Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1926
10 el is kell jutni odáig 1 A front fokozatos visszavonásával a vasútrobban- tások is mind gyakoribbakká váltak. Sikerült mégis egyetlen „zökkenővel“ túlesni az utazás veszélyén. Német szolgálati szerelvényen, majd teher- vonatokra kapaszkodva végre elértem Gomelt, ahonnan már a Máv sza- badságos vonatának kényelmes Pullmann-kocsijai röpítették hazafelé a leszerelőket és szabadságosokat. Még egy Sztalin-gyertyás repülőtámadást kellett megúsznunk Kiev előtt, aztán zavartalanul robogtunk tovább nyugatnak, a barátságosan integető lengyelek földjén, mígnem szeptember 8-án feltűnik a Kárpátok sötétzöld koszorúja. Lavocsne határállomás! Másnap már a magyar nap verőfényében fürdő falvak és városok üdvözlete sugárzik felénk. A keleti barbarizmus és nyomor világának egy évi vigasztalan szemlélete után ismét gyönyörködhetünk fajtánk európai kultúrájának tiszta szépségében, emberies rendezettségében. Most látjuk csak igazán, mit is jelent számunkra ez a mi kis magyar világunk. Most tudjuk csak féltett drágakincsként megbecsülni. Igen, ezt a kincset érdemes volt fegyvert szorítva kezünkben védelmezni és meg kell védenünk a jövőben is bármily áldozatok árán. Vonatunk hosszú útjáról megérkezik végcéljához. Keleti-pályaudvar, itthon vagyunk! A katona-otthonba irányítanak, ahol meleg, bajtársi üdvözlés után örömmel teszünk eleget a szíves vendéglátásnak, s egy év viszontagságai után vidám zeneszó és sör mellett fogyasztjuk el a jóízű, bőséges ebédet. Jólesik az otthon megbecsülő szeretete. E beszámolóm közben is kegyelettel emlékezem meg e küzdelem hősi halottairól, közelebbről századbeli bajtársaim, élükön hős századparancsnokom, vitéz Molnár László hadnagy életáldozatáról. Vérük nem hullott hiába, a magyar jövendő humuszát termékenyítette meg. Élet- áldozatukkal e földön is halhatatlanok lettek. A magyar honvéd ebben a küzdelemben is, harcos elődeihez, az örök magyar katonaeszményhez méltóan állta meg a helyét és mint szemtanú bizonyságot tehetek a magyar katonavirtus töretlen voltáról. Akiknek pedig megadatott a visszatérés, azzal a boldog tudattal tértek meg, — s ezt számtalan közvetlen megnyilatkozás alapján állíthatom a legegyszerűbb sorsú magyar bajtársaimról —, hogy hazájuk és otthonuk életformája hasonlíthatatlanul fölötte áll mindannak, amit ott kint láttak és tapasztaltak. A keleti frontot járt magyar ember ezt a magyar földet és magyar világot még jobban szívébe zárta s inkább, mint valaha, valójában édes hazájának, otthonának érzi és ha kell, testével is gátat vet a keleti vörös barbarizmus özönének. Örömmel emlékezem arra, milyen jóleső, megnyugtató érzéssel tapasztaltuk a belső, polgári front, a messzi haza ismerőseinek és ismeretlenjeinek féltő szeretetét és segítő készségét. Tanítványaimnak is a várva-várt tábori posta szárnyain küldött őszinte megemlékezései a katonának és a tanárnak egyaránt igaz örömet szereztek, A külső és belső
