Evangélikus Leánygimnázium, Kőszeg, 1916
20 hatatlan odaadással. Mindenkor különös érdeklődéssel karolta fel á nőnevelés ügyét s elévülhetetlen érdemeket szerzett épen a mi intézetünk alapítása és fejlesztése körül. Természetes tehát az az igaz ragaszkodás és hálás tisztelet, amely ez intézetet őhozzá fűzte, s az az őszinte sajnálkozás, amelyet távozása körünkben keltett. A testület elhatározta, hogy külön feliratban vesz búcsút a nyugalomba vonuló főpásztortól, mivel azonban a püspök úr Öméltósága mégegyszer meglátogatta az intézetet, az írás néma betűi helyett Budaker G. Károly igazgató megható szavaiban nyertek kifejezést azok az érzések, amelyek az intézet munkásait és ifjúságát a búcsúzás alkalmával eltölték. Az egyházkerület bizalma a megüresedett püspöki székbe Kapi Béla szombathelyi lelkészt hívta el, akit megválasztásakor a testület táviratilag igaz tisztelettel és őszinte bizalommal üdvözölt. Bizalomteljes reményünket már a beiktatáson az a szilárd meggyőződés váltotta fel, hogy a püspök úr Öméltóságának nagy egyénisége intézetünk jövőjének kialakulásában is szerencsés módon fog érvényesülni. Hiszen reánk vonatkozó szavai ezek voltak: „Ezen intézetünkfelvirágozásáért is mindent elkövetek, annál inkább, mert benne a testet öltött nagy egyházi érdeken kívül, nagynevű elődöm munkaenergiájának és egyház- szeretetének tiszteletreméltó alkotását látom.“ Változás az intézet jellegében. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület az 1916. évi egyházkerületi közgyűlésen elhatározta, hogy a kőszegi felsőbb leányiskoláját a leányközépiskolai reform értelmében fokozatosan felső leányiskola és leánygimnáziummá szervezi át. Az átszervezés a lefolyt iskolai évben megkezdődött. Az I. és II. osztályban bevezetést nyert az új leányközépiskolai tanterv, a III—V. osztályokban pedig a miniszteri utasításoknak megfelelő átmeneti tanterv volt érvényben. Változás az állami főfelügyelet gyakorlásában. A vallás és közoktatásügyi miniszter a leányközépiskolai reformmal kapcsolatosan a felsőbb leányiskolái miniszteri biztosi megbízatásokat megszüntetve a leányközépiskolákat a tankerületi kir. főigazgatók hatáskörébe osztotta be. Ezzel megszűnt az a kapocs, amely intézetünket Marusák Pál főigazgató úrhoz, mint a protestáns felsőbb leányiskolák miniszteri biztosához fűzte. Az a jóakaratú megértés és tapintatos irányítás, amelyet Marusák Pál főigazgató intézetünkkel szemben mindenkor tanúsított, nemcsak igaz tiszteletet és őszinte elismerést váltott ki a tanári testület körében, hanem ez intézet belső fejlődésére is döntő befolyással volt s hatását jövőben még hosszú éveken át fogja éreztetni.
