Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1942

7 őrködött, és tulajdonkép közvetve e féltő gondoskodás okozta hősi halá­lát is! Azon a végzetes, augusztusi napon is személyesen kívánta honvédéi érdekében tüzérségünk tüzét helyes irányba terelni. Emberei hiába könyö­rögtek Neki, hogy ne hagyja el a biztos fedezéket; nem hallgatott rájuk. A leghevesebb tüzérségi tűzben bátran indult el életveszélyes útjára. Feladatát szerencsésen megoldotta, de visszaérkezésekor épp a fedezék mellett érte el egy gránát. Két nap múlva a szentségekkel megerősítve fejezte be fiatal életét! Egyéniségének jellemző tulajdonságait katona korában is megőrizte. Csak mély meghatódottsággal olvashatjuk azokat a sorokat, ame­lyekkel rajongásig szeretett, sok megpróbáltatáson átment édesanyját és bátyjának hasonlókép szeretett családját a harctérről felkereste. Mindig fájt vallásos lelkének, hogy az orosz világos célzattal állan­dóan vasár- és ünnepnapokon támadott a leghevesebben, és hogy e miatt a härteren nem hallgathatott gyakrabban szentmisét ! Különösen fájlalta, hogy Űrnapját is pokoli ágyúzással szentségtelenítették meg. „Míg odahaza — amint írja — megindul az Urat dicsérő körmenet, itt gránátlecsapódás és fel-felhangzó gépfegyvertűz ver fel álmodozásunkból és űzi el gondo­latainkból az Űrnap ünnepi, glóriás hangulatát". Még máius végén szeretettel üdvözli a közeli viszontlátás reményé­ben volt osztálvfőnökét és a tízéves érettségi találkozóra összegyűlt osz­tálytársait. egy hónappal később már ezt írja : „Talán bekövetkező sorsom előreveti ám vékát." És ez a sors 50 nappal később bekövetkezett, ő, aki édesatyját alig ismerte, előre megérezte sorsát, azt a sorsot, amelynek édesatyja is részese lett 29 évvel ezelőtt. Micsoda tragikus megismétlő­dése a múltnak ! Édesatyja az előző világháborúban lett falujának, a sopronmegyei Bő községnek első hősi halottja, fia a mostani világégés­ben lett az első bői hősi halott. Most már egvüttvan a hőslelkű atya hőslelkű fiával ! Testük messze, idegenben pihen, de szellemük, az ezeréves, harcos magyar szelleme, itt él közöttünk és élni fog örökké, mert hősi haláluk számukra halhatat­lanságot biztosít. Ez a szellem tanít és lelkesít. Tanít arra, hogy mit jelent magyarnak lenni, és lelkesít arra, hogy habozás nélkül vállaljuk a magyar sorsot életünkkel, de ha kell, halálunkkal is! Korányi Szevér. Bánfia (Jäger) Dezső . | 1943 január 5_ én 32 éve s korában halt hősi halált az orosz harctéren. — 13 évvel ezelőtt hagyta el jó érettségi­vel intézetünket. Missziós papnak készült, de amikor úgy érezte, hogy a jó Isten nem erre a pálvára rendelte, a polgári életben helyezkedett el. A szülői házból magával hozott őszintén vallásos lelkületét, amelyet a missziós pani életre való előkészület természetszerűleg még jobban elmé­lyített, haláláig hűségesen megőrizte. Ebből fakadt nemes lelkületének minden jellemző vonása, elsősorban önzetlen áldozatkészsége. Ez az áldozatkészség megható módon nyilvánult meg családa iránt. Hiszen édesanyja — egy kisiparos szegény özvegye — csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta biztosítani hat gyermekének iskoláztatását. Dezső, családjának legidősebb fiúgyermeke, mihelyt állásba jutott, minden jövedelmét családjának támogatására fordította. Valóban ó lett édesatyja után családjának gondviselő feje.

Next

/
Thumbnails
Contents