Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1927
Hz intézet célja és jellege. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület Kőszegen bentlakással egybekötött leánynevelő- és tanintézetet tart fenn, melyben a leányok aránylag kevés költséggel nemcsak a kor műveltségi színvonalán álló s hivatásukra szükséges hazafias szellemű oktatásban, hanem szív- és kedélynemesítő ev. szellemű vallásos, gondos nevelésben részesülnek. A tanintézet jellege jelenleg: nyilvánossági joggal felruházott, a felsőbb osztályokban gimnáziumi jellegű leányközépiskola. Ennek megfelelően oly 10—18 éves leányok vehetők fel az intézetbe, akik akár a magasabb műveltség megszerzése érdekében, akár valamely különleges tanulmány folytatása kedvéért középiskolába kívánnak járni s egyidejűleg áldozatkész hazafias, benső vallásos s a női egyéniségnek megfelelő nevelésben részesülni. A növendékek lehetnek bentlakók, vagy bejárók. Az intézetbe elsősorban ev. és ref. vallásu növendékek vétetnek fel; amennyiben a hely megengedi, más vallásuak is. Ezeknek vallásos nevelését és tanítását saját egyházaik által kiküldött külön hitoktatók látják el. A most életbelépő új leányközépiskolai törvény alapján iskolánkat szeptembertől kezdődőlegfokozatosan leányliceummáfogjuk átszervezni. Ez átszervezés kapcsán a latin nyelv kötelező jellege megszűnik s mint rendkívüli tárgyat csak azok fogják tanulni, akiknek erre szükségük van. E leányliceumnak a nemzeti tárgyakon kívül legfőbb tárgyai a német és francia nyelv és irodalom. így ez az intézet, mely a nemzeti tárgyakon és a modern nyelvek tüzetesebb tanításán alapuló magasabb általános műveltséget nyújt, elsősorban hivatott azon kedvező anyagi helyzetben lévő társadalmi osztály leányainak nevelésére, amely nem kívánja kenyérkereső pályára képesíttetni leányát. Épp ez a társadalmi osztály évről-évre jobban tudatára ébred annak, hogy a mai műveltségi viszonyok között nem elegendő néhány évi, nevelőnővel való otthoni taníttatás után egy-két évre valamely külföldi intézetbe küldeni gyermekét; s hogy a külföldön való tanulásnak csak akkor van igazi értéke, amikor nemzeti műveltségünket már megismerte és értékelni tudja a minden új és idegen iránt oly hamar lelkesedni tudó fiatal lélek. Ebből a szempontból a külföldön való neveltetésnek helyes ideje ma
