Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938

31

{elértek! Aztán bánatosan néztek utánunk. Sajnálták, hogy nem jöhettek velünk nevetni, örülni. Elértünk végre a Hörmann-forráshoz. Az erdő szívesen adott teret kalandozásunknak, örült, hogy jókedvűek vagyunk. Röpült az idő. Ebéd után otthagytuk ezt a kedves helyet. A Szt. Vid- kápolnát kerestük fel. Bámulatba estünk a természet csodálatos szépségétől. De megcsodáltuk a kápolna egyszerű pompáját is. Örültünk, hogy szentjei magyarok. Aztán hatalmas íutballcsata következett. A „városiak“ és a „missziósok“ között. Elkattant egy-két {ényképező-gép is. Játék után beszélgettünk kicsit a madarakról, a fákról, a jó Isten e csodálatos alkotásairól. Nagy hálával telt el szívünk Iránta. Uzsonna után vidáman, egy boldog nap örömeivel gazdagabban indultunk vissza a város felé.

A II. osztály tanulói az idei iskolai évben ősszel és tavasszal is rendeztek kirándulást dr. Szabó Patrik osztályfőnök vezetésével, hogy a város környékét megismerjék. Szeptember 26-án az Őzkúthoz látogattunk el. Útközben megtekintettük a bencés-kertet, elgyönyörködtünk az almaszedés szép eredményén: halomba öntve annyi almát még sohasem láttunk. A fiúk is kaptak emlékül belőle. A gyümölcsös megtekintése után a veteményes kertrészletet néztük meg. A kert egyes részeit és termékeit Bognár Ede tanár úr ismertette szakszerűen a fiúk előtt: szinte természetrajzóránk volt a szabadban bőséges szemléltetéssel. A kertből a közeli Kiserdőbe jutottunk, ahol számjáték volt, majd megérkeztünk célunkhoz: az őzkúthoz, ahol letelepedtünk az ebédhez, és élveztük az erdő itteni részének festői szépségét. Visszafelé egy réten futballoztak a fiúk, de a vízhiány erősen lelohasztotta harci kedvüket.

Jobban sikerült az április 29-én rendezett második kirándulásunk. Most a Velem mellett emelkedő Kalaposkő megmászását tűztük ki feladatul. Az idő igazán kedvezett: a délelőtt borús, de nem hideg idő a gyaloglást nagyon megkönnyítette. A Pogányokon keresztülmenve szomorúan láttuk, hogy a cserebogárinvázió valósággal letarolta a fiatal erdőrészletet. A Kalaposkő lábánál a forrás mellett megtízóraiztunk és úgy vágtunk neki a meredek hegyoldalnak. Mikor feljutottunk a nagy-nagy kalapok módjára terpeszkedő sziklákra, fényképen örökítettük meg „merész“ vállalkozásunkat. Innét a kilátás a vidékre elragadó volt. A kőszegi hegyvidéknek ez a legbájosabb, legmegkapóbb részlete. Már éppen ideje volt, hogy visszatérjünk a hegy lábánál hagyott csomagokhoz, mert a dél közelgett, minden diákgyomor fanatikus lázítója. Éhségünket és szomjúságunkat azonban alaposan elvertük: volt minden, ami szem-szájnak ingere 1 Az üdítő forrásvízben még gőték és szalamandrák is akadtak, hogy esetleg az „ínyenc“ gyomrok vágyait is kielégítsék. Nagy keletnek örvendett a málnaszörp is. Bezzeg volt utána vállalkozó kedv 1 Több fiú a mászás művészetében remekelt majomügyességgel, mások barlangok felfedezésére indultak; voltak, akik a sátorépítés nemes tudományának szentelték üres óráikat, vagy szalonnát sütöttek. Fényképezés és futballozás járult még