Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1938

dobszóvál és Néró-keménységgel ragadni torkon: gyarló tetteiket mások elölt is kibeszélni; őket azokért nem titkosan hívni vagy hivatni, hanem vagy kojanyelvüek által üzenni, vagy lármás birópálczával magához hajtatni, s mikor eljönnek, durva szidalmakkal és díszítő jelzőkkel nékik apostolkodnij mielőtt minden módot megpróbált volna, gyógyítás helyett gyógyíthatatlan sebeket okoz. így egy lelket sem lehet megmenteni. Keresse tehát a bűnössel való találkozást a nevelő maga, vagy ha hivatnia kell, tegye ezt „valami becsületes szín alatt“ A beszéd hangja legyen atyai, baráti. Érezzék rajta a szív melege, a szeretet. Ez talál utat a szívhez, amely az iíjúban uralkodó. Hivatkozzék a becsületre, amellyel tartozik önmagának és másoknak. Ha pedig makacskodik, legyen türelme megmagyarázni neki, hogy mekkora kárt okoz magának ezzel. Mert keményebb eszközök alkalmazására ő kényszeríti így nevelőjét. Pedig ő a hibát is a becsület kára nélkül kívánja javítani, és javulás esetén el is akarja és fogja felejteni. Ez azonban necsak ígéret maradjon. Ha ezt csak egyszer nem tartja meg a nevelő, másodszor aligha férkőzik hozzá az ifjú leikéhez. Ha azonban a leírt módon tud bánni „az ifjú bűnösökkel, bizonyos leltei, hogy az ö viasz sziveik többnyire az övéi lesznek, ha késedelmes orvos nem volt, hanem a bűnt eredetében fojtani sietett*.

Ilyennek mutatkozott be Kovács Márk, a nevelő, amikor első alkalommal lépett elénk az elfelejtett írások betűi mögül. Jól tudjuk, hogy vázlatos e kép. Mert gyarló emberi szem alkotta, először látott emberről. S a kiragadott részletek sem adhatnak teljes ismeretet arról, aki alább felsorolt írásaiban új és űj oldalról mutatkozik be. S minden megnyilatkozása megérdemelné, hogy külön, alaposabb tanulmány tárgya legyen. Mégis megrajzoltuk, mert ügy éreztük, tartozunk vele. Hogy közelebb vigyük őt azokhoz, akiket szívében hordozott, a magyar szülőkhöz, a magyar fiúkhoz. S ha lesznek, akik e néhány sorban felvázolt, halvány körvonalak mögött is megsejtik a melegszívű, bölcseséggel megáldott nevelőt, célunk egyikét elértük. Másik célunk elérése azonban nemcsak rajtunk múlik, hanem az olvasón is. Ez pedig: elindulás az ő élettől formált nevelői útján. Életté-tevése azoknak az elveknek, amelyeket a szeretet sugallt s a gyakorlat szentesített. így jók és igazak. És mert ilyenek, maradandók. Külső köntösük megkophat, elhalhat, tartalmuk azonban él tovább.

Pálos Ferenc.