Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

58 4. 53. sz. Jurisich cserkészcsapat. 1912. június 20-a kedves élménynyel gazdagította csapatunk tagjait : Rezek Román dr., cstiszt, bencés tanár vezetésével 4 őrsünk vett részt a kerületi éjtszakai hadijátékon. A kőszegi csapatok résztvevőinek feladata az volt. hogy szálljanak meg egy községet, megelőzvén az ellenséges „magyar" csapatokat. Feladatukat kifogástalanul megoldották. Különösen kitűnt ügyességével egyik legfiatalabb cserkészünk, Schmidt István : belopódzott az „ellenség" közé s megtudván az ellenfél jelszavát, nagy riadalmat okozott a támadók között. Isten segítségével ebben az évben is teljesült legszebb álmunk : a nyári nagy tábor. A Zongor-család jóvoltából Edve község határában, a Rába-parton táboroztunk. A tábor parancsnoka Tóth Ciprián csapatparancsnok volt ; hivatalos távolléte alatt Villányi Anaklét h. parancsnok irányította a táborozást dr. Rezek Román segítségével. A tanári kaiból elkísérte csapatunkat dr. Gacs Emilián is ; rokoni és baráti kapcsolatai révén a beszerzések terén, kiváló gyakorlati érzékével és tapasztalatával pedig a tábori élet egyéb nehézségeinek legyőzésében volt igen nagy segítségünkre. Fáradhatatlan és önzetlen közreműködéséért, valamint a tőle ajándékba kapott csónakért itt is őszinte szívvel mondunk hálás köszönetet. Június 25-én este indultunk el a kőszegi állomásról. A kicsinyek szeme a sokat emlegetett tábori örömök közeledésének tudatában melegen csillog; itt-ott egy-egy könnycsepp is legördül szemükből, amíg látják édesanyjuk búcsúzó arcát... A nagyok önérzetesen, büszke tekintettel néznek a tábori élet elé ; ők már tudják, hogy nem most kell könnyezni: sokkal meghatóbb, sokkal nehezebb lesz a tábortól való búcsúzás pillanata ! . . . Táborunkat Edvétől félórányira, a Rába partjától mintegy 50 m-re, egy fiatal akácerdő tisztásán építettük fel. Csendes, nyugalmas hely. Egy baj van csak : a Rába túlsó partján van a kút, onnan kell az ivóvizet szállítani. Az egyéni leleményesség sokféle megoldást talál ennek a feladatnak a megkönnyítésére, de azért mindvégig ez maradt a napos őrs szolgálatának legkeményebb pontja. Lassan az is kitűnt, hogy a tejhordás sem mindig álom. Sebaj, az a legfontosabb, hogy egyáltalában kapunk tejet, mégpedig finomat és bőségesen ! Ezek a nehézségek hamarosan éppen olyan kedves emlékeinkké lettek, mint a többi nagy esemény : honvéd-tábortűz rendezése a község főterén ; a répcelaki éjtszakai hadijáték s a másik éjjeli riadó ; a két barátságos labdarugó mérkőzés a páli, ill. az edvi leventék csapatával. Őszinte sajnálatunkra elmaradt a főcserkész úrnak júl. 7-én délutánra ígért látogatása. A cserkészszülőkön és a környező községek érdeklődőin kívül szívesen látott vendégünk volt dr. Saly Arnulf igazgató, Tormán János internátusi igazgató, dr. Bognár Ede bencés tanár. Forró hálával gondolunk jótevőinkre : a Zongor- és a Gacs-család minden tagjára, a kőszegi Szt. Domonkos-rendi nővérekre, dr. Gyöngyös Endre polgármesterre és a sok kedves cserkészszülőre. Az Isten áldja meg őket mind a két kezével ! Ezt kértük a táborban mondott minden szentmisénkben, ezért fohászkodtunk minden esti közös imánkban, hiszen az ő megértő támogatásuk, áldozatos segítségük tette lehetővé a tábor megrendezését, biztosította zavartalan sikerét. Örömmel vehetik tudomásul, hogy jóságukat nem pazarolták érdemtelenekre : büszkék lehetnek fiaikra! A Jurisich-fiúkkal nem vallott szégyent sem Kőszeg városa, sem az intézet, sem a cserkészmozgalom : mi voltunk az első táborozó csapat Edvén,