Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1937

tó A tanítványi hűségnek, a hagyományokhoz való ragaszkodásnak s az összetartozás érzésének lélekemelő bizonyságát adták a majdnem teljes számban összegyűlt öregdiákok. Az emlékek hatása alatt többen megjelentek 8 órakor a gimnáziumban tartott diák-exhortáción, majd közösen résztvettek a 10 órai szentmisén, melyet Horváth Simon osztályfőnök mondott. Ezután mindnyájan a székházba vonultak dr. Saly Arnulf igazgató és volt tanáraik üdvözlésére, ahol Horváth Simon osztályfőnök örömmel látta vendégül a régi tanítványokat. Majd együtt nézték végig a régnemlátott gimnáziumot s az iskolapadokban ülve a nyolc esztendő emlék-mozaikjait szedegették össze egy felejthetetlenül színes képbe. Innen a temetőbe mentek, hogy megkoszorúzzák volt igazgatójuk és a tanárok sírját s rövid fohásszal áldozzanak emléküknek. Délben a Bálház éttermében közös ebéden vettek részt, ahol a megjelentek nevében Szövényi István gimn. tanár a következő szavakkal köszöntötte a Rend tagjait: Nagyságos Igazgató Úr, Szeretett Osztályfőnök Urunk, főtisztelendő Tanár Urak! A nemzet nemcsak nyelvében él, de hagyományaiban is ! A múltban gyökerező hagyománytisztelet az a nemzetfenntartó erő, mely a csodálat és hála, a megértés és buzdítás eszközeivel örök értékeink fennmaradását biztosítja. Ez a tradíciók iránti tisztelet hozott vissza bennünket tíz év multán a velünk együtt öregedő bencés gimnázium falai közé. Emlékektől zsongó szívvel zarándokoltunk vissza, hogy néhány órára újra boldog diákok lehessünk, hogy megnyugtassuk fáradt lelkünket az itt gyűjtött erkölcsi és szellemi kincsekkel. Ora et labora — cseng fülünkbe a bencés jelmondat s a meggyőződés erejével újra hitet teszünk az imádságos munka mellett, melyet szeretett tanáraink oltogattak fogékony gyermekszívünkbe. Tíz éve, hogy kincsekkel megrakodva kiléptünk az életbe s abban a veszedelmes szerencsében részesültünk, hogy krónikába való események kortársai lehettünk. A világnézetek körülöttünk tomboló harcában riadtan néztünk körül feleletet keresve a problémákra iskoláskönyveinkből. S bizony hamar rájöttünk arra, hogy könnyebb volt a történelmet könyvből tanulni, mint közelről nézni, abban élni is. A latin grammatikai órák félelmetes és bonyolult összetett mondatai jutottak eszünkbe, midőn láttuk, hogy az élet sem áll egyszerű kijelentő mondatokból. Az évek nem csendes egyhangúsággal, de szédítő kavargással rohantak ; nemcsak a föld, de a szellemi világ is formálódott körülöttünk. S mi minden mellőzés és megnemértés ellenére is részt kértünk a teremtő munkából, minden akarati energiánkat latba vetettük az érvényesülésért. Bár különböző utakra sodort bennünket a mai élet szörnyű kenyérharca, de a közös tradíciók átfogó szellemében mindig együtt éreztünk és egyet