gyökeres átalakítását. Hasonló volt többé-kevésbbé a helyzet más tárgyaknál pl. a modern nyelveknél is. Itt is az utilitarisztikus szempont követelte gyakorlati nyelvtudás, illetve az alaki képzést nyújtó nyelvtan- és irodalom-tanulás ellentéte éleződött ki a múlt század végén. Az élőnyelvek tanítása terén a direktmódszer alkalmazásában, a mennyiségtan terén a Klein Felix göttin*) Arató I.: Az élő nyelvek szaktermei és korszerű tanítások. Megjelent a múlt évi Értesítőben.
