Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1924
E kincs a jelszó: Nő légy önmagadban Erős és tiszta, bátor és hivő! Szabaddá lész a büszke öntudatban; Az igazság a legnagyobb erő! Jövőnk vetése érett, egyre érett, Bár lassan érik eszme-mag kalásza. Egymásra teltek küzdő századévek, Míg egy-egy rész megérett aratásra. A nő lelkének is kitárták végre A művelődés fényes templomát, Hogy érett hittel nézhessen az égre S biztos tudással lássa otthonát. A népek sorsát harcon és tanácsban Eldönti férfi-kar és bölcseség, De férfi-szándék érzelemben, vágyban, A nő leikétől kapja ihletét. A nemzetnek jövője: a nő lelke! Amit ez megvéd, el nem vész soha. Ha jó anyagát műveltség nevelte, Magas céloknak szívós harcosa. Mi itt vagyunk kelet s nyugatnak szélén, Egy kis nemzet, sok ellenség között. Vagyunk a bástya, melynek szilárd élén Pusztító vészek árja megtörött. Nem a tömeg volt erőnk, de a lélek, Mely nem hal meg, ha sírba is kerül, És ha remélünk még egy ezredévet, Ezt kell használnunk most már fegyverül. E küzdelemből nem zárnak ki minket. Kapunk hozzá itt fegyvert, fényeset. Az új világ a nő felé is intett, Neki is szánnak ma már szerepet. Erkölcsben tisztán, gazdagon tudásban, A nőnek is kell tudni mit akar. És ha bízunk még a megújulásban, Művelt nő nélkül nincs müveit magyar! Huszonötéves iskolánk ma áldja Az alapkővetést, a kezdetet, S akiknek lelke volt itt fényes fáklya, Az oktatóknak hála s tisztelet! Ki innen kapta reggelének fényét, A magyar nő, az látta nappalát. Magával vitte tudását, erényét S megihletett egy jobb magyar hazát!
