Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1928
10 lataira, ahol tisztább a légkör s tágabb a szemhatár. Értessük meg vele, hogy minden az ő javáért történik és hogy Isten vigasztalásul sok szomorú dologért legnagyobb áldásként a szép iránti érzéket oltotta szívébe. Éppen ezért törekedjünk a szépet minden tekintetben kifejezésre juttatni s ragadjuk ebben magunkkal a nekünk adatott vagy reánk bízott ifjúságot is. Az ember sokszor vét éppen a legszentebb eszmék ellen, melyekért harcol, mert tökéletlen. De feleszmél elég gyakran s ha vannak ihletett percei — és legyenek ilyenek minél többször, — ne engedje múló hangulatként elröppenni őket, hogy ne ritka vendég — de állandó barátként maradjanak vele. Az ifjúság pedig maga legyen serkentője esztétikai érzéseinek. Hasson a jelenléte mint valami bűvös vonal, melyben megtorpan minden nem megfelelő szó és gondolat. Szerezzünk érvényt a nagy belga iró szavainak, hogy „nem hal meg egy szép dolog sem a nélkül, hogy valamit meg ne tisztitana.“ — Mendelssohn pedig, szinte folytatva a gondolatot, annak ezzel emel oltárt: „Minden lelki szépség megőrzése, mintegy belepillantás az istenség lényegébe.“ KRAFKA BORBÁLA.
