Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

25 A legtöbb „merített" papíros csak ilyen : valamivel jobb, mint az átlagos papír és egyenetlen szélű. Az első és a mostani második világháború előtt főként Hollandiában gyártották korlátolt mennyiségben a drága, valóban kézzel merített papírost. A japán papíros is csak név már manapság. egy fajta jobb minőséget hívnak így. Az igazi japán papír a lenhez hasonló, speciális keleti növények foszlatott rostjaiból készül, vékonyan is igen erős, úgyhogy vászon, sőt bőr helyett is használják.) A kimerítés után a nedvességet felszívó nemezlapok közt préselték az íveket, majd kötélen szárogatták a malom padlásán, végül tömő- és fényező-anyaggal vonták be, hogy a tintát be ne igya. A gyártásnak ma is ez a lényege, csakhogy mindent önműködően gép végez, és az anyag futószalag-szerűen folyton tökéletesbülve, készebbé válva jut tovább újabb és újabb szerepű gépekre. Egy ilyen hatalmas majd 100 méter hosszú gépsorozat 24 óránként 30—60 tonna papirost készít — a papiros minősége szerint. Könnyű volt addig rongyból papírost csinálni, míg a világ kezdetétől fogva fönnmaradt rongyot mind össze lehetett szedni, de a nagy papírfogyasztás ennek a rongy-aranykornak már a mult század közepén véget vetett. Az egy-egy évben ronggyá degradálódott textíliák az egy-egy évi papír nyersanyag szükséglettel nem álltak egyensúlyban. Megváltásként üdvözölték hát Kellemek 1846-i találmányát : a papíros nyersanyagának fából való előállítását. Hogy mit jelentett e találmány, azt legjobban a statisztika mutatja : ma a papírgyártás 95%-ban fát dolgoz fel és csak 5%-ban használ más anyagot. Keller eljárása abban állt, hogy puhafát, főként fenyőt malomköveken egészen apróvá zúzott, köszörült. A szinte sejtszálakra szétzúzódott faanyag neve : faköszörület. Ezt főzték aztán péppé és gyártották ki papírrá. Ezzel a nyersanyaghiány egy csapásra megszűnt, a papíros ára csökkent, a termelés ér, fogyasztás megsokszorozódott ; csak egy hiba volt : a papírminőség nagyon megromlott. A faköszörület ugyanis magába foglalja a fa minden alkotó anyagát, tehát a kémiailag tisztátalanokat is, így elsősorban a szabad levegőn oxidálódó lignint, ennélfogva az ú. n. fapapíros hamar megsárgul, eltöredezik, szétporlad. Legjobban láthatjuk ezt a folyamatot a régi újságokon. Az újságpapír anyaga 75%-ban faköszörület. De alig tíz évvel a faköszörület feltalálása után már ezen a hibán is tudtak segíteni. Sikerült ugyanis fából lúgban való főzés által egy kémiailag tiszta és a papiros-gyártáshoz nagyon alkalmas anyagot, a cellulózét előállítani. A cellulóze tulajdonképen a növényi sejtnek fal-anyaga. Oxidálódó összetevő nincs benne, rostszálai elég hosszúak ahhoz, hogy tökéletesen nemezelődjenek. Az az egy hibája van csak, hogy ugyanannyi mennyiségű fából csak fele annyi cellulózét nyerünk, mint amennyi faköszörületet adna. A mai gyártásban éppen ezért a cellulózét keverik faköszörülettel. Bár azt mondjuk, ha finom papirosról beszélünk : famentes, ez mégsem rongypapírt jelent, hanem tisztán cellulózéból készült papirost. Rongy-anyagból manapság csak a bankjegyek, a cigarettapapír és néhány a finom-iparban használt különleges papír-fajta készül. Magyarország 1940-ben papírgyártásra 1740 vagon faköszörületet és 4200 vagon cellulózét használt fel. E kétféle anyaghoz kb. 120,000 m

3 fenyőfa szükséges. Hogy ez mit jelent, ahhoz vegyük figyelembe ezt: egy kat. holdnyi fenyőerdő átlag 350 m

3 fenyőfát szolgáltat a szabályos vágási turnusok megtartásaival, tehát 120.000 m

3 faanyag kitermeléséhez több mint 340 kat. hold fenyőerdőt kell kidönteni. Ez a kis számvetés érzékel-