Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1939

R százéves Égi Lant. Jó ismerőse minden bencés diáknak az Égi Lant. Ez az a könyv, amelynek énekeit immár egy évszázadon át lelkesülten zengte a magyar bencés diákok sok-sok ezernyi tömege. Ez az a könyv, amelyből már a negyedik nemzedék énekel és imádkozik. És ezzel a könyvvel még senki sem foglalkozott értékéhez és jelentőségéhez méltó mértékben. Csak itt-ott található róla pár soros megemlékezés, de kivétel nélkül mind dicsérő. Most, amikor az Égi Lant a századik évébe lép, időszerűnek látóik ezt a hiányt pótolni. A középiskolás ifjúság nevelésével a XIX. század legeleje óta foglalkoznak a magyar bencések. De volt már szórványos próbálkozás a XVIII. század második felében a Rend eltörlése előtt is. A bencés és általában a szerzetesi iskolákban hagyomány, hogy a tanulók naponta hallgattak szentmisét. A szentmisén ebben az időben szinte kizárólagosan csak népének volt. A XIX. században azonban nem volt megfelelő énekeskönyv. Az e kori hivatalos énekeskönyv, a Cantus Catholici, már nem felelt meg a kor megváltozott ízlésének. Az ekkor már másfél évszázados énekgyüjtemény szinte semmit sem változott, kiadásai egytől-egyig majdnem csak változatlan újranyomások voltak. Ezzel a merev elzárkózásával, amellyel visszautasított minden új próbálkozást, megásta a maga sírját. A következmény az volt, hogy elfelejtették, és a XIX. században már csak a padlásokon porosodott. A Cantus Catholici és a vele egykorú nagy énekeskönyvek a maguk korában kiválóak, a magyar egyházi ének kincsesházai voltak. Az lett volna a hivatásuk, hogy a következő századok énekköltészetét, a közönség ízlését a helyes úton tartsák. E helyett rosszul értelmezett konzervatívizmusukkal kizárták magukat a fejlődés menetéből, és helyet adtak a kontár „művészeknek". Ezek azután a korabeli ízlést követve írták „szép ének"-eiket, amelyek édestestvérei a cseh katonaindulóknak (csinnadrattával) és a bécsi keringőknek (telve érzelgő szenvelgéssel). Ezek annyira átalakították az egyházi ének stílusát, hogy a mostani helyes útra való visszatérés csak a legerélyesebb eszközökkel lehetséges. (V. ö. Szent vagy Uram és a körülötte dúló ádáz harc !) A két véglet között áll Bozóki (1797.) és Szent-Mihályi (1797.) énekeskönyve.