Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1940

1940. nov. 10-én fájdalmas esemény szorította össze szívünket. Váratlanul elköltözött tőlünk az intézet rajztanára, Somló Jenő. 1913-tól volt az intézet rajzoktatásának ihletettlelkű mestere. Halkszavú, csendesjárású, szerény megjelenésű költői lélek, aki délelőtt tanítványai rajzkészségét ápolta, délután pedig műhelyében saját gyönyörűségére alkotta pompás festményeit. Nem kereste az érvényesülést, kerülte a zajt és feltűnést, a csend és a magány alkotó pillanatait használta fel művészi lelke állandó virágzására. A tanítványok lelkébe befektetett munka meghozta gyümölcsét: növendékei szívesen dolgoztak. A névtelen munkatárs buzgalmával és barátságával köszöntötte kartársait, minden intézeti kérdésben a testületi szellem egyöntetűségének volt csendes bajnoka. Embertársai, barátai között lelki jósága szerzett Neki sok tisztelőt, szeretetreméltó egyénisége a vidámság perceiben is sugározta a lelki kiegyensúlyozottság felé törekvő belső hangulatát. A jó embert, a melegszívű pedagógust gyászolja Benne intézetünk. Érték volt, mivel emléke halála után is él ; tanítványai hálás szívvel, kartársai imádságos barátsággal köszöntik és idézik emlékét annak, aki már a jó harcot megharcolta s az örök Igazság mérlegén pályadíját elnyerte.