Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938

43 sz. veszprémi piarista csapattal közös kirándulást rendeztünk a Kőris­hegyre. A veszprémiek tábora közvetlenül a mienk szomszédságában terült el; ismeretségünk azonban még 1937-ből ered, amikor a veszprémi csapat Kőszegen, mi pedig Veszprémben táboroztunk. Bakonybélben foly­tattuk a testvéri viszonyt, s az említett kiránduláson kívül többször ren­deztünk közös tábortüzeket. Jún. 30-án Zircet látogattuk meg. Hazafelé nem győztünk eleget gyönyörködni a Kerteskő tündéri környékében. A tábor utolsó napjaiban látogatóink is voltak: dr. Saly Arnulf igazgató úr, Czingraber Péter, Sümegh Lotár és Bognár Ede tanár urak, a szülők közül pedig Németh Mihály úr. A táborozásnak csak egy szomorú napja volt: júl. 3. Az utolsó nap! Fájó szívvel ragadtuk meg az ásót, kapát, csákányt vagy szekercét, hogy a nélkülözhető építményeket lebontsuk, betemessük, eltüntessük. Fájt mindnyájunknak ez a pusztítás, hiszen mindegyikünk épített, dolgozott, csinosított valamit két héten keresztül a táborban szív­vel, szeretettel: s most néhány óra alatt mindent meg kell semmisítenünk! Pedig milyen szívesen maradtunk volna még valamennyien 1 Bizony, más­nap, 4-én hajnalban könnyes szemmel álltunk az árva táborkereszt körül, mikor felsírt ajkunkon a búcsúzó nóta: „Üres a tábor, nincs lakója már...“ A déli órákban még Pápát tekintettük meg, majd este 7 óra után egy igen jól sikerült tábor kedves emlékeivel érkeztünk haza Kőszegre. Nov. 3. Amit oly szívszorongva vártunk, megtörtént. A bécsi döntés értelmében visszatért a Felvidék egy része ! Öröm tölti el szívünket; remél­jük, hogy ez csak a kezdet, és hamarosan elérjük az ezeréves határokat! A csapat a mai napon kivonult a hősi kapunál rendezett revíziós ünne­pélyre. Nov. 10-én féltő szeretettel kísértük ki az állomásra a Felvidékre induló kőszegi zászlóaljat. Őszinte regaszkodásunkat a zászlóalj parancs­noka, Karády Ferenc alezredes úr írásban is megköszönte; lapját kedves emlék gyanánt őrizzük otthonunk falán. Dec. 21-én rendeztük meg karácsonyi ünnepélyünket a Rigók (újonc­őrs) szereplésével. Lelkesedésük és Villányi Anaklét csapattiszt fáradha­tatlan munkája kedvessé tette ünnepélyünket. A parancsnok kiosztotta a karácsonyi ajándékokat, azután kihirdette a táborinapló-pályázat ered­ményét : 1. Kálmán Lajos, 2. Pécs László, 3. Farkas Tibor. Erre a napra elkészült a csapat valamennyi táborhelyét feltüntető térkép is. Ünnepé­lyünket és utána következő teázásunkat kitüntette megjelenésével dr. Saly Arnulf igazgató úr és a tanári kar igen sok tagja. Febr. 4-én volt a csapat újonc-avató ünnepélye. Az intézet díszter­mét szépszámú közönség töltötte meg. Vályi Hugó bencés tanár, csapat­tiszt mondott megszívlelendő beszédet a cserkésztörvények lelket emelő, életet irányító szerepéről. Megható volt látni a 12 jelölt büszkeségtől csil­logó szemét, amikor a cserkészfogadalom szavait mondták férfias hatá­rozottsággal.

Next

/
Thumbnails
Contents