Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

42 a modem kor társadalmainak új iíjútípusait : a balillát mint az új olasz államiság keményre edzett láncszemét, a hitlerifjút, mint az árja fajta fegyelmezett katonáját, vagy akár az orosz kozmolcokot, mint harcos pogány forradalmárt, — állítsuk oda eléjük a magyar leventét is, mint a szociálisabb és magyarabb jövő ígéretét. Az eljövendő hősi korszak új harcosai valamennyien ! — Ilyen és hasonló kérdések tárgyalására nagyon alkalmasnak látszik a mai középiskolának új tantárgya : a gazdasági és társadalmi ismeretek. A földrajzzal, történelemmel vagy akár a gazdasági ismeretekkel kapcsolatban kellene és lehetne kitérni a népies gazdálkodás módjai és a magyar táj természeti adottságai közötti összefüggések ismertetésére. Amikor pl. a ma épülőben levő alföldi öntözőcsatorna jelentőségét hangsúlyozzuk, nem volna helyes dolog ennek történeti előzményeit elhallgatni. Az igazság kedvéért meg kell tehát mondanunk azt is, hogy adataink vannak arra, hogy az Alföld nagymérvű lecsapolását és teljes ármentesítését az ott lakó magyar nép kezdettől fogva ellenezte, mert hagyományos külterjes, nomádrendszerü állattenyésztését féltette tőle. A nép akarata ellenére végbevitt lecsapolást oly tökéletesen megalkották, hogy az egész Alföld kiszáradt bele ! Ez aztán teljesen megváltoztatta azt az ezeréves vízközi életmódot, amelybe a magyar ember ősi tájfajta állataival belenőtt. A kiszáradt Alföldön a vizi élet ezeréves hagyományai megszűntek, de az új szikes-homokos élettérszínen a magyar paraszt száz év alatt új honfoglalást vitt véghez, s úrrá lett a kiszáradt tájakon. Ma már a magyar mezőgazdaság hivatalos szervei is átlátják, hogy száz évvel ezelőtt a népnek volt igaza, és ma kénytelenek vagyunk csatornákat építeni, hogy a régi nedves gazdálkodást új életre hívhassuk. A magyar földet, a magyar élet színterét és lakóját, a magyar embert a valóságnak megfelelően kell bemutatni, s ha valahol hiba volna, ne akarjuk azt mindenáron elhallgatni. A legtöbb városi gyerek meglehetősen tájékozatlan akkor, amikor a faluról, annak életéről és népéről van szó. Szinte beléjük idegződött egy olyan kép, amely a valóságnak csak a legritkább esetekben felel meg. így aztán tévhit él a lelkükben a faluról. A régi édeskés irodalmi tájképfestők s a falusi élet örömeit dallá nemesítő ókori és új költők hamis beállítása nyomán azt hiszik, hogy a falu a földi boldogság fészke, ahol igénytelen emberek élik megelégedett életüket, ahol csöndesen bólongat az eperfa lombja, s a maguktól termő gyümölcsfák koronája fölött hívogatva szól a kis templom harangja... Máskor a magyar tanyavilágot úgy képzelik el, mint valami idillikus látnivalót, mintha ott a susogó akáclombok alatt más sem volna, mint boldogság és jólét .. . Ezért a földrajzban és az egészségtanban bizony meg kell mondanunk őszintén, hogy sok itt a csecsemőhalál, sok a gümőkór embernél