Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1929
Fiz intézet célja és jellege. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület Kőszegen bentlakással egybekötött leánynevelő- és tanintézetet tart fenn, melyben a leányok aránylag kevés költséggel nemcsak a kor műveltségi színvonalán álló s hivatásukra szükséges hazafias szellemű oktatásban, hanem szív- és kedélynemesitő ev. szellemű vallásos, gondos nevelésben is részesülnek. A tanintézet jellege jelenleg: nyilvánossági joggal felruházott leány- liceum. A leányliceum nyolcosztályos középiskola, melynek elvégzése után letehető leányliceumi érettségi vizsgálat képesít mindazokra az egyetemi és főiskolai tanulmányokra, melyek a nők előtt nyitva állanak. Ennek megfelelően oly 10—18 éves leányok vehetők fel az intézetbe, akik akár a magasabb műveltség megszerzése érdekében, akár valamely különleges tanulmány folytatása kedvéért középiskolába kívánnak járni s egyidejűleg áldozatkész hazafias, benső vallásos s a női egyéniségnek megfelelő nevelésben részesülni. A növendékek lehetnek bentlakók, vagy bejárók. Az intézetbe elsősorban ev. és ref. vallásé növendékek vétetnek fel; amennyiben a hely megengedi, más vallásúak is. Ezeknek vallásos nevelését és tanítását saját egyházaik által kiküldött külön hitoktatók látják el. E leányliceumnak a nemzeti tárgyakon kivül legfőbb tárgyai a német és francia nyelv és irodalom. A latin nyelv nem kötelező; mint rendkívüli tárgyat csak azok tanulják, akik már előre tudják, hogy e nyelvre későbbi tanulmányuk során szükségük lesz. így a leányliceum, mely a nemzeti tárgyakon és a modern nyelvek tüzetesebb tanításán alapuló magasabb általános műveltséget nyújt, elsősorban hivatott azon kedvező anyagi helyzetben lévő társadalmi osztály leányainak nevelésére, amely nem kívánja kenyérkereső pályára képesíttetni leányát. Épp ez a társadalmi osztály évről-évre jobban tudatára ébred annak, hogy a mai műveltségi viszonyok között nem elegendő néhány évi, nevelőnővel való otthoni taníttatás után egy-két évre valamely külföldi intézetbe küldeni gyermekét; s hogy a külföldön való tanulásnak csak akkor van igazi értéke, amikor nemzeti műveltségünket már megismerte és értékelni tudja a minden új és idegen iránt oly hamar lelkesedni tudó fiatal lélek. Ebből a szempontból a külföldön való neveltetésnek helyes ideje ma már a leányoknál is nem a 14—15 éves kor, hanem a 18—20. életév á a megfelelő előképzettség hozzá, lehetőleg a középiskola teljes elvégzése. Annak a művelt középosztálynak, mely leányát kenyérkereső pályára kívánja előkészíteni, a leányliceum minden nevelésbeli igényét kielégítheti,
