Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1926

Egy éu az orosz harctéren. *)

írta: Zoltay László.

1942 augusztus hó 1-én szólított ki a nyári vakációzás gondtalan pihenéséből a katonai behívójegy, hogy eleget tegyek annak a hazafiúi kötelességemnek, amely bizonyára a legsúlyosabb, de egyben a leg- magasztosabb, legszentebb is; ez a kötelesség a nemzeti közösség, minden magyar nagy családja érdekeinek és eszméinek fegyveres, harcos szolgálata. Behívásom a komáromi árkászszázadhoz szólt. Nem sok időm volt csodálkozni ezen a számomra újszerű beosztáson; azonnal felszereltek és pár napos „edzés“ és fegyelmező gyakorlat után mintegy hatvanunkat tizes csoportokban útnak indítottak a keleti megszálló hadseregben működő árkászszázadhoz. Kassán keresztül augusztus 11-én lépjük át a magyar határt, majd a Kárpátok vadregényes bérceinek búcsút mondva a Poprád gyönyörű völgyében ereszkedik le vonatunk a lengyel síkságra. Már itt a Kárpátok túlsó lejtőjén valami szokatlanul idegen kép fogadja az embert, a magyar falvak barátságos, derűs fehérsége helyett mindenfelé a faházak lehangoló, piszkos szürke színe. Igen, ez már valahogy nem is Európa, ha a térképen annak is nevezik. A Kárpátok őrfalán túl egyszerre egy más világ kezdődik, a Kelet, lehet, hogy a maga titokzatosságával, de mindenesetre az igazi európai kultúrkörön kívül eső elmaradottságával, primitív életformájával. Csakhamar Ízelítőt kapunk a háborús nyomorból. Az állomásokon lengyel gyermekek rohamozzák meg a kocsikat végnélkül kiáltozva: „Magyar, kicsi kenyér! kicsi kenyér!“ A gyermekek között nem egy asszony és férfi könyörgő alakja szerénykedik. Már a hagyományos lengyel barátság is megnyitja a magyar katona szívét, megkönyörül a szerencsétleneken és a magyar rónák ajándéka egyszerű szívek indítására, kérges tenyereken át jut el az idegen föld éhezőihez, hogy tettekben bizonyítsa a magyar lovagiasság élő valóságát. A kenyér mellett nem kis közkedveltségnek örvend a magyar cigaretta is. Nem csoda, ha a a lengyel lakosság is mindenütt baráti szeretettel üdvözöl, virágot nyújtva fel a kocsiablakokba. Útirányunk jelentős állomásai az első világháborúból nagyemlékű Przemysl, majd Lemberg, Tarnopol, Vinnyica. Már Przemysl előtt feltűnnek a háború nyomai: drótakadályok, elhagyott fedezékek,

*) Közöljük a m. kir. szombathelyi III. honvéd hadtestparancsnokság 1U44. évi június hó 3-án kelt 10.753—1944. sz. engedélye alapján.