Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938
34 megborzongtunk az elhagyott cseh erődítmények láttán, büszkék voltunk a bencések „Gymnasium Fidelissimum“-ára, hálával szemléltük Jókai szülőházát és szobrát, megcsodáltuk a vár sok vihart látott föld-tömés falait, a Klapka-szobornál nemzetiszínű szalaggal átkötött kőszegi rózsákkal hódoltunk a komáromi vitézség előtt, a Szent András-templomban pedig hálát adtunk Istennek, hogy ezt a szép várost megtartotta magyarnak és visszaadta Magyarországnak. Még aznap este aztán Pannonhalmára érkeztünk, és másnap délelőtt Hamvas Konrád levéltáros űr, Mayer Sixtus főiskolai tanár úr és dr. Szabó Patrik kísérő tanár úr szakszerű vezetésével belülről is föltárultak előttünk az ősi monostor értékei, melynek külső, távlati szépségét már előző este lelkűnkbe égették a lenyugvó nap sugarai. Az alsótemplom szentistváni falai között hallgatott szentmise után körüljártuk a nagy időket megért templomot. Szinte éreztük, hogy falainak öreg köveiből történelmi levegő és imádságos hangulat árad: hiszen a Koppány-verő, országkeresztelő Istvánnak, a tatár-, törökvészek agyonsanyargatott népének, a kuruc-labanc harcok szorongatottjainak és a világháború magyarságának lelke, imádsága szívódott beléjük. Az értékes levéltár és a hatalmas könyvtár Pannonhalmát mint a magyar keresztény kultúra bölcsőjét és a korral folyton lépést tartó ápolóját mutatta be. Végtelenül sajnáljuk, hogy miután Pannonhalmának kövekből, könyvekből, műkincsekből összeforrott „testét“ megcsodáltuk, váratlanul közbejött lekötöttsége miatt nem állhattunk szembe ennek a testnek a leikével, szívével, hajtó motorával, a Főapát Úr Őnagyméltóságával. Délben hazaindulva még a vonatról is sokáig rajtatapadt a szemünk az ősi bencés monostoron, mely iránt mint bencés diákok eddig is valami rokoni vonzalmat éreztünk, de most, hogy személyesen is megismertük, igazán szellemi, lelki otthonunknak tartjuk. A VI. osztály szept. 26-án a VII. osztállyal együtt Jákot és Szombathelyt kereste fel Simon András, Villányi Anaklét és az osztályfőnök vezetésével. Az ősi jáki templom imádságos ívei alatt szentmisét hallgattunk. Majd a káplán úr szíves magyarázata nyomán megcsodáltuk a beszédes köveket, a magyar művészetnek a remekét. Érdeklődéssel szemléltük a helybeli gerencsér munka termékeit is. Szombathelyen dr. Géfin Gyula vicerektor úr volt szíves megmutatni a szeminárium kertjében'az ásatásokat. Megnéztük a székesegyházat, a szaléziak templomát és a Vakok Intézetét. Egy kis játék, labdarúgó-mérkőzés fejezte be a tanulságos kirándulást. Hálás szívvel emlékezünk meg itt is mindazokról, akik szívességükkel segítségünkre voltak. Június 7-én Sárvárra rendeztünk kirándulást Rainiss Lajos, Simon András, Villányi Anaklét és az osztályfőnök felügyeletével. El nem múló hálával gondolunk vissza erre a napra. A júniusi nap ragyogását, tüzes melegét is felülmúlta az a nagy szeretet, amely itt fogadott bennünket. Először Sárvár történeti emlékeit ismertük meg. A hercegi vár a múltba vitte vissza lelkünket. Tinódi Lantos Sebestyén is járt itt. Ide tért meg
