Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937

és kezdi átlátni, hogy mennyi véráldozatot hoztunk érte, kultúrájáért, boldogulásáért. Újból megerősödött a hitünk, hogy a magyar népre ugyanaz a küldetés vár, melyet végzett a múltban, a kereszt védelme és kultúrájának terjesztése. Hiába a rossz minden mesterkedése és szervezkedése, a történelem tengelye, a szellemvilág középpontja ma is Krisztus. Csak közelében, tudnak oly tiszta lánggal lobogni a szívek, mint ahogy lobogtak azon a felejthetetlenül szép dunai körmeneten. Egyedül csak ő tud annyi áhitatot és békességet arcokra és szívekbe sugározni, mely elömlött a Hősök terén áldozó többszázezer gyermek arcán és szívében. Mások is tudnak tömegeket fölvonultatni, de hol az a hűség és ragaszkodás, mely Jézust környezi az Eucharisztiában. Egyedül csak ő tud az éj leple alatt százezres férfitömeget összehozni, éjféli szentmisére és szentségimádásra vonzani. Csak a csillagfényes májusi éjszakában pihenő, pihegő, lefátyolozott szépségű, ezer titkot rejtegető, rügyeket, bimbókat fakasztó erdőrengeteg hasonlíható ahhoz a férfitömeghez, mely a szent éjszakán ott virrasztott áhítatban, imádásban és elmélkedésben az oltáriszentségi Krisztus körül. Mennyi sóhaj szakadhatott fel a szívekből, mennyi könny hullhatott le a szemekből, mennyi szent elhatározás, közeli és távoli célkitűzés rügyezett elő a lelkekből! Mintha a nagy, bűnös Babilon egészen elbujdosott volna, Budapest adorált, hálát adott, könyörgött és engesztelt. Valóban mézzel folyóvá lett az éj, és százezrek szíve lett fogékonnyá Isten érintéseire és sugallataira. Mint az éji lepkék a fény körül, úgy röpdöstek a hitek, remények Krisztus körül. Minden más sötétben maradt, csak ő világított, ragyogott, mindenki az ő napszemébe nézett. Milyen nem sejtett módon vált valóra a tanítás, hogy ahol nagyobb a vágy, nagyobb a törtetés, meg nem torpanó a kitartás, ott mint fókuszba a fény, összetömörül, mint zsilipjét áttört folyó kiömlik, és bőven termő "tavaszba borítja a lelkeket, és Szt. István népére e napokban kiáradt Isten irgalma és szeretete. Csodálatos dolgokat tanít az Egyház az Oltáriszentségről, és azt mondja, hogy Ő Isten békéje a földön. Soha annyira még nem éltek vissza a béke szóval, mint napjainkban. Ha a nyomor és elégedetlenség jajszavát vérbefojtják, akkor azt mondják, hogy béke van. Ha az erőszak elnyomja a gyengébbet, ha a jóban-rosszban összetartó többség elfojtja a kisebbség jogának érvényesülését, akkor is békéről beszélnek. Amikor a világháború végén elhallgatott a fegyverek zaja, és a vae victis pogány elv alapján rabságba kényszerítették milliók életét, akkor is világbékéről beszéltek. A világ csak a külsőt nézi, a lelkek kínjával, a szellemek vergődésével, az érzések háborgásával nem törődik. Pedig a lelkek békéje az első. A pax Romana-nál fontosabb a pax Dei, úgy, ahogy azt Szt. Ágoston megfogalmazta, és Cluny megvalósitotta. És az Eucharisztia köré csoportosuló százezrek lelke ezzel a békével volt tele. Az Egyház azt tanítja továbbá az Oltáriszentségről, hogy Ő az egység