Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

R magyar népismeret és a középiskola. „Egy új irány tör át a lelkeken : A nyers fajokba tisztább érzeményt S gyümölcsözőbb eszméket oltani. Hogy egymást végre szívben átkarolják .. (Vörösmarty.) I. Sohasem hallott nagy nemzeti, gazdasági és társadalmi átalakulások fülledt világában élünk. Példátlan arányú történelmi változások szinte egyetlen magyar nemzedék szeme előtt pergették le démoni erővel császárságok és uralmi rendszerek összeomlásának hatalmas filmjét. Valóban „korfordulón" állunk: még látjuk az elsüllyedő régi világot, de már tanúi lehetünk az új megszületésének is. Mert az elmúlt birodalmak nyomában szociális forradalmak szele zúg végig földrészünkön, s a népek régi, megszokott életformája átalakulóban van. Hősi korszak új harcosai sorakoznak, s gyilkos küzdelemre fejlődnek népek és fajok. A szűk európai térségen összezsúfolt nemzetek sebesen pergő világdrámájának egyik mellékszereplőjeként most itt áll a maroknyi magyarság — mint történelmünk során már annyiszor — ellentétes politikai és szellemi világok erővonalainak keresztezésében. S ebben a nagy kavarodásban riadtan eszmélünk rá, hogy „egyedül vagyunk", és „a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely", vagy divatos szóval élve: nincsen számunkra „élettér". Vannak, akik önemésztő kétkedéssel figyelik a magyar látóhatárt, s reményt vesztve új éneket dalolnak Pannónia második megvételéről. De többen vagyunk „reménykedő magyarok" ! Bizakodó hittel tekintünk körül, mert nem új a helyzetünk, nem új a szerepünk. Ezeréves történetünk folyamán sokszor súrolták határainkat ellentétes érdekek hatalmas erői. S ki tudja, vájjon nem ezeknek az érdekösszeütközéseknek tulajdonítható-e, hogy a Kárpátok által körülvett óriási arénában, Európának eme legkényesebb pontján : útjában tatárnak, töröknek, összeütközési helyén germán, szláv és román népeknek, érintkezésén nyugat- és keleteurópai kultúráknak, mindmáig megmaradhattunk? Nem akarjuk lekicsinyelni az új világégéssel előállott nehézségeket, de hívő bizakodással várjuk a már sokszor megtörtént „történelmi csoda" újabb megismétlődését : magyarságunk fönnmaradását, mert hiszünk az elpusztíthatatlan, az örök magyarságban.